1988. július 9. szombat
Tegnap este kb. fél 8-kor (román szerint) kiosztották az ágyneműt. Két lepedő, egy pléd, egy kispárna, + huzat. Megágyaztunk, és ezzel növekedett a délutáni kényelem.Mikor áthaladtunk Orsován, megcsodáltuk a Dunát, azután kezdtünk kidőlni a sorból. Nem rossz vonatban aludni, de azt sem mondhatnám, hogy jó. Az a baj, hogy rettenetesen nyikorognak a vonat kerekei, ha fékez, márpedig ez a vonat éjszaka jó néhány helyen megállt. Ha áll a vonat, akkor sajnos a szomszédok dumája, és horkolása is áthallatszik, márpedig ez félálomban nem éppen üdítő dolog, a legyekről, szúnyogokról nem is beszélve. De azért elég szerencsésen átvészeltük az éjszakát. Kb. hajnal 3-kor már a bulgár határon voltunk. Nehogy már tudjunk aludni! A határőrök egész éjszaka jöttek-mentek, kopácsoltak. Olyan helyen álltunk, ahol tök síkság, és a sín mellett egy ócska faépület állt. A másik oldalra nem láttam, mert egy tehervonat eltakarta a kilátást.Ebben a fogalmamsincs-milyen városban jöttek a román határőrök, és kérték az útlevelet. A pecsétből kiderült, hogy Griorgiu-ban voltunk. Végre aztán elindultunk, és egy másik, szintén fogalmamsincsmilyen, csak nagyobb városban értünk. Itt dekkoltunk kb. fél 10-ig. (BG szerint) Jöttek a bolgár vámosok is persze, elmaradhatatlanul. Jött egy, mondja: -Magyar útlevél! -és elmegy. Erre kis idő múlva jön a kolléga, és ugyanezt megismétli. De ő is elhúzza a csíkot. megint kis idő múlva megjelenik a harmadik, megszámolja, hogy négyen vagyunk, és ő is eltűnik a színről. Aztán csend. Úgy látszik, itt ennyi volt a vám. Az útlevél szerint kiléptem ugyan Romániából, de Bulgáriába nem léptem be. Hogy a két ország között hová tűntem, az már részletkérdés.Volt a vonaton egy bankos hapsi, akinél be lehetett váltani a csekket levára. (ugyanis ez a törvényes bulgár fizetőeszköz) Be is váltottuk szép sorban. Kezelési költséget is levontak, 1%-ot. Ja, igen, úgy látszik, hogy ma “Kati napja” lesz, mert az egész úgy kezdődött, hogy csekk helyett a vonatjegyét akarta beváltani. Fél 10 után (BGsz.) végre elindultunk a mostsemtudommégmilyen városból, csak éppen az volt a sztori, hogy pont abba az irányba, amelyikből jöttünk. Ez eleinte kicsit meglepő volt, de a kezdeti találgatások után (visszamegyünk? nincs pecsétünk? stb.) után végre beletörődtünk. Ha erre, hát akkor erre. Csak az volt a lényeg, hogy megyünk már végre, mert egy kissé már melegedni kezdett az idő. Átállítottam az órámat, úgyhogy a továbbiakban bulgár időszámítás szerint tudom az időt közölni.Du.negyed 2-re végre Várnába értünk. Kissé rosszul esett elhagyni a fülkét, már olyan jól bevackoltuk magunkat. De hát vár a tenger. Na és az ottani idegenvezető az állomáson. Vagy mégse? Idegenvezetőnek se híre, se hamva. Lepakoltunk, kicsit vártunk. Végül befutott az ürge, kicsit késett csupán. Lényeg, hogy megérkezett. Beterelte a jónépet egy “Balkántourist” feliratú buszba, majd indultunk a szállásra. Ez egy 15 emeletes épületben található, magánlakásokban, majdnem olyan mint egy albérlet. A ház különben 14 emeletes, ennyi van írva a liftben, de a bulgárok nem jelölik a földszintet, rögtön 1. emelettel indítanak. Mi a 11-iken, tehát a 10-en kaptunk szobát. De előtte a parkolóban, a ház előtt elrendeztük, hogy ki hányadikra megy, ill. hány ágyas szobára jogosult. Meg ugyanitt kiosztották a pénzt is, amit lényegében kajára kaptunk. Mert eredetileg 64 leva értékben talon járt volna, de pénzt kaptunk helyette, és szerintem így jobban jártunk.Elhelyezkedtünk a lakásban. A miénkben két kétágyas szobát adtak ki, szép kilátással a tengerre. A fürdőszoba elég primitív felépítésű, és az első kellemetlen meglepetés ezzel kapcsolatban, hogy csak este 7 után van meleg víz.Pakolászás után lementünk a strandra. Kb. egy 10-15 perces séta az egész. Persze, előbb meg kellett keresni az odavezető utat. Meg is találtuk, de mire leértünk, -milyen a magyar szerencse-az úszómesterek, (vagy mik) éppen elkezdték kifelé parancsolni a népet a vízből. Szóval bele kellett törődni, hogy itt ma már nem lesz fürdés. Nem sokkal később kettévált a csapat, én Zsuzsával elmentem a városba csavarogni. Kerestünk kaját, de semmi értelmeset nem láttunk. Mit esznek itt az emberek? Térképet is akartam a városról, kb. a negyedik boltban találtam, úgy látszik elég gyenge itt az ellátás. Na, mondjuk kajából borzasztó gyenge. Nagy séta után visszatértünk a strandra. Most lehetett volna fürödni, de már elég hűvös volt. Különben is, még mindig kaját kerestünk. A végén még itt fogunk éhen pusztulni. Nagyon feltámadt a szél, hordta a homokot. Végre azért találtunk egy jó kis helyet, ahol sült halat lehetett venni. Végre! 1.80-ért adták adagját, hozzá sült krumpli, kettőnknek éppen megfelelt. Meg valami lé, 0,30-ért. Nem drága.Kaja után hazasétáltunk. Mivel úgy járt az idő, hogy volt már meleg víz, irány mosakodni. Meg mosni persze, hogy azt ki ne felejtsem. Nem sokkal később megjöttek Katiék is, mint kiderült, ők fürödtek egy jót, és persze ők is ettek sült halat.A tenger elég koszos volt délután, algás, de azért jókora hullámok jöttek. A strandon mindenhol belépőt kell fizetni, de az ára partszakaszonként változó. A központi strandon van egy kanyargós csúszda, a másikon meg egy jó magas egyenes. Persze, mindkettőért fizetni kell.Különben nem tett rám túl jó benyomást Várna, elég koszos, elhanyagolt, és az ellátottsága sem olyan, mint amilyennek lennie kéne, mint nagy idegenforgalmi nyaralóhely.De a szobából a kilátás az tetszik. Ja, igen, tiszteletünkre (?) hirtelen olyan vihar támadt estére, amilyet még keveset láttam. Elég hirtelen jött, óriási zuhé, elsötétült az ég, egyszerűen nem lehetett ellátni a tengerig. Jó nagy szél, jégeső, meg ami egy viharhoz kell, minden.
Aztán elcsendesült. Amilyen hirtelen jött, úgy el is ment. Most hűvös van, ennek ellenére tervezzük, hogy kimegyünk csavarogni.
Kilátás a szállásunkról:
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése