Advent Bécsben

Már korábban megfogadtam, hogy nem fogok nagy társasággal utazni sehova, mert pontosan feleannyit látok a városból, mint amennyit egyedül, vagy családdal utazva látnék. (Mert ugye, sok ember lassítja egymást, sokat kell várni a másikra, és így felesleges dolgokkal telik az idő.. Van olyan ember, aki nem gyakorlott utazó, nem közlekedik önállóan, fél, hogy eltéved, nem tud térképen eligazodni, nem tudja a nyelvet, és csapódik egy olyan emberhez, akinek mindez nem okozna gondot, viszont a z ilyen gyámoltalan utazó sok esetben inkább csak nyűg, annak, aki haladna a céljai felé.) Nem ismerik azt a turistaszabályt sem, miszerint: nem akkor kell WC-re menni, amikor kell, hanem akkor, amikor lehet. J

Ilyen volt ez a bécsi út is, ahová munkatársaimmal együtt fizettünk be egy helyi utazási irodában.

Nagyon hajnalban indultunk, fél 2-kor álmosan szálltunk fel a buszra. A busz csak két helyen állt meg, ez nem is lett volna baj, de mindkét helyen rengeteget kellett várni a mellékhelyiségekre.

(Tényleg, mondja már meg valaki, hogy a buszos utazásokon miért van mindig jóval több nő, mit férfi??? És a férfiaknak miért csinálnak 2-szer annyi db wc-t, mint a nőknek???) Na, mindegy, sorban állással telt az idő.

Még a buszon ki lettünk oktatva, hogy hol szállunk le, mikor és hol lesz a találkozó este, és mindenki legyen ott, mert a busz behajtási engedélye csak negyed óráig érvényes. Kaptunk egy nagyon rossz minőségű, fénymásolt térképet, amin a nevezetességek látszottak ugyan, de az utcák már nem annyira :-/ Meghallgattunk egy hosszú kiselőadást Ausztria történetéről, és a Habsburgokról. Ez sem lett volna rossz, de engem jobban érdekelt volna, hogy milyen látnivalók vannak a belvárosban, mit érdemes megnézni, ami az időnkbe belefér, és mi az, amit ezek a híres épületekben belül található, ami alapján eldönthetjük, hogy érdekel-e minket, vagy sem.

A busz megállt a belvárosban, majd továbbment még a Schönbrunni kastélyhoz. Mi úgy döntöttünk, hogy a kastélyt most kihagyjuk, és inkább a belvárost választottuk. (Én már jártam a kastélyban, csodaszép, de inkább visszatérünk majd tavaszi vagy nyári időszakban) A Mária-Terezia platz-on szálltunk le a buszról.  A csapat persze azonnal elindult a Mariahilfer str. felé, mert WC kellett, de ugye fizetős nem jó, keressünk ingyeneset. (Itt kellett volna leválni a csapattól, csak azért nem tettem, mert megbeszéltük, hogy készítünk egy közös, forraltboros-bögrés képet)

Éppen nem volt azzal baj, hogy sétáltunk egyet a Mariahilferen. Csak kissé sokáig tartott.

Ezután ennivalót kellett keresni, persze nem valami speciális bécsi kaját, hanem McDonalds-t, vagy gyrosost, kebabost. Itt is vártunk egymásra, telt az idő.

Végül visszafelé vettük az irányt, a Maria Theresia platz-ra. Itt is volt egy adventi vásár. Kicsit körülnéztünk, majd megvettük a forralt bort, (és a bögrét, amit haza is hoztunk) iszogattuk, megcsináltuk a tervezett fényképeket, örültünk, hogy Bécsben vagyunk, (csodaszép napsütéses idő volt) majd elindultunk a városháza irányába.

Útközben elidőztünk a Parlament épületénél, érdekesnek találom, hogy fel lehet menni a lépcsőn, és ott nézelődni, fényképezkedni. (a budapestivel ellentétben, ugyebár… ) Sok ember ki is használta ezt.

Továbbhaladva végre elértük a kirándulás fő célpontját, a Városháza előtti adventi vásárt. Itt már nagyon sok ember volt, lassan lehetett haladni. A legtöbb vásárlónak bögre volt a kezében J

Aztán valahogy egyre többen lettek, már haladni is alig lehetett, így inkább kifelé vettük az irányt. (Sajnáltam, mert szívesen nézelődtem volna, de a szombati nap erre nem alkalmas. Talán hétköznap, vagy vasárnap kevesebben vannak.)

Keresztülsétáltunk a Városházával szemben fekvő Volksgarten-en, végigmentünk egy kis utcán, és kilyukadtunk egy térre, ahonnan a konflisok indultak. Ezen a téren áll a Hofburg, a Sissi múzeum és kicsit arrébb a könyvtár..

A tér közepén körbe volt kerítve egy ásatási terület, amiről érdekes, de egyik útikönyvem sem tett említést, pedig érdekes látvány volt.

Később továbbsétáltunk az Albertina felé, itt egy érdekes, színesre festett lépcső ragadta meg a figyelmünket. Ezután elhaladtunk a szökőkút szobor (Ferenc József) előtt, és kilyukadtunk az Opernring-en. (Ha egyedül lettem volna, benéztem volna a pálmaházba is, de a társaság többi tagját nem érdekelte, én meg nem akartam cserben hagyni őket)

Ismét meneteltünk egyet a Mariajhilferstr.-n, a beszámoló elején ismertetett okok miatt, (WC, evés, WC) majd visszatértünk a Mária Terézia térre. Végigmentünk a vásár másik részén is, (ami délelőtt kimaradt) vásároltunk néhány apróságot, és mivel már csak fél óra volt a megbeszélt találkozóig, nem mentünk sehova, hanem pihentünk a természettudományi múzeum lépcsőjén, és vártuk, hogy teljen az idő. Jól is esett ez a kis pihenés ennyi gyaloglás után.

A busz persze, a megbeszélt időpont után egy fél óra késéssel jött. Már kicsit elege volt mindenkinek a várakozásból, és az idő is lehűlt. De végre begurult a buszunk, és felszállhattunk. Ekkor már este fél 8 körül járt az idő. A buszról még megcsodálhattuk a gyönyörűen kivilágított, karácsonyi díszbe öltözött várost, majd hazafelé vettük az irányt, mert előttünk állt még csaknem 500 km. A busz még Bécs mellett megállt egy pihenőre, ami megintcsak majd’ egy órásra nyúlt, (a várakozás, ugye…) viszont utána mindenki nyugodtan pihenhetett, mert csak Hatvan után álltunk meg legközelebb.

Amikor Budapesten áthaladtunk, megállapítottuk, hogy Budapest is gyönyörűen ki van világítva, kicsit más, mint Bécs, de semmivel nem rosszabb.

Éjszaka fél 2-re értünk haza.

Sajnálom, hogy nem sikerült eljutni a Stephandom-hoz, pedig elméletileg belefért volna az időbe, és ha újra indulnék, akkor kimennék a Schönbrunnba, és visszametróznék a belvárosba, valamint több időt töltenék a Városháza előtti téren, és sokkal kevesebbet a Mariahilferstrasse-n.