Rodosz -8

8. nap

2014. aug. 21. csütörtök

Még maradt egy fél napunk, ugyanis 13 órára jött a transzfer, és 15.20-kor indult a repülőnk. Ez a délelőtt bőven elég volt arra, hogy kényelmesen megreggelizzünk, összepakoljunk, és elsétáljunk a supermarketbe megvásárolni az otthonra szánt dolgokat. Pl. Metaxa, ouzó. Vagy akár belefét volna egy délelőtti strandolás is. A házirend szerint szobát 12-kor kellett elhagyni, de nem vették ezt itt annyira szigorúan. De ha valaki hamarabb leadta a kulcsot, akkor a csomagját lerakhatta a földszinti irodában.
Kb. fél 1-kor a bár teraszán helyet foglaltunk, és vártuk a buszt. Pontosan érkezett. Ugyanúgy, mint idefele, végigjárta a szállásokat, és összeszedte az utasokat. (Annyi különbséggel, hogy most teljesen képben voltam, hogy merre járunk, nem olyan tudatlanságban, mint érkezéskor)
A repülőtéren rögtön lehetett sorba állni a becsekkoláshoz. Az idegenvezetőnk mindvégig ott volt, mindenkitől külön elbúcsúzott, és megvárta, míg az utolsó utas is elindult a biztonsági ellenőrzés felé. (érdekes, de ez itt valahogy gyorsabban ment, mint Budapesten, nem is volt olyan sor, és a kapu sem sípolt be nálam, mint szokott...) A tranzitban még nézelődtünk egy kicsit az üzletben később az üvegfalon át reptér felé, majd meg lehetett kezdeni a beszállást. Egy kisbusz vitt a repülőhöz, erre kint várni kellett, néhány percet.
A felszállás simán ment, bár kiguruláskor kicsit nyikorgott a repülő, ami nem volt épp bizalomgerjesztő. Ehhez jött útközben egy kis turbulencia, ami kissé ijesztő volt, főleg úgy, hogy a szárny mögött ültünk, és szépen látni is lehetett, ahogy rázkódik a gép, nem csak érezni. Én most először repültem úgy, hogy útközben mindenkinek le kellett ülni, és az öveket becsatolni. Persze, ez nem tartott sokáig. Útközben kaptunk szóbeli tájékoztatást is, hogy merre járunk, és mikor kezdünk süllyedni. Hamar megérkeztünk, és a pilóta olyan szépen  simán letette a gépet, hogy alig lehetett észrevenni.

Képek a hazafelé útról:

beszállás

Rodoszi reptér - gurulunk a felszállópályára

egy kis görög sziget

repülő belseje, teltház

Odafent verőfényes napsütés... vakított is, rendesen

Valahol Szerbia felett, kicsit rossz volt az időjárás

közeledünk

Már majdnem földet érünk

Itthon, a Ferihegyi repülőtéren

Budapesten már remek idő fogadott

Délután fél 6-kor pedig már a szalagnál álltunk és vártuk a poggyászunkat.

vége

Rodosz -7

7. nap

2014. aug. 20. szerda

Mai nap bebuszoztunk Rodosz városába. Ezt a kirándulást egyénileg vállaltuk be, egyrészt mert nagyon jó buszjárat van Faliraki és Rodosz között, másrészt szerettük volna saját igényünknek megfelelően megnézni a látnivalókat, anélkül, hogy időhöz lettünk volna kötve, mint egy közös kiránduláson. Nem utolsósorban jóval olcsóban jött így ki, mint idegenvezetővel, busszal. A buszjegy fejenként 2,20 Eu volt, és egy modern, kényelmes busz vitt minket a végállomásig.

Az új piac bejárata. Mögötte van a buszállomás

Itt először is kisétáltunk a mandraki kikötőbe, ami más ismerős volt egy kicsit, de most el tudtunk menni egészen a szarvasos oszlop közelébe. Állítólag valaha itt állt a híres Rodoszi kolosszus, és két lába közt jöttek-mentek a hajók. Majd jó nagy kört téve átsétáltunk a szarvaspár másik oszlopához is. Az oda vezető út már a kereskedelmi kikötővel határos. A móló végén van egy régi erőd, amit még a johannita lovagok építettek oda. Ez nyitva volt,és  belépődíj nélkül be lehetett menni, meg lehetett nézni belülről, valamint egy filmet is vetítettek az erőd történetéről. Megnéztük a kereskedelmi kikötőt is, hatalmas, több emeletes tengerjáró hajók is várakoztak itt.

A három szélmalom az erődhöz vezető út mentén. Ettől jobbra a kereskedelmi kikötő, balra a Mandraki kikötő található

A johannita erőd egyik ódon fala

A kikötői séta után megkerestük az óváros bejáratát. Elsőre nem sikerült, mert valahogy a várfal tövéhez keveredtünk, de mentünk a többi ember után (egyébként ez egy többször is bevált, jó taktika :-)) és körbesétálva a fal mellett végül megtaláltuk az egyik bejáratot. Hogy melyiket, az csak kicsit később derült ki, amikor elkezdtük a térképet tanulmányozni, hogy hol is vagyunk. 

Ezen a kapun jutottunk be

Nagymesterek palotája - oldalról

Nagyon zegzugos, hangulatos utcákból áll az óváros, ha nem lenne ennyi mai üzlet, akkor teljesen a középkorban érezhetnénk magunkat. Sok üzlet előtt kint áll a tulajdonos, és próbálja beinvitálni a vásárlókat. Mindezt nem éreztem erőszakosnak, csak ha megálltunk a kirakat előtt, nézelődni, akkor szólítottak meg. Sokszor szívesen váltottunk pár szót, anélkül hogy bementünk volna vásárolni. Kérdezték honnan jöttünk, stb. legtöbbször oroszoknak néztek minket J, és itt először fordult elő, hogy svédeknek látszottunk. Persze, végül elárultuk, hogy a valódi hazánk Hungary, Budapest.

utcatábla

A török-negyed

egyik kirakat a sok közül

Teljesen körbejártuk az óvárost, nagyon tetszett. Több helyre is beinvitáltak volna ebédelni. Az egyik helyen, -mikor megtudta az ajtónálló hogy magyarok vagyunk-  kaptunk egy magyar nyelvű térképet. Ezel már kissé könnyebben tájékozódtunk. A másik helyen pedig a bácsika türelmesen végigmagyarázta az étlapot, hogy mi miből készült, milyen alapanyag van benne, és hogy milyen finom :-) Pedig mindkét helyen azzal indítottunk, hogy köszönjük, nem vagyunk éhesek, nem ülünk le.

Egy kiadós séta után azért beültünk egy helyre, ahol az egyik pincér már járt Budapesten, és tudott néhány szót magyarul. Érdekesen volt megoldva, mert két ház között, az udvaron voltak kirakva a székek, asztalok, és felé pedig árnyékoló háló volt kifeszítve.Teljesen olyan volt, mint egy óriási terasz. Nagyon hangulatos hely volt, és a kaja is ízletes. Itt 10-12 Eu.ba került egy adag főétel, kissé drágább, mint pl. Falirakiban, de hát a hely hangulatát is bele kellett számolni :-)) Egyébként az adagok is rendben voltak,  így utólag jól választottunk a sok taverna közül.

Tovább folytattuk a sétánkat a Lovagok utcája és a Nagymesterek palotája felé. Ez utóbbi belépődíjas volt, de érdemes volt bemenni, érdekes kiállítást nézhettünk végig, valamint hatalmas padlómozaikokat, amelyeket Kos szigetéről hozattak az olaszok, amikor felújították a valaha lerombolt épületet. Még azt nem említettem, hogy 14 év alatti gyereknek majdnem mindenhol ingyenes volt a belépő. Többek közt itt is, a Nagymesterek palotájában. Felnőttnek 6 Eu-ba került.

Lovagok utcája

Lovagok utcája, a háttérben a kereskedelmi kikötőben várakozó sokemeletes luxushajóval

Nagymesterek palotája

Nagymesterek palotája - bejárat

Kos szigetéről hozatott padlómozaik  a Nagymesterek palotájának az oszlopos termében

udvar - Nagymesterek palotája

Mivel ekkor már igencsak benne voltunk a délutánban, megkerestük a buszállomást, és azon belül a buszunkat. Állt ott egy olyanféle, amilyennel jöttünk, ki volt írva az elejére, hogy Faliraki, ott várakoztunk.Mondta a mellette álló sofőr, hogy kb. 10 perc múlva indul. Egyszer csak beállt mögé egy ócska busz, egy fiatal srác elkiabálta magát hogy „Faliraki” Erre a mi sofőrünk elkezdett vitázni vele valamit, majd mutatta a busz mellett várakozóknak, hogy az ócska busz indul Faliraki felé. Mit tehettünk, felszálltuink arra. Megvettük a jegyet, érdekes módon, visszafelé 10 centtel drágább, 2,30 Eu-ba került a jegy fejenként. A sofőr elég hülyén vezetett, hajtott, mint egy bolond,és a busz sem volt annyira kényelmes, rázott rendesen. De a hab a tortán, hogy a figyelmetlen egyszerűen elfelejtett megállni abban a megállóban, ahol mi leszálltunk volna. Hiába jeleztünk neki. Valaki előreszólt, hogy hé, stop, majd kis idő után megállt végre, egészen a központban, az út szélén, ahol egyébként nem is volt buszmegálló. Gyalogolhattunk vissza, egy jó fél órát sétáltunk. Ez csak azért esett rosszul, mert egyrészt eleget gyalogoltunk már a mai nap, és ez pont nem hiányzott, másrészt pedig az esti strandidőnkből vett el egy fél órát.

folyt. köv...

Rodosz -6

6. nap

2014. aug. 19. kedd

Mai napra a Symi szigeti hajókirándulás volt tervezve. Reggel 7-kor már kint álltunk a múltkori helyen, az Orion étteremmel szemben, és vártuk a buszunkat. Meg is jött, időben, és elfuvarozta a társaságot Rodosz városba, a Mandraki kikötőbe. Itt már bent állt a komp, helyet lehetett foglalni, bár az indulásig még volt bő másfél óra. Közben szép, lassan szállíngóztak az emberek, legtöbben szervezett busszal érkeztek, mint mi. Volt mindenféle népség, nem csak turisták, helyiek is. A komp 3 emeletes volt, lent zárt, légkondis helyiség, középen levegős, de árnyékolt, fent pedig szabad, napsütéses helyekkel.

Az út kb. 1,5 óráig tartott. Az úton egyébként nem volt túl sok érdekes látnivaló, végig a sziklás török part mellett mentünk, a tengervíz színe viszont valami valószínűtlenül kékséges kék volt. Hamarosan kikötöttünk az első állomáson, a Panormitis kolostornál. Ez egy zarándokhely, rengeteg helyi lakó fel szokta keresni időnként. Amikor leszálltunk a hajóról, a matrózok folyamatosak kiabálták angolul, hogy mikor indulunk tovább, emellett egy táblát is tartottak a kezükben rajta az indulási időponttal.

 A kolostor udvarán található egy kis templom, és két múzeum. Ide belépőt kellett fizetni, (3 Eu) de mindkét múzeumot meg tudtuk vele tekinteni. Az első kiállítás az inkább a történelmi emlékek körül forogtak, a második pedig a hajdani mindennapokról szólt. Érdekes volt mind kettő. 

A templomban rengetegen voltak, én ennyi embert  templomban még nem láttam, már a bejutáshoz is ki kellett várni a sort, kifelé pedig egy hátsó ajtón lehetett menni. Egyébként gyönyörűszép ikonokkal teli kis templom volt. A kolostor udvara pedig fekete és fehér kavicsokkal volt kirakva, nagyon egyedi  az egész. Itt egyébként nagyon sok helyen jellemző ez a fajta kavicsmozaik, egész különleges mintákat is láttunk kirakva.

Nemsokára indult a hajónk tovább..kb. fél óra út után feltűntek Symi városka  hegyoldalban épült kis színes házikói.

Kikötéskor ugyanúgy felhívták mindenki figyelmét a hajó indulási idejére. A mi csoportunk először egy tengeriszivacs üzlet köré csoportosult, ahol végighallgattunk egy érdekes előadást a szivacshalászatról és a szivacsok fajtáiról, valamint feldolgozásukról. Kézbe is foghattunk többféle szivacsot. Utána vásárolhatott is, aki akart, sőt, a tulajdonos azt mondta, hogy aki a másik boltjában engedményt szeretne, az moindja meg a jelszót, és 10 %-ot enged az árból. A jelszó pedig nem volt más, mint „Puskás, Détári” Ebből is látszik, hogy valódi focirajongó volt a tulaj.

Ezután a csoport elindult a házak között, felfelé a domboldalon, egy kis kápolna felé. Nagyon meleg volt, így többször is pihenőt tartottunk egy árnyékos területen, ahol az idegenvezetőnk több érdekességet mesélt a szigetről és lakóiról.

Az utolsó, meredek szakaszt már nem sokan járták végig, ameddig a csoport feljutott, és megpihent, onnan is gyönyörű kilátás nyílott a kikötőre és a tengerre.

Symi lakói régebben szivacshalászatból éltek, manapság pedig a turizmus a fő megélhetés a szigeten. Itt nincs természetes édesvíz, tartályhajó hozza hetenként a vizet,ami  a lefektetett csöveken keresztül jut el a házakba.

Volt egy kis szabadprogram is, ezalatt az idő alatt beültünk egy tavernába, és megebédeltünk. Ebéd végeztével feltűnt, hogy a legtöbb tavernatulajdonos elkezdett összepakolni. Mondta az idegenvezetőnk, hogy miután elmennek a turisták a hajóval, már nincs kinek nyitva tartani, mert a helyiek nem itt a kikötő körüli éttermekben szoktak ücsörögni.

A helyiek itt ücsörögtek fent, ahol már kevesebb volt a turista

Kényelmesen sétálva elértük a hajót, majd várt ránk egy kb. 2 órás út, Rodoszig.

Közeledünk Rodosz városhoz

A Johannita erőd a kikötőben

 A három szélmalom 

A Mandraki kikötő "bejárata" a két szarvasos oszlop között

folyt. köv...

Rodosz -5

5. nap

2014. aug. 18. hétfő

Ismét strandnap, ezúttal a tengerparton töltöttük az időt. Késői ebédre ismét beültünk az Orion étterembe, ezúttal souvlaki + görögsaláta volt a menü. Ismét nem csalódtunk, finom volt.

Kaja után visszamentünk a tengerpartra. Tetszett ez a délutáni fürdőzés, egyrészt már nem égetett úgy a nap, nem kellett kenegetni magunkat, másrészt meg az emberek nagy része ekkor már szállíngózott hazafelé, és alig voltak már a parton, de főleg a vízben. A víz hőmérséklete pedig kellemesen lanygos volt, alig akarózott kijönni. Majdnem sötétedésig maradtunk. A strandon mindig összefutottunk az itt megismert magyarokkal, és rengeteget beszélgettünk, tapasztalatot cseréltünk.

Alkonyatkor már alig fürdött valaki

Este elsétáltunk a központba, megnéztük a híres, nyüzsgő Falirakit. Itt tényleg zajlik az élet, rengeteg az üzlet mind elé kipakolva, hangos a zene, és nem utolsósorban rengeteg ember az utcán. Nem csodálom, hogy aki ezen a környéken foglal szállást, nem tud pihenni éjszaka. Mi azért jól jártunk a mi szállásunkkal, mert  inkább sétálunk egy kicsit, ha nyüzsgésre vágyunk, de éjszaka azért lehet aludni.

Éjszakai hőmérséklet (itt kicsit lehűlt a levegő, volt ez korábban 30 fok is)

egy kis ízelítő a hűtőmágnes kínálatból

Egyik helyen, a főutcán megkóstoltuk a gyrost pitában, (2,50 Eu) de nem nagyon ízlett. A kiszolgálás is kissé akadozott. Később láttuk, hogy van a sarkon egy valódi nagyüzem gyrosos, na, ott volt választék, fogyott az áru, és nem utolsósorban jól is nézett ki.  Ott kellett volna enni inkább, de hát majd legközelebb.

sül a gyroshús (birka, csirke, sertés)

folyt. köv...

Rodosz -4

4. nap

2014. aug. 17. vasárnap

Ez a nap ismét a pihenésé volt, napközben lementünk a szomszédos szálloda medencéjéhez. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a két szálloda egybe van építve, mint egy ikerház, két külön bejárattal, viszont az épületen belül át lehet menni egyikből a másikba. A medencét is így használhattuk, teljesen olyan, mintha a mi szállásunkhoz tartozna, csak névleg van a másik szállás területén. Annyi, hogy a lépcsőn lejövet nem jobbra kell fordulni a kijárat felé, hanem balra, és akkor kilyukadunk a medencénél. Itt volt rendes árnyék, a medence egy része felett is, így nem kellett égetni magunkat a napon. A víz kellemesen hűvös volt, ráadásul alig voltak vendégek, választhattunk a napágyak közül, melyikre telepedjünk le.

A medence és a háttérben a két szomszéd-hotel

Pálmafákkal körülvéve

Délután beültünk az Orion étterembe, ott vacsoráztunk. Korán volt még, alig lézengett az étteremben 1-2 ember, így viszont nem kellett annyira sokat várni a kajánkra. Az adagok bőségesek voltak, és ízletesek. Gyros-t rendeltünk, és mellé hármunknak egy nagy tál görög salátát. (gyros tál 7 eu, görögsali 5 eu-ba került) Utána lesétáltunk a strandra.

Felfedeztünk egy átjárót, az Orion szállás területén, így sokkal rövidebb, hogy nem kell az úton végigmenve kerülni egy nagyot.

folyt. köv...

Rodosz -3

3. nap

2014. aug. 16. szombat

Mai napra befizettünk egy buszos, szigettúrára.

Reggel 7-kor keltünk, mert fél 8-kor már az Orion étterem előtt vártuk a buszunkat. Ez egész közel van a szállásunkhoz, csak a sarokig kell elmenni. Több busz is megállt ott, a sofőr és az idegenvezető végigkérdezték az ott várakozó embereket, hogy melyik iroda buszát várják, így mindenki megtalálta végül a sajátját.

Értünk 20 személyes  kisbusz jött, amit nem is bántam, nem voltunk sokan, nem kellett annyit várni egymásra a fel-és leszállásoknál, megállásoknál. Jött velünk egy görög idegenvezető is, mivel itt az az előírás, hogy kötelesek helybelit alkalmazni. természetesen magyar idegenvezető is volt mellette.

Első állomásunk Archangelos-ban volt, egy családi fazekasműhelyt látogattunk meg. A mester gyakorlott mozdulatokkal, pillanatok alatt elkészített egy kancsót (vagy vázát) amit a végén kettévágott. Így mutatta meg, hogy redős a belseje, és erről lehet megkülönböztetni a kézműves és kisipari terméket egymástól. A műhelyhez csatolt boltban vásárolni is lehetett, gyönyörű áruja volt, az árak pedig… hát tükrözték azt, hogy valódi kézműves termékeket árulnak.

félkész fazekas termékek

Ezután Lindoszba mentünk. Itt, aki akart, szamárháton is feljuthatott az akropoliszba, mi gyalog mentünk, néhol kicsit csúszós meredek járdán, néhol lépcsőkön. Ide zárt cipő kell, vagyis szandálban még egész jól járható, papucsban vagy magas sarkúban nem jó ötlet elindulni. A parkolótól nem messze van egy árnyékos tér, itt van a „csacsiparkoló” is. MI gyalog indultunk neki, hangulatos utcákon, fehér falú házak között. Ezekben a házikókban üzletek működnek, a szokásos túristáknak való áruval, de legalább volt mit nézni. Még egyész fent, a lépcső mellett, a földön is végig, terítők voltak kiterítve, hátha vásárol valaki. Felérve elég hosszú sor állt, volt több beléptetőkapu, de sokan voltak, lassan haladt a sor. A belépő az akropoliszba 6 euró, gyerekeknek ingyenes. Álltunk a sorban, és nem sokkal később jött az idegenvezető, valahogy elintézte, hogy soron kívül bemenjünk.

Lindoszi Akropolisz

Érdemes felmászni, a kilátás is csodálatos, két öbölre is rálátunk fentről, a Szent Pál öbölre, és a Lindoszi öbölre. A szigeten egyébként itt van az egyetlen természetes kikötő. Az akropolisz maradványait is érdemes jól körbejárni, csodaszép fényképeket lehet készíteni, hangulatosak a megmaradt oszlopok, épület maradványok. Egyedül a sok ember zavaró, de hát egy ilyen híres hely sajnos ezzel jár.

A szervezett kirándulás egyik hátránya, hogy nem tölthetünk annyi időt egy adott helyen, amennyit szeretnénk, ha idő van, menni kell. Azért a parkolóban egy frissen facsart jeges narancslé még belefért, jól is esett, mert nagyon nagy volt a hőség.

Ezután átmentünk a sziget nyugati oldalára. Útközben rengeteg olajfa ligetet láttunk, és sajnos az egyik helyen a pár évvel ezelőtti erdőtűz maradványai is megvoltak még.

Egy elég magasan fekvő útszakaszon álltunk meg, itt volt az egyetlen felhő, amit egész ittartózkodásunk alatt a szigeten láttunk. (persze pont eltakarta a kilátást, a Monolythos várából, és az Égei-tengerből semmit sem láttunk.) Emellett kegyetlenül erős szél fújt, de nem volt hideg.

Itt egy pillanatra előbukkant a hegy a felhőből

Itt kóstoló és vásárlási lehetőség miatt álltunk meg, meg a szép kilátás miatt, amiről ugye lemaradtunk. De a kóstoló jó volt, olívaolaj, kávé ízű ouzó, sajt, édesség, és különféle mézek kóstolására és vásárlására volt lehetőség.

Rövid megállót tartottunk egy kis falucskában, melynek az ortodox temploma miatt volt említésre méltó, és itt ezért érdemes volt egy kis pihenőt tartani.

Ortodox templom mennyezete

Következő állomásunk a sziget legmagasabb pontja, az Ataviros hegy lábánál fekvő Emponas nevű település volt, ahol megebédeltünk. Ez nem volt kötelező program, de a buszon lehetőségünk volt előre leadni a rendelést, és mire megérkeztünk a tavernába, éppen csak helyet foglaltunk, és már hozták is az ínycsiklandozó görög falatokat. (souvlaki, görög-saláta, csicseriborsó golyócskák, lapcsánkához hasonlító előétel, tzatziki stb.) hozzá vörös- és fehérbort ihattunk.

Ezután folytatódott a borkóstolás, egy falu széli helyen. Itt volt egy kis múzeumszerű berendezett görög házikó, és a mellette lévő üzletben kóstolási és  vásárlási lehetőség. Elég sok bort végigkóstoltunk, vásárlásra  egy édes fehérbort választottunk amit majd valamelyik vacsoránkhoz terveztünk elkortyolgatni.

Innen a Petaloudes-i Pillangók völgyébe vezetett az útunk, jól esett a hűvös völgyben sétálni (persze a felfelé út a lépcsőkön az nem esett annyira jól, de a friss hűs levegő az igen) eszméletlen mennyi pillangó pihen itt a fatörzseken, köveken, és mindenhol. Eleinte alig lehet észrevenni, de miután rááll a szemünk, látszik, hogy rengetegen vannak. Néhol felrepült egy-egy példány, ezeknek látszott a narancsos színük, a többi beleolvadt a környezetbe. 

A pillangók pihenés közben beleolvadnak a környezetbe

Sajnos itt is előfordultak viselkedni nem tudó turisták (oroszok) akik tapsolással zavargatták a pillangókat, pedig több helyen ki volt írva, és szóban is figyelmeztettek mindenkit, hogy ez szigorúan tilos, és pénzbüntetést von maga után, ha valaki nem tartja be a szabályokat. Állítólag az ösvény be is van kamerázva, így ki tudják szűrni a nem oda való látogatókat, de fogalmam sincs, hogy az oroszokat leállította-e valaki hivatalos ember. (A látogatók közül szóltak, meg többen csóválták a fejüket, hogy ne csinálják, de az oroszok nem nagyon zavartatták magukat.)

Ezzel véget is ért a mai buszos kirándulás, visszafelé a nyugati parton haladt a busz, (láttuk a szörfözőket az ottani strandon) és úgy állt meg sorban az útba eső szállásoknál. Áthaladtunk Rodosz városon is, (itt kaptunk egy kis tájékoztatást, hogy ha valaki egyénileg vágna neki a városnézésnek, mi hol van (buszmegálló, látnivaló, stb.) Ez tetszett, mert nagy segítség volt annak, aki nem volt ismerős arrafelé, és nem akartak mindenáron a közös befizetős kirándulásra rábeszélni)

Este fél 7 körül értünk a szállásra, még lementünk a strandra, mártóztunk egyet sötétedésig.

folyt. köv...