2015. május 23-25.
Tapasztalataim szerint megéri egy hosszú hétvégét Gyula városára áldozni, nagyon hangulatos kis város, rengeteg szökőkúttal. El is neveztük Gyulát a szökőkutak városának.
1. nap - péntek
Kora délelőtt indultunk, autóval, és - mivel nekünk útba esett - Debrecenben megálltunk a Fórumban, kissé körülnézni, vásárolni, és nem utolsósorban ebédelni. Majd ezután folytattuk útunkat. Sajnos, elég rossz időt fogtunk ki, végig esett az eső, de cserébe viszonylag gyér volt a forgalom a 47-es úton. Bár az út minősége hagy némi kívánnivalót maga után, főleg így esőben, az úton a két kerék nyomtávon végig megállt a víz.
Úgy terveztük, hogy Szeghalomnál letérünk Vésztő felé, és megállunk a Vésztő-Mágori kolostorromnál, de erről a tervről a zuhogó eső miatt inkább lemondtunk. Mezőberénytől Békés felé vettük az irányt, és így jutottunk el Gyulára. (Útközben még megálltunk egy nagyon jó zöldség diszkontnál, ahol bevásároltunk az esti szalonasütéshez)
Mire Gyulára értünk, az eső is elállt, sőt, később a nap is előbújt a felhők mögül. Megkerestük a szállásunkat, (apartmant foglaltunk) lepakoltunk, majd gyalogosan sétáltunk a Gyulai várhoz. Megvettük a belépőket, és megtekintettük a kiálítást. Nagyon szépen kiépült a vár, mióta utoljára erre jártam, és a kiállítást is érdekes volt, volt mit nézni, majd a várfalra is felmentünk, és körbesétáltunk, fotóztunk. A várban kb. 2 óra hosszat töltöttünk.
Ezután sétáltunk egy nagyot a városban, megcsodáltuk a hangulatos szökőkutakat, megtaláltuk a Százéves cukrászdát, és megkóstoltunk egy-egy finom sütit, fagylaltot.
Majd visszasétáltunk az apartmanba, kicsit kipakoltunk, és nekiálltunk szalonnát sütni. Szerencsére az időjárás a kegyeibe fogadott, viszonylag meleg volt, nem esett, nem fújt a szél. (megnéztem az időképen, tényleg szerencsésnek mondhattuk magunkat, mert ekkor az egész országban esett, vagy felhős volt az ég, csak ezen a szegleten volt szép napsütés)
2. nap - szombat
Ezt a napot a Gyulai Várfürdőben töltöttük el. Olyan napijegyet vettünk amely mindenhová érvényes, ezen kívül kértünk egy plusz belépőt a Castello Welness- és Szaunaparkba, amit így utólag egyáltalán nem bántunk meg, és nekünk bőven megérte azt a plusz 990 Ft-ot fejenként. Ez a Várfürdő igazán jó hely, nem lehet unatkozni, és hála a jó időnek, kint is és bent is tudtunk fürdeni. A délután nagyrészét a Castello szaunaparkban töltöttük, ami azért is tetszett, mert itt viszonylag kevesen voltak, és volt több szauna szeánsz is, szaunamesterrel. Nemcsak a szaunában, hanem a gőzkabinban is tartottak szeánszot. Ráadásul itt kipróbálhattuk a kinti, faházban működő nagy szaunát, (szintén szeánsszal) amely mellett dézsák voltak elhelyezve, és az volt a merülő medence. A hatalmas teraszon pedig 2 db jaccuzi volt, mellette napozóágyak, tehát nem kellett az egész időt a fedett helyen eltölteni. Természetesen bent is volt egy medence.
Igazán jól éreztük magunkat ebben a fürdőben, majdnem záróráig maradtunk, majd este az apartmanban ismételten szalonnasütés volt a vacsora.
3. nap - vasárnap
Délelőtt elhagytuk az apartmant, a kocsit leparkoltuk a városban. (sajnos durván fizetős a parkolás) Láttunk korábban egy városnéző kisvonatot, ki is néztük honnan indul, és mikor. A táblán megadott időben többen is várakoztunk, de kisvonat sehol.... úgy jó fél óra késéssel feltünt a jármű, de fura módon nem állt meg a megállóban, hanem befordult a sarkon, és ott állt meg. Először azt hittük, az a leszállóhely, de ott is álltak emberek, akik rögtön fel is ültek a kisvasútra. Mire mi odaértünk, már alig volt hely, de azért sikerült elhelyezkedni. Később kiderült, hogy két kisvonat jár a városban, és az, amelyikre mi vártunk, az lerobbant, és nem jár, de hogy ezt valaki közölte volna velünk, ott várakozókkal, (mondjuk a másik vonat vezetője) vagy netán kiírták volna a táblára, hogy nem üzemel, ne várjuk feleslegesen.... hát ezt hiányoltam nagyon.
Ez a vonat végigdöcögött a városon, -szép hosszú útja volt mellesleg - és egy hangszóróból hangzott el, hogy mikor merre melyik épületet látjuk. Mindez nagyon kellemes kis kirándulás lett volna, de utolsó pillanatban felszállt (3 helyre 4-en) egy tipikus kisgyerekes család, csöpögő fagyival, ragacsos, rugdosó nyüzsgő, izgő-mozgó kölykökkel, akiket egyáltalán nem érdekelt sem a vonatozás, sem a város, picsogtak állandóan valamiért, anyuka meg végig telefonon pofázott, úgyhogy a hangos idegenvezetésből alig hallottunk valamit. (Tiszteletem, hogy Apuka próbálta őket valahogy kordában tartani, kevés sikerrel, de a végén már ő is ideges lett egy kissé, hogy Anyuka tojik rájuk, komolyan kérdezem, mi a fenének költenek az ilyenek kisvonatra? ) Később a mellettem ülő asszony rájuk is szólt, hogy így nem hallunk semmit, de úgy igazán nem sok értelme volt.....
Ezután a sétálóutca felé vettük az irányt, kerestünk egy helyet, ahol megebédeltünk, desszertként ismét útba ejtettük a Százéves Cukrászdát, majd hazafelé vettük az irányt.
