Advent Bécsben

Már korábban megfogadtam, hogy nem fogok nagy társasággal utazni sehova, mert pontosan feleannyit látok a városból, mint amennyit egyedül, vagy családdal utazva látnék. (Mert ugye, sok ember lassítja egymást, sokat kell várni a másikra, és így felesleges dolgokkal telik az idő.. Van olyan ember, aki nem gyakorlott utazó, nem közlekedik önállóan, fél, hogy eltéved, nem tud térképen eligazodni, nem tudja a nyelvet, és csapódik egy olyan emberhez, akinek mindez nem okozna gondot, viszont a z ilyen gyámoltalan utazó sok esetben inkább csak nyűg, annak, aki haladna a céljai felé.) Nem ismerik azt a turistaszabályt sem, miszerint: nem akkor kell WC-re menni, amikor kell, hanem akkor, amikor lehet. J

Ilyen volt ez a bécsi út is, ahová munkatársaimmal együtt fizettünk be egy helyi utazási irodában.

Nagyon hajnalban indultunk, fél 2-kor álmosan szálltunk fel a buszra. A busz csak két helyen állt meg, ez nem is lett volna baj, de mindkét helyen rengeteget kellett várni a mellékhelyiségekre.

(Tényleg, mondja már meg valaki, hogy a buszos utazásokon miért van mindig jóval több nő, mit férfi??? És a férfiaknak miért csinálnak 2-szer annyi db wc-t, mint a nőknek???) Na, mindegy, sorban állással telt az idő.

Még a buszon ki lettünk oktatva, hogy hol szállunk le, mikor és hol lesz a találkozó este, és mindenki legyen ott, mert a busz behajtási engedélye csak negyed óráig érvényes. Kaptunk egy nagyon rossz minőségű, fénymásolt térképet, amin a nevezetességek látszottak ugyan, de az utcák már nem annyira :-/ Meghallgattunk egy hosszú kiselőadást Ausztria történetéről, és a Habsburgokról. Ez sem lett volna rossz, de engem jobban érdekelt volna, hogy milyen látnivalók vannak a belvárosban, mit érdemes megnézni, ami az időnkbe belefér, és mi az, amit ezek a híres épületekben belül található, ami alapján eldönthetjük, hogy érdekel-e minket, vagy sem.

A busz megállt a belvárosban, majd továbbment még a Schönbrunni kastélyhoz. Mi úgy döntöttünk, hogy a kastélyt most kihagyjuk, és inkább a belvárost választottuk. (Én már jártam a kastélyban, csodaszép, de inkább visszatérünk majd tavaszi vagy nyári időszakban) A Mária-Terezia platz-on szálltunk le a buszról.  A csapat persze azonnal elindult a Mariahilfer str. felé, mert WC kellett, de ugye fizetős nem jó, keressünk ingyeneset. (Itt kellett volna leválni a csapattól, csak azért nem tettem, mert megbeszéltük, hogy készítünk egy közös, forraltboros-bögrés képet)

Éppen nem volt azzal baj, hogy sétáltunk egyet a Mariahilferen. Csak kissé sokáig tartott.

Ezután ennivalót kellett keresni, persze nem valami speciális bécsi kaját, hanem McDonalds-t, vagy gyrosost, kebabost. Itt is vártunk egymásra, telt az idő.

Végül visszafelé vettük az irányt, a Maria Theresia platz-ra. Itt is volt egy adventi vásár. Kicsit körülnéztünk, majd megvettük a forralt bort, (és a bögrét, amit haza is hoztunk) iszogattuk, megcsináltuk a tervezett fényképeket, örültünk, hogy Bécsben vagyunk, (csodaszép napsütéses idő volt) majd elindultunk a városháza irányába.

Útközben elidőztünk a Parlament épületénél, érdekesnek találom, hogy fel lehet menni a lépcsőn, és ott nézelődni, fényképezkedni. (a budapestivel ellentétben, ugyebár… ) Sok ember ki is használta ezt.

Továbbhaladva végre elértük a kirándulás fő célpontját, a Városháza előtti adventi vásárt. Itt már nagyon sok ember volt, lassan lehetett haladni. A legtöbb vásárlónak bögre volt a kezében J

Aztán valahogy egyre többen lettek, már haladni is alig lehetett, így inkább kifelé vettük az irányt. (Sajnáltam, mert szívesen nézelődtem volna, de a szombati nap erre nem alkalmas. Talán hétköznap, vagy vasárnap kevesebben vannak.)

Keresztülsétáltunk a Városházával szemben fekvő Volksgarten-en, végigmentünk egy kis utcán, és kilyukadtunk egy térre, ahonnan a konflisok indultak. Ezen a téren áll a Hofburg, a Sissi múzeum és kicsit arrébb a könyvtár..

A tér közepén körbe volt kerítve egy ásatási terület, amiről érdekes, de egyik útikönyvem sem tett említést, pedig érdekes látvány volt.

Később továbbsétáltunk az Albertina felé, itt egy érdekes, színesre festett lépcső ragadta meg a figyelmünket. Ezután elhaladtunk a szökőkút szobor (Ferenc József) előtt, és kilyukadtunk az Opernring-en. (Ha egyedül lettem volna, benéztem volna a pálmaházba is, de a társaság többi tagját nem érdekelte, én meg nem akartam cserben hagyni őket)

Ismét meneteltünk egyet a Mariajhilferstr.-n, a beszámoló elején ismertetett okok miatt, (WC, evés, WC) majd visszatértünk a Mária Terézia térre. Végigmentünk a vásár másik részén is, (ami délelőtt kimaradt) vásároltunk néhány apróságot, és mivel már csak fél óra volt a megbeszélt találkozóig, nem mentünk sehova, hanem pihentünk a természettudományi múzeum lépcsőjén, és vártuk, hogy teljen az idő. Jól is esett ez a kis pihenés ennyi gyaloglás után.

A busz persze, a megbeszélt időpont után egy fél óra késéssel jött. Már kicsit elege volt mindenkinek a várakozásból, és az idő is lehűlt. De végre begurult a buszunk, és felszállhattunk. Ekkor már este fél 8 körül járt az idő. A buszról még megcsodálhattuk a gyönyörűen kivilágított, karácsonyi díszbe öltözött várost, majd hazafelé vettük az irányt, mert előttünk állt még csaknem 500 km. A busz még Bécs mellett megállt egy pihenőre, ami megintcsak majd’ egy órásra nyúlt, (a várakozás, ugye…) viszont utána mindenki nyugodtan pihenhetett, mert csak Hatvan után álltunk meg legközelebb.

Amikor Budapesten áthaladtunk, megállapítottuk, hogy Budapest is gyönyörűen ki van világítva, kicsit más, mint Bécs, de semmivel nem rosszabb.

Éjszaka fél 2-re értünk haza.

Sajnálom, hogy nem sikerült eljutni a Stephandom-hoz, pedig elméletileg belefért volna az időbe, és ha újra indulnék, akkor kimennék a Schönbrunnba, és visszametróznék a belvárosba, valamint több időt töltenék a Városháza előtti téren, és sokkal kevesebbet a Mariahilferstrasse-n.

Beregszász

Ukrajnában voltunk ma. Elsősorban tankolni mentünk, de ha már ott voltunk, megnéztük Beregszász várost is.

Majdnem üres tankkal indultunk el, útközben ki is gyulladt a sárga jelzés, így Vásárosnaménynál tankoltunk 2 litert, nem kockáztattuk, hogy leálljon alattunk a kocsi. Utána a határig nincs is más benzinkút. (legalábbis a 41-esen nincs, azt hiszem)

Kissé körülményes ebbe az országba bejutni, mit szépítsek rajta, így van. Odafelé 3 és fél órát álltunk a határon, ebből a magyar oldal volt kb. 3/4 óra, a többi az ukrán oldali várakozás volt. Még jó, hogy nem sütött a nap.

A magyar határon ki kellett tölteni egy nyilatkozatot, az autó kilométeróra állásáról, és a tankban lévő üzemanyagról, meg hogy ki vezeti az autót, és mikor léptünk be. Ezt leadtuk, útlevelet, forgalmit, jogsit néztek, és már mehettünk is... volna. Rengetegen voltak, biztosan a hosszú hétvége miatt is. Álltunk, és vártunk, néha kicsit előre gurultunk. Az ukrán oldalon regisztrálni kellett a kocsikat, ez elég lassan ment. Kaptunk egy papírt a kocsi rendszáma, típusa, és utasainak száma volt rajta, ezt le kellett adni a kezelőablaknál, a zöldkártyával, és forgalmival és útlevelekkel együtt (természetesen ez utóbbiakat visszakaptuk :-))

Közben befutott egy 40 fős turistacsoport, gyalogosan. Pont, amikor már ott álltunk a kezelőablak előtt. Persze, ők gyorsan át akartak menni, és együtt, na de mi autósok is ott álltunk már akkor kb. 3 órája, és nagyon szerettünk volna már továbbhaladni, és egy ember regisztrálása elég sokáig tartott, így mondták ott többen is, hogy sorry, de csak sorban, ki hogy érkezett. Végül nyitottak nekik egy külön ablakot, de akkor a mi útlevelünk már le volt kezelve, autóba is belenéztek, és mehettünk.

Érdekes volt, hogy ukrán rendszámú autókkal előre tolakodtak, ami nem volt épp pozitív élmény, de úgy látszik, ezt ők, otthon megengedhetik maguknak. Ami nem tetszett, hogy jött agresszíven, neki a kocsinak, és ha nem engedem be, egyszerűen nekem jön. Meg a másik magyarnak, meg a harmadiknak... sajnos, elég sűrűn előfordult. Igazán nyithatnának nekik külön sávot, mert hiába van eu sáv, meg nem eu sáv, különösebben nincs különbség köztük.

Átérve a határon, az első faluban, Asztélyban pénzt váltottunk, majd mentünk tovább Beregszászba, és ott tankoltunk. Nekünk magyaroknak hihetetlen, de a drágább kútnál 250 Ft volt egy liter 95-ös benzin. Egy teli tankkal lehet vámmentesen behozni, és kannában 10 litert. Ezután továbbmentünk a városba.

A piac már zárt, de azért még lehetett volna vásárolni. Mi inkább sétáltunk egyet, a Kossuth téren, és elmentünk egy parkba is. Beregszász nem nagy város, de olyan kis hangulatos. Vannak régi, lepukkant épületek, és vannak szép újak is. Az üzletekben szinte mindenhol beszélnek magyarul, és sok-sok magyar felirat is van.

A magyar főiskola gyönyörű épületére is ráférne már egy kis tatarozás, de figyelem felkeltő volt így is, kissé omladozó vakolattal. A park nagyon szép, rendezett. Középen egy emlékmű, a régi rendszer sarló-kalapácsával, és körben egyéb szobrok.

Az utak állapota elmegy, bár néhol gödrösek, és porosak. De nem mindegyik, és én emlékszem, hogy volt idő, amikor még ennél is rosszabb volt a helyzet. Egyedül a vasúti átjáró gödrei nem változtak, ott tényleg, szó szerint csak lépésben lehetett átmenni az autóval. De a főutcával már semmi gond nem volt. Viszont régen jártam már macskaköves úton, ma sikerült :-))

Viszonylag könnyen parkoltunk, és kb. 1 órát sétáltunk, nézelődtünk. Ennyi elég volt a belvárosra. Utána bementünk egy kisboltba, vásárolni. Sok minden olcsóbb, mint nálunk. A sajtokat, felvágottakat nem ismerem, innivalót vettünk, ketchupot (többféle ízesítésű, nagyon finomak) majonézt, kristálycukrot, kekszet kimérve, és csokit szintén.

Visszafelé a határon nem voltak sokan, és 3 sáv is nyitva volt. (persze, beálltunk a leglassabban haladóba, ahogy az már lenni szokott :-))

Itt az ukrán oldalon viszonylag gyorsan végeztünk, kb. fél óra, a magyaroknál ment lassabban a dolog, itt egy órát vártunk.

Itt is kaptuk papírt a kocsiról, amit le kellett adni az ukrán ablaknál, ott megint beírtak a számítógépbe, oda is, vissza is csak az ukránok pecsételtek az útlevélbe, a magyarok nem.

A magyar vámnál minden autót átnéztek, persze, a jövedéki termékek miatt, kicsit le is égtem, mert a szőkenő nem tudta kinyitni a motorháztetőt, szerencsére az emberem segített, de azért volt röhögés :-)) Itt ismét ki kellett tölteni egy papírt, ugyanolyat, mint befelé, hogy mennyi üzemanyagot hozunk, és mi a kilométeróra állása.

Az úton hazafelé pedig alig volt forgalom, így gyorsan hazaértünk.

Végül pedig jöjjenek a képek:

Szemben a réges-régi szovjet stílusú, de jellegzetes épület, (nem tudom, ma mi célt szolgál, olyan kultúrházas típus, de egyébként nekem tetszik, annyira retrós) jobbra pedig a magyar főiskola lenyűgöző épületének egy kis része látszik.

Új épületek a sétálóutca végén.

A Kossuth tér másik oldala.

A sétáló utca, jobb oldalon a templom, vele szemben a Magyar Főiskola. Nekem ez a látvány nagyon tetszett.

Az emlékmű a park közepén.

Üzletek, magyar és ukrán felirattal. Tényleg magyar beszédet hallani, mindenütt.

A retró épület előtt ki van rakva térkőből, hogy Beregovo (cirill betűkkel) és Beregszász, valamint ha jól emlékszem, az 1067-es évszám. Elég nagy volt, nem tudtam egyben lefényképezni, így csak részlet látható belőle.

Miután hazaértünk, kérdeztem Bencétől: -Na, milyen volt Ukrajnában? Azt mondta: -A határon kissé unalmas, de azért jó volt!

Végül pedig egy ukrán zászló, csak a hangulat kedvéért: