Rodosz -6

2014. december 7., vasárnap

Rodosz -6

6. nap

2014. aug. 19. kedd

Mai napra a Symi szigeti hajókirándulás volt tervezve. Reggel 7-kor már kint álltunk a múltkori helyen, az Orion étteremmel szemben, és vártuk a buszunkat. Meg is jött, időben, és elfuvarozta a társaságot Rodosz városba, a Mandraki kikötőbe. Itt már bent állt a komp, helyet lehetett foglalni, bár az indulásig még volt bő másfél óra. Közben szép, lassan szállíngóztak az emberek, legtöbben szervezett busszal érkeztek, mint mi. Volt mindenféle népség, nem csak turisták, helyiek is. A komp 3 emeletes volt, lent zárt, légkondis helyiség, középen levegős, de árnyékolt, fent pedig szabad, napsütéses helyekkel.

Az út kb. 1,5 óráig tartott. Az úton egyébként nem volt túl sok érdekes látnivaló, végig a sziklás török part mellett mentünk, a tengervíz színe viszont valami valószínűtlenül kékséges kék volt. Hamarosan kikötöttünk az első állomáson, a Panormitis kolostornál. Ez egy zarándokhely, rengeteg helyi lakó fel szokta keresni időnként. Amikor leszálltunk a hajóról, a matrózok folyamatosak kiabálták angolul, hogy mikor indulunk tovább, emellett egy táblát is tartottak a kezükben rajta az indulási időponttal.

A kolostor udvarán található egy kis templom, és két múzeum. Ide belépőt kellett fizetni, (3 Eu) de mindkét múzeumot meg tudtuk vele tekinteni. Az első kiállítás az inkább a történelmi emlékek körül forogtak, a második pedig a hajdani mindennapokról szólt. Érdekes volt mind kettő.

A templomban rengetegen voltak, én ennyi embert templomban még nem láttam, már a bejutáshoz is ki kellett várni a sort, kifelé pedig egy hátsó ajtón lehetett menni. Egyébként gyönyörűszép ikonokkal teli kis templom volt. A kolostor udvara pedig fekete és fehér kavicsokkal volt kirakva, nagyon egyedi az egész. Itt egyébként nagyon sok helyen jellemző ez a fajta kavicsmozaik, egész különleges mintákat is láttunk kirakva.

Nemsokára indult a hajónk tovább..kb. fél óra út után feltűntek Symi városka hegyoldalban épült kis színes házikói.

Kikötéskor ugyanúgy felhívták mindenki figyelmét a hajó indulási idejére. A mi csoportunk először egy tengeriszivacs üzlet köré csoportosult, ahol végighallgattunk egy érdekes előadást a szivacshalászatról és a szivacsok fajtáiról, valamint feldolgozásukról. Kézbe is foghattunk többféle szivacsot. Utána vásárolhatott is, aki akart, sőt, a tulajdonos azt mondta, hogy aki a másik boltjában engedményt szeretne, az moindja meg a jelszót, és 10 %-ot enged az árból. A jelszó pedig nem volt más, mint „Puskás, Détári” Ebből is látszik, hogy valódi focirajongó volt a tulaj.

Ezután a csoport elindult a házak között, felfelé a domboldalon, egy kis kápolna felé. Nagyon meleg volt, így többször is pihenőt tartottunk egy árnyékos területen, ahol az idegenvezetőnk több érdekességet mesélt a szigetről és lakóiról.

Az utolsó, meredek szakaszt már nem sokan járták végig, ameddig a csoport feljutott, és megpihent, onnan is gyönyörű kilátás nyílott a kikötőre és a tengerre.

Symi lakói régebben szivacshalászatból éltek, manapság pedig a turizmus a fő megélhetés a szigeten. Itt nincs természetes édesvíz, tartályhajó hozza hetenként a vizet,ami a lefektetett csöveken keresztül jut el a házakba.

Volt egy kis szabadprogram is, ezalatt az idő alatt beültünk egy tavernába, és megebédeltünk. Ebéd végeztével feltűnt, hogy a legtöbb tavernatulajdonos elkezdett összepakolni. Mondta az idegenvezetőnk, hogy miután elmennek a turisták a hajóval, már nincs kinek nyitva tartani, mert a helyiek nem itt a kikötő körüli éttermekben szoktak ücsörögni.