Rodosz -4

4. nap

2014. aug. 17. vasárnap

Ez a nap ismét a pihenésé volt, napközben lementünk a szomszédos szálloda medencéjéhez. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a két szálloda egybe van építve, mint egy ikerház, két külön bejárattal, viszont az épületen belül át lehet menni egyikből a másikba. A medencét is így használhattuk, teljesen olyan, mintha a mi szállásunkhoz tartozna, csak névleg van a másik szállás területén. Annyi, hogy a lépcsőn lejövet nem jobbra kell fordulni a kijárat felé, hanem balra, és akkor kilyukadunk a medencénél. Itt volt rendes árnyék, a medence egy része felett is, így nem kellett égetni magunkat a napon. A víz kellemesen hűvös volt, ráadásul alig voltak vendégek, választhattunk a napágyak közül, melyikre telepedjünk le.

A medence és a háttérben a két szomszéd-hotel

Pálmafákkal körülvéve

Délután beültünk az Orion étterembe, ott vacsoráztunk. Korán volt még, alig lézengett az étteremben 1-2 ember, így viszont nem kellett annyira sokat várni a kajánkra. Az adagok bőségesek voltak, és ízletesek. Gyros-t rendeltünk, és mellé hármunknak egy nagy tál görög salátát. (gyros tál 7 eu, görögsali 5 eu-ba került) Utána lesétáltunk a strandra.

Felfedeztünk egy átjárót, az Orion szállás területén, így sokkal rövidebb, hogy nem kell az úton végigmenve kerülni egy nagyot.

folyt. köv...

Rodosz -3

3. nap

2014. aug. 16. szombat

Mai napra befizettünk egy buszos, szigettúrára.

Reggel 7-kor keltünk, mert fél 8-kor már az Orion étterem előtt vártuk a buszunkat. Ez egész közel van a szállásunkhoz, csak a sarokig kell elmenni. Több busz is megállt ott, a sofőr és az idegenvezető végigkérdezték az ott várakozó embereket, hogy melyik iroda buszát várják, így mindenki megtalálta végül a sajátját.

Értünk 20 személyes  kisbusz jött, amit nem is bántam, nem voltunk sokan, nem kellett annyit várni egymásra a fel-és leszállásoknál, megállásoknál. Jött velünk egy görög idegenvezető is, mivel itt az az előírás, hogy kötelesek helybelit alkalmazni. természetesen magyar idegenvezető is volt mellette.

Első állomásunk Archangelos-ban volt, egy családi fazekasműhelyt látogattunk meg. A mester gyakorlott mozdulatokkal, pillanatok alatt elkészített egy kancsót (vagy vázát) amit a végén kettévágott. Így mutatta meg, hogy redős a belseje, és erről lehet megkülönböztetni a kézműves és kisipari terméket egymástól. A műhelyhez csatolt boltban vásárolni is lehetett, gyönyörű áruja volt, az árak pedig… hát tükrözték azt, hogy valódi kézműves termékeket árulnak.

félkész fazekas termékek

Ezután Lindoszba mentünk. Itt, aki akart, szamárháton is feljuthatott az akropoliszba, mi gyalog mentünk, néhol kicsit csúszós meredek járdán, néhol lépcsőkön. Ide zárt cipő kell, vagyis szandálban még egész jól járható, papucsban vagy magas sarkúban nem jó ötlet elindulni. A parkolótól nem messze van egy árnyékos tér, itt van a „csacsiparkoló” is. MI gyalog indultunk neki, hangulatos utcákon, fehér falú házak között. Ezekben a házikókban üzletek működnek, a szokásos túristáknak való áruval, de legalább volt mit nézni. Még egyész fent, a lépcső mellett, a földön is végig, terítők voltak kiterítve, hátha vásárol valaki. Felérve elég hosszú sor állt, volt több beléptetőkapu, de sokan voltak, lassan haladt a sor. A belépő az akropoliszba 6 euró, gyerekeknek ingyenes. Álltunk a sorban, és nem sokkal később jött az idegenvezető, valahogy elintézte, hogy soron kívül bemenjünk.

Lindoszi Akropolisz

Érdemes felmászni, a kilátás is csodálatos, két öbölre is rálátunk fentről, a Szent Pál öbölre, és a Lindoszi öbölre. A szigeten egyébként itt van az egyetlen természetes kikötő. Az akropolisz maradványait is érdemes jól körbejárni, csodaszép fényképeket lehet készíteni, hangulatosak a megmaradt oszlopok, épület maradványok. Egyedül a sok ember zavaró, de hát egy ilyen híres hely sajnos ezzel jár.

A szervezett kirándulás egyik hátránya, hogy nem tölthetünk annyi időt egy adott helyen, amennyit szeretnénk, ha idő van, menni kell. Azért a parkolóban egy frissen facsart jeges narancslé még belefért, jól is esett, mert nagyon nagy volt a hőség.

Ezután átmentünk a sziget nyugati oldalára. Útközben rengeteg olajfa ligetet láttunk, és sajnos az egyik helyen a pár évvel ezelőtti erdőtűz maradványai is megvoltak még.

Egy elég magasan fekvő útszakaszon álltunk meg, itt volt az egyetlen felhő, amit egész ittartózkodásunk alatt a szigeten láttunk. (persze pont eltakarta a kilátást, a Monolythos várából, és az Égei-tengerből semmit sem láttunk.) Emellett kegyetlenül erős szél fújt, de nem volt hideg.

Itt egy pillanatra előbukkant a hegy a felhőből

Itt kóstoló és vásárlási lehetőség miatt álltunk meg, meg a szép kilátás miatt, amiről ugye lemaradtunk. De a kóstoló jó volt, olívaolaj, kávé ízű ouzó, sajt, édesség, és különféle mézek kóstolására és vásárlására volt lehetőség.

Rövid megállót tartottunk egy kis falucskában, melynek az ortodox temploma miatt volt említésre méltó, és itt ezért érdemes volt egy kis pihenőt tartani.

Ortodox templom mennyezete

Következő állomásunk a sziget legmagasabb pontja, az Ataviros hegy lábánál fekvő Emponas nevű település volt, ahol megebédeltünk. Ez nem volt kötelező program, de a buszon lehetőségünk volt előre leadni a rendelést, és mire megérkeztünk a tavernába, éppen csak helyet foglaltunk, és már hozták is az ínycsiklandozó görög falatokat. (souvlaki, görög-saláta, csicseriborsó golyócskák, lapcsánkához hasonlító előétel, tzatziki stb.) hozzá vörös- és fehérbort ihattunk.

Ezután folytatódott a borkóstolás, egy falu széli helyen. Itt volt egy kis múzeumszerű berendezett görög házikó, és a mellette lévő üzletben kóstolási és  vásárlási lehetőség. Elég sok bort végigkóstoltunk, vásárlásra  egy édes fehérbort választottunk amit majd valamelyik vacsoránkhoz terveztünk elkortyolgatni.

Innen a Petaloudes-i Pillangók völgyébe vezetett az útunk, jól esett a hűvös völgyben sétálni (persze a felfelé út a lépcsőkön az nem esett annyira jól, de a friss hűs levegő az igen) eszméletlen mennyi pillangó pihen itt a fatörzseken, köveken, és mindenhol. Eleinte alig lehet észrevenni, de miután rááll a szemünk, látszik, hogy rengetegen vannak. Néhol felrepült egy-egy példány, ezeknek látszott a narancsos színük, a többi beleolvadt a környezetbe. 

A pillangók pihenés közben beleolvadnak a környezetbe

Sajnos itt is előfordultak viselkedni nem tudó turisták (oroszok) akik tapsolással zavargatták a pillangókat, pedig több helyen ki volt írva, és szóban is figyelmeztettek mindenkit, hogy ez szigorúan tilos, és pénzbüntetést von maga után, ha valaki nem tartja be a szabályokat. Állítólag az ösvény be is van kamerázva, így ki tudják szűrni a nem oda való látogatókat, de fogalmam sincs, hogy az oroszokat leállította-e valaki hivatalos ember. (A látogatók közül szóltak, meg többen csóválták a fejüket, hogy ne csinálják, de az oroszok nem nagyon zavartatták magukat.)

Ezzel véget is ért a mai buszos kirándulás, visszafelé a nyugati parton haladt a busz, (láttuk a szörfözőket az ottani strandon) és úgy állt meg sorban az útba eső szállásoknál. Áthaladtunk Rodosz városon is, (itt kaptunk egy kis tájékoztatást, hogy ha valaki egyénileg vágna neki a városnézésnek, mi hol van (buszmegálló, látnivaló, stb.) Ez tetszett, mert nagy segítség volt annak, aki nem volt ismerős arrafelé, és nem akartak mindenáron a közös befizetős kirándulásra rábeszélni)

Este fél 7 körül értünk a szállásra, még lementünk a strandra, mártóztunk egyet sötétedésig.

folyt. köv...

Rodosz -2

2. nap

2014. aug. 15. péntek

Ez a görögöknél ünnepnap, a szupermarket zárva is volt, de a kisboltok, üzletek, tavernák ugyanúgy nyitva tartottak, mint máskor.

Ma pihentünk, egész nap a strandon. Béreltünk napernyőt és két nyugágyat, 8 euróért. Lehetett volna 1 napágyat, 4 euróért, lehet, elég lett volna az is.

Érkezés után figyelmeztetett az idegenvezetőnk is, hogy vigyázzunk a napra, mert az állandóan fújdogáló szél miatt nem érezzük, hogy éget, és emiatt nagyon könnyű leégni.

Mi vigyáztunk. Naptej, meg árnyék, de hiába, mert mégis sikerült kicsit megpirulnom. Szóval, tényleg nagyon kell figyelni, még ennél is jobban.

Falirakiban nagyon jó a strand. 6 km hosszú, és olyan igazi homokos a partja, kellemes hulámokkal. Rengeteg napernyő van, amit bérelni lehet, de van elég hely, ahová bérlés nélkül is le lehet telepedni. (a saját napernyőt jól le kell szúrni, és le kell súlyozni, mert könnyen elviszi a szél) Nekünk a ruhát is levitte egy párszor, amit a napernyőre akasztottunk. Végül oda kellett kötni, hogy ne kelljen állandóan a földről felszedegetni)

szórakoztunk homokba írással, -persze hamar elmosta a víz

A strandon van több helyen kis egyszemélyes „kabin”, ahol öltözni lehet, van  zuhanyzó, és lábmosó is. Emellett vannak standok, ahol a hajókirándulásokat kínálják, itt prospektusok több nyelven is ki vannak rakva. Úgy láttam megy hajó Rodosz városba, Lindoszba is, valamint többféle kirándulás között lehet választani, olcsóbban, mint az iroda által szervezett fakultatív kirándulások.

Délután már elég volt a fürdésből és a napsütésből, éhesek is voltunk, hazafelé menet vettünk a kisboltban vacsit, és gyümölcsöt, amit az erkélyre kiülve fogyasztottunk el. 

folyt. köv...

Rodosz -1

1. nap

2014. aug. 14. csütörtök

Repülőnk 11:30-kor indult Rodoszra, 9 órakor kellett a reptéren lennünk, hogy az utazási iroda képviselője átadja a vouchereket. Miután ezt megkaptuk, állhattunk sorba, becsekkolni. Csomagokat leadtuk, álltunk a másik sorba, a biztonsági ellenőrzéshez. Itt vajon kinél csipogna a kapu, ha nem nálam. J De nem volt semmi probléma, átengedtek végül.

A tranzitban nézelődtünk, sétálgattunk, vártunk. Közben kint elkezdett esni az eső, és bemondták, hogy a Rodoszi gép utasai fáradjanak át egy másik kijárathoz. Így egy folyosón csak felsétáltunk a gépre. Travel Service-s géppel repültünk. A repülőn a szárny előtti üléseken kaptunk helyet. Ez jó volt annyiból, hogy kiláttunk az ablakon, de annyiból rossz volt, hogy itt elég nagy volt a zúgás, a turbina miatt. Kaptunk kaját is a gépen, bolognai pennét, és innivalót. Amit kissé hiányoltam, az a tájékoztatás volt, miszerint merre repülünk, milyen magasan, és mekkora sebességgel.

Budapesti indulás

 A repülőút 2 óra 15 perc volt, hamar eltelt.
Amikor Rodoszon kiszálltunk a gépből, megcsapott az a jó kis párás, meleg levegő és meleg szél, ami fújt.

Rodoszi érkezés

Viszonylag hamar megkaptuk a csomagjainkat. Az előtérben várt minket az iroda idegenvezetője, valamint a reptér előtti parkolóban a busz.

A buszon kaptunk további tájékoztatást a szigetről, a kirándulásokról, mindezt írásban is. Közben a busz sorban útba ejtette a szálláshelyeket, így legalább a busz ablakából kicsit körül tudtunk nézni a környéken is.

Érdekes sziget ez a Rodosz, messziról sziklás, kopár hegyeket láttunk, de a belső részén gyönyörű zöld növények, csodálatos virágbokrok nyíltak. (hibiszkusz, bougenvillea, leander)

A mi apartmanunk Falirakiban található, a tengerparttól 450 m-re, a település csendesebbik részén.
Szállásunkon egy gyerek (!) fogadott minket, elmondta a tudnivalókat, angolul, teljesen természetesnek véve, hogy mindenki érti őt, majd átadta a kulcsot, és ennyi. Jó, elboldogultunk, a bejáratot megtaláltuk, a kulcsra rá volt írva a szobaszám, és az ajtó melletti „kulcstartóból” lejött az is, hogy bele kell tenni a kulcsot, hogy legyen áramunk.

Nagyon jó kis szobát kaptunk, a második emeleten, a folyosó végén, a lépcsőház árnyékol, ide már nem süt be a délutáni nap. Így nem kellett klímát sem igényelni, napi 7 euróért, csak kinyitottuk az ajtót, és jött a hűs huzat. Emberek sem járkáltak erre, nem volt zavaró. A szoba kényelmes, a fürdőszoba éppen elég, de ki lehet ülni az erkélyre (keleti fekvésű) és van úszómedence is, az apartman másik oldalán. (a két épület egybe van nyitva)

Villa George

az apartmanok bejárata a folyosóról

Leraktuk a cuccot a szobába, majd nem sokkal később lementünk az apartman teraszára, mert 5-re ott kellett lenni a tájékoztatón. Gondoltunk, addig iszunk valamit. Megtaláltuk az itallapot, néztük, hogy mi a választék, mi mennyibe kerül, és –mivel a pult mögött nem volt senki- körbenéztünk, hogy kitől lehet rendelni. A bárban falon volt egy nagyméretű tv, előtte kanapék, ott hevert a kisfiú, aki fogadott minket, és egy másik fiú,  valami meccset néztek. Nem nagyon foglalkoztak velünk. Később mégis feltápászkodottaz egyik, és odajött hozzánk. Kérdeztük:- Beer? (hogy mégis, van-e és milyen fajtát hozzon) erre ő mondott egy mondatot, angolul, amiben benne volt a beer szó, csak éppen nem értettük, mit akar mondani, - majd visszament, ledobta magát a kanapéra, és nézte tovább a meccset…
Mi meg álltunk a pult mellett, kezünkben az itallap, szomjasak voltunk, és nem értettük, hogy most mi van…. kapunk inni, vagy nem…  Majd kis idő múlva ismét feltápászkodott a gyerek és odajött hozzánk. Mondtuk neki, hogy 2 Heineken, 1 Fanta. Mondta, hogy oke, majd bement a pult mögé, benézett a hűtőbe, majd közölte, hogy nincs se Heineken, se Fanta. Kérdeztük, akkor mi van, adjon azt. Itt már kicsit rendesebb volt, felsorolta, mi van, kértünk, kaptunk, ittunk végre.

Azért ettől a vendéglátástól nem dobtam el az agyam… (nem is ittunk itt a későbbiekben sem, de úgy láttam, másnak se tetszett, mert szinte mindig üresen állt)

Azt még hozzá kell tennem, hogy az itallapon nem volt feltünteve, hogy hány dl ital jár a feltüntetett árért, persze, hogy 0,3-as sört, és 2 dl gyümölcsitalt kaptunk. (viszont az jó hideg volt) Kérdeztük mi  a gyereket, hogy mekkora (hány dl) lesz a sör, de azt valahogy pont nem értette (J)

Kicsit később  jött az idegenvezető, elmondta milyen kirándulásokra lehet befizetni, segített az autóbérlésben aki kérte, és megkérdezhettük mindazt, amire kíváncsiak voltunk, hogy pl. merre van bolt, hol érdemes vacsorázni, vagy merre induljunk a központ felé. Befizettünk két kirándulást, majd irány a strand.
Ekkor már délután fél 6 volt, helyi idő szerint, (mert itt 1  órával előrébb kell állítani az órát)

Falirakiban, hosszú, homokos a tengerpart. Lehet napernyőket és nyugágyat bérelni, de rengeteg szabad hely van azok részére, akik nem élnek ezzel a lehetőséggel. A tengervíz kellemes hőmérsékletű, kb. 26 fokos, és gyönyörű tiszta. A hőség teljesen elviselhető így vízparton, és az állandóan fújó meleg szél miatt. Kagylók itt szinte egyáltalán nincsenek, alig 1-2-t találtunk, azt is a víz alatt, nem a parton. Néha láttunk halacskákat is.

Faliraki beach

Este elsétáltunk megkeresni a szupermarketet, hogy vegyünk egy kis kaját vacsorára, reggelire. A supermarket egy kicsit arrébb fekszik, sétálni kell, de nem vészes a távolság. Viszont megéri elmenni, mert nagyon jó a választéka, és az árak sincsenek elszállva.

folyt. köv...