Hosszú hétvége: Hortobágy, Poroszló, Polgár

2014. május 1-3.

1. nap

Hortobágy

Mivel az úticélunk nincs túl messze, ráérősen bepakoltunk, és elindultunk otthonról, kényelmesen, reggel 10 órakor. Debrecen felé vettük az irányt, mivel úgy terveztük, hogy útba ejtjük  Hortobágy települést. Kb. 15 évvel ezelőtt jártam itt utoljára. Rácsodálkoztam, hogy igencsak kiépült azóta.

Attól tartottam, hogy mivel május 1-e ünnepnap, rengetegen lesznek itt. De kellemesen csalódtam, egyáltalán nem volt tömeg.  Parkoltunk a madárkórház előtt. Ahogy számítottam, ez fizető parkoló.  Persze, -mint később kiderült- meg lehetett volna állni ingyenesen is, itt-ott az út szélén, de ismeretlen helyen az ember nem tudja olyan gyorsan felmérni a dolgokat, így hát fizettünk.

A madárkórházban valamilyen családi vagy gyerekfoglalkozás volt, különféle feladatokat kellett megoldaniuk, pl. ostorral kidurrantani a fára felkötött lufit. Álltunk egy jó ideig a pénztárnál, vártuk, hogy jöjjön valaki, és adjon belépőt, de a kutya sem foglalkozott velünk.  Benéztünk az előtérbe, kicsit körülnéztünk odabent, majd kifelé jövet ismét vártunk egy keveset, de mivel  most sem sikerült belépőt venni, így továbbálltunk.

Volt egy kis kézműves, kirakodóvásár, itt nézelődtünk kicsit.  Majd elsétáltunk a híres, 9 lyukú hídhoz. A híd alatt rengeteg béka brekegett, elég hangosak voltak.

Ezután a pásztormúzeumot néztük meg. Igen, a régi 15 évvel ezelőtti  kiállításhoz képest most sokkal színvonalasabb, és érdekesebb volt a kiállítás. Az is újdonság volt, hogy egy belépővel 3 kiállítást is megnézhettünk, így bőven megérte az árát. A pásztormúzeum mellett egy mesterségeket bemutató körcsarnokot járhattunk körbe.  Utána átmentünk az út túloldalán található csárdába, ahol egy csárdatörténetet bemutató kiállítást is végigjárhattunk. Érdekes, látványos volt mindkettő, habár nem voltak túl nagy alapterületűek, mégis elég sokat elidőztünk bent.

A csárdában rengetegen ebédeltek, cigányzene szólt, hangulatos volt az egész.

A pásztormúzeum melletti térről indultak nyitott buszok, és lovaskocsik is, ki a pusztába, a busz árát láttam kiírva, 1500 Ft/fő.

Bementünk a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpontba is, itt egyébként tourinform iroda, és ajándékbolt is működött. Itt megnéztünk egy látványos természetrajzi kiállítást, növényekkel és kitömött állatokkal bemutatva, ami ingyenesen megtekinthető.

Ezen a héten volt egy bélyegzőgyűjtős lehetőség, kaptunk egy lapot, amelyen fel volt sorolva az összes környékbeli látnivaló, és ha ezek közül legalább 4-et megtekintünk, akkor ajándék sorsoláson vehetünk részt.

Megnéztünk 4 kiállítást, a lapot bedobtuk a gyűjtőládába. Nyerni nem nagyon szoktunk, de azért reménykedni lehet J

Legalább 2 órát eltöltöttünk Hortobágyon, majd továbbindultunk Tiszafüred felé.

Tiszafüreden is körülnéztünk egy kicsit, elsősorban a termálfürdőre voltunk kíváncsiak, hogy érdemes-e kipróbálni. Úgy láttuk, hogy ez egy kicsike, nyitott strand, és ha ázni akar valaki a termálvízben, arra tökéletesen megfelel, nyitva is volt, de minket különösebben nem csigázott fel.

A Tisza tavon átvezető 33-as utat több helyen is javítják, itt lámpa irányítja az autósokat. Emiatt elég lassú a közlekedés.

Ahogy átkeveredtünk a hídon, meg is érkeztünk Poroszlóra. Itt, meglepetésünkre nyitva találtuk a CBA üzletet, ahol sikerült friss kenyeret vennünk.

GPS nélkül jöttünk, úgy gondoltam, nem olyan nagy a település, hogy ne találjuk meg a szállásunkat. Sőt, még otthon,  Google térképen is néztem, és emlékeztem, hogy valahol a központban, a templom mögötti utcában található. De mindenféle utca volt, csak olyan nem, amit kerestünk J Kénytelen voltam bekapcsolni a GPS-t. Mire jelet talált, kiderült, hogy kb. 100 méterre vagyunk a háztól, éppen az utca elején, csak valamiért nem az utca elején volt kitéve az utcanév tábla.

Megérkeztünk, kipakoltunk. Kicsit sétáltunk, felfedeztük a környéket, mi, hol, merre található. Majd estefelé, az udvaron szalonnát sütöttünk.

2. nap

Poroszló

A Tisza-tavi Ökocentrumban kezdtük a napot. Gyalogosan sétáltunk a szállásunktól, és a hátsó pénztárnál vettünk jegyet, mivel ez közelebb volt nekünk, mint a főbejárat. Később kiderült, hogy jó döntés volt, mivel a főbejáratnál nagyon hosszú sor állt, ellentétben a hátsó pénztárral, ahol csak mi voltunk. Családi jegyet vettünk, a „Mindent bele” csomagot.

A 3D-s mozival kezdtük, kicsit várni kellett, míg kinyitották. Egy negyedórás filmet vetítettek a Tisza tóról, és élővilágáról. Kedvcsinálónak tökéletes volt a film, főleg, így, 3D-ben nézve.Annyira valóságos volt, mintha ott ültünk volna a csónakban. (a víz meg "kilógott" a nézőtér közepéig ) :-)

Mozi után siettünk a kikötőbe, ahonnan a kishajó indult. Itt már igencsak összegyűltek az emberek, hosszú tömött sor állt, de mivel ez is időpontra lett tervezve, így mindenkinek jutott hely. Több hajó is kifutott, egymás után, kellő távolságot hagyva, hogy ne zavarják egymást.

Egy 15 személyes motorcsónakkal mentünk egy nagy kört a tavon, (kb. 40 perc) kacskaringóztunk a víziösvényeken a nádas között. Közben a hajó vezetője mesélt érdekes történeteket, és bemutatta a madarakat, amiket láttunk.  A tavi ösvények ki vannak táblázva, ha valaki egyedül merészkedik ki, akkor se tévedjen el. Nagyon nyugodt, csendes, kikapcsolódásra alkalmas hely a tó, és a természet közelsége.

A kikötőben lehetőség volt GPS-es motorcsónakot bérelni, ahol a GPS-be betáplálják az útvonalat, és az ember önállóan végigvezeti. (Ez jól hangzik, de most kihagytuk, mert alattam valahogy minden motor leáll, és attól féltem, hogy gubbaszthatunk ott a tó közepén ringó csónakban a GPS-ünkkel) :-)

A tavi túra után visszatértünk a főépületbe, és végignéztük a kiállítást, majd Európa legnagyobb édesvízi akváriumát is. Itt is van olyan alagút, ahol a fejünk fölött úszkálnak a halak. Érdekes volt, hogy az eddig látott akváriumoktól eltérően itt nem kék volt a víz, hanem zöld. De hát ez nem tenger, hanem édesvíz.

Kell egy ilyen bemutató is, ahol hazánk vizeinek élővilágát láthatjuk.

Az egyik teremben a földön egy hatalmas, kinagyított Google műholdas kép terült el, a Tisza tóról, és környékéről. Ezt is sokáig lehetett nézegetni.

Az emeleten mikroszkópok vannak kihelyezve, ahol bárki belepillanthat a szabad szemmel nem látható dolgok világába.

Felmentünk a kilátóteraszra is, innen csodálatos kilátás nyílt a tóra, és a falura.

Ezután a parkban sétáltunk körbe, állatokat néztünk. Olyan ez, mint egy kis vadaspark, el lehet tölteni az időt. Meg lehet nézni egy tájházat is, olyan, mint a múzeumfaluban, azzal a különbséggel, hogy itt be is lehet menni a szobákba, és rengeteg használati tárgy van kiállítva, amiket egészen közelről is szemrevételezhetünk. A tájház melletti tavacska mellett halászati háló kiállítás volt.

Ezután elérkeztünk a vízi játszótérhez, ami remek szórakozást nyújt kicsiknek, és nagyoknak is. Többféle eleme van, a legnépszerűbb az evezővel ellátott kis lapos hajó, ezek kevés időt töltöttek el üresjáratban. Van ezen kívül gémeskút, komp, amellyel egy kifeszített kötélhez van rögzítve, és ennek segítségével húzza magát az utas, és úszó-mozgó híd, amin kapaszkodni kell, ha átkel rajta valaki.

Rengeteg időt el lehet itt tölteni, a játszótéren. Pótruhát érdemes vinni, mert szárazon nem biztos, hogy megússza a gyerek J

Akár egy egész napot is el lehet tölteni itt, az Ökocentrum területén, annyi a látnivaló és érdekesség.

Délutánra úgy terveztük, hogy végigsétálunk a tóra épített Tisza-tavi Vízi Sétányon, amely egy kis kilátóhoz vezetett. Sajnos, ez zárva volt. Először azt mondták, hogy karbantartás miatt. Majd később olyan információt hallottunk, hogy bezárt, mert lejárt a szerződése az üzemeltetőnek, és az új pályázatot pedig  –ki tudja miért –  visszavonták.  Pedig jó lenne, ha tovább üzemelne, és nem menne tönkre, mert rengeteg turistát vonz ez a látványosság is. Sajnos, az interneten sem tudtam tájékozódni ezzel kapcsolatban, mert a honlapján, és a facebook oldalán úgy tűnik, hogy látogatható, de a valósággal kapcsolatban semmiféle infó nincs fent.

Sajnálom, hogy kimaradt, szívesen végigjártuk volna. Még jobban sajnálnám, ha hagyják lepusztulni.

(Itt (http://kiranduloutak.blogspot.hu) találtam egy remek írást a helyről, fotókkal, hogy mégis legyen fogalmunk, milyen jó lett volna, ha nyitva találjuk)

(Ugyanitt szintén remek leírást olvastam a Tisza-tavi Ökocentrumról is, sokkal jobbat, mint az enyém ...)

Délután biciklit kölcsönöztünk (500 Ft/óra) és egy darabig végigtekertünk a tó mellett, a  töltésen épített kerékpárúton. Poroszlón belül, a kikötők környékén jó volt itt biciklizni.

De volt egy szakasz, már Poroszlón kívül, ahol nagyon nem tetszett, hogy beengedik az autókat, és az még inkább nem tetszett, hogy az autóvezetőknek eszükben sincs betartani a sebességkorlátozást, száguldoznak, és a kerékpárosnak, gyalogosnak kell félreállni az útpadkára, hogy az illető el tudjon menni a keskeny úton.

Fagyiztunk, majd visszatértünk a szállásunkra, szalonnát sütni.

A szálláshelyhez tartozott kedvezménykártya is, amely két étteremben is felhasználható lett volna, valamint az Ökocentrumos belépővel is jogosultak lettünk volna 10 % kedvezményre a töltés melletti étteremben. Ezeket most nem vettük igénybe, de ettől eltekintve normális árak voltak, mindenhol.

3. nap

Polgár

Reggel kényelmesen összepakoltunk, megreggeliztünk, és délelőtt  indultunk el hazafelé. Ezúttal Polgár felé vettük az irányt.

Olyan csendes  utakon jártunk, kis falvakon keresztül, amerre tényleg alig volt forgalom. Megérkeztünk Polgárra, ahol először is, megálltunk az M3 Outlet Centerben körülnézni, hátha tudunk egy kis pénzt költeni. (Sikerült…)

Majd benéztünk az Archeoparkba, mert itt még nem jártunk eddig.

Hogy őszinte legyek, ettől valahogy többet vártam.  Annak idején, azért épült, hogy az autópálya építésekor feltárt régészeti leleteket bemutassák. Ez így érdekesnek tűnt, de valahogy több leletre számítottam, ha már egy egész parkot kellett köréje építeni.

Először is, belépőt kell fizetni. Ezért megnézhettünk néhány múzeumfalus házikót, (érdekes, hogy Szabolcs megyéből és Szatmárból való mind), végigjárhattunk néhány építményt, amelyekbe különböző régi, valaha itt élt emberek hétköznapjait bemutató életképek voltak kiállítva, felmehettünk egy elhanyagolt, galambszaros fa kilátóba, és megnézhettük a föld alól előkerült leleteket. Volt még persze játszótér, meg háziállatok, meg tó, csárda és szalonnasütő hely, tehát akár el lehetett volna tölteni az időt egy jó társasággal, de valahogy kongott az ürességtől a park, nem vonzza az embereket.

Az életképek kiállítás ötletes volt, meg látványos is, bár látszott, hogy lassan fel kellene újítani. Ami meglepetésként ért, hogy nem volt szabad ezeket fényképezni. Sem a házikókat bentről, sem az életképeket. Igaz, nem láttam kiírva sehol, de mondta a jegykezelő, hogy nem szabad. Csak kívülről.

Azért sikerült itt is elidőznünk egy órácskát, majd végleg hazafelé vettük az irányt.