Hosszú hétvége: Eger-Parád-Parádsasvár-Recsk-Sirok

Ez sem most volt, hanem még 2006-ban, amikor fel kellett használnunk az üdülési csekkeket, amit igényeltünk. Gondoltunk egyet, egy péntek délelőtt,  beültünk a kocsiba, és elindultunk a Mátrába. Se szállást nem foglaltunk, se semmit. (ne felejtsük el, 2006-ban még nem volt az a nagy internetes világ, mint manapság. Volt egy szállásinfós füzetem, valamelyik utazási kiállításról, abban benne voltak a szállások, címek és telefonszámok. Ennyi. GPS helyett pedig sima papírtérkép) Kicsit dünnyögött a párom útközben, hogy nincs szállásunk, és hogy lehet ilyen felelőtlenül elindulni, és mi lesz, ha nem találunk semmit, de mondtam, hogy mi lenne, max. hazajövünk este, végül is, nem a világ végére megyünk, csak ide, a szomszédba, max. 150 km-rel arrébb. :-)

1. nap. Eger, Parád

Eger volt az első célpontunk, itt megnéztük a várat, a bazilikát, sétáltunk kicsit a városban, majd útba ejtettük a Szépasszony-völgyét, ahol éppen motoros találkozó volt.

Ezután Parád következett, itt megálltunk egy kis pataknál, majd ebédeltünk, utána pedig megnéztük a Cifra istálló kocsimúzeumot.

Megkerestük a parádi víz forrást is. Jó idő volt, lehetett sétálni. Próbálkoztunk szállással is, de itt foglalt volt mindenhol.

Tovább indultunk, Parádsasváron álltunk meg legközelebb. Itt körbesétáltuk a kastélyszállót, már csak azért is, mert én gyerekkoromban voltam itt SZOT-üdülésen, és érdekes volt, hogy azóta mennyi változáson esett át, de lényegében mégis a régi maradt.
Itt Parádsasváron találtunk szállást, egy nagy családi házat, amit ki is vettünk 2 éjszakára. (az utcán ki volt írva, hogy szállás kiadó, szimpi volt, megálltunk, becsengettünk, kérdeztünk, elfogadta az üdülési csekket, így ott is maradtunk.)
Sétáltunk még a faluban, vettünk vacsorára valót. Sajnos, az üvegmanufaktúra épp zárva volt.

2. nap Sirok, Recsk

Másnap elindultunk Sirokra. Itt a várat néztük meg. Akkor nagyon tetszett, hogy csak a romjai voltak meg, és olyan vadregényes volt az egész. Óvatosan be lehetett járni, bújkálni kellett, meg létrán mászni, a gyerkőcök is élvezték, ráadásul belépő sem volt. Lent hagytuk a kocsit a parkolóban, és onnan sétáltunk fel a várba egy kellemesen meredek úton. Útközben vetettünk egy pillantást a Barát és Apáca sziklákra is.

Szép volt a kilátás a várból a falura.

Délután elautóztunk még Recskre, ahol megnéztük a Nemzeti emlékparkot.

Később sétáltunk még egyet a környéken, és szalonnát sütöttünk a kertben.

3. nap: Kékestető

Harmadnap már el kellett hagynunk a szállást, összepakoltunk, és a Kékestető felé vettük az irányt. Itt felmentünk a kilátóba, (megcsodáltuk a kilátást), majd sétáltunk a hegyen, és betévedtünk a volt szanatóriumba, ahol rengeteg mókust láttunk, a tóban pedig ebihalak úszkáltak.

Délután Gyöngyösön beültünk egy étterembe, ettünk egy menüt, majd elindultunk hazafelé.

Hosszú hétvége - Szarvas, Cserkeszőlő

2016. május 14-16.

A cserkeszőlői gyógyvízről és strandról már többször is jókat hallottunk, ezért esett a választás erre a településre, ahol a pünkösdi hosszú hétvégét töltöttük.
A szállás keresés közben meglepődve tapasztaltam, hogy hatalmas a kínálat, de az árak valahogy kicsit magasabbak, mint amire számítottam, viszont a wifi valahogy nem természetes. Végül a fürdő közvetlen közelében sikerült egy másfél szobás apartmant kibérelni. Picit drágább volt, de modern, jól  berendezett, terasszal, parkolóval, és ráadásul volt benne wifi is. (ami később kiderült, hogy szinte semmit sem ér, mert a szomszédos apartmanban volt a router, és annak a jelszavát kaptuk meg, este használhatatlan volt.) Az is érdekes volt, hogy a legtöbb apartmanban nem volt lehetőség kerti sütés-főzésre, esetleg ha családi házban bérelt valaki szállást.

1. nap

Szarvas

Szombaton reggel kényelmesen indultunk, Debrecen felé. Itt útba ejtettük a Fórum plázát, kicsit szétnéztünk, ettünk, majd folytattuk útunkat.

Első napot Szarvason töltöttük, megnéztük az Arborétumot, és azon belül a Mini Magyarország parkot.

A Mini Magyarország parkban rengeteg magyar és határon túli nevezetesség makettja található, érdekes volt kitalálni, hogy melyiknek mi a neve, és emellett némelyiken mozgó érdekességek is találhatók, valamint gombnyomásra történik valami, pl. megszólal a zene, vagy hasonlók.
Gyereknek és fenőttnek is érdekes program. (ismerd meg hazádat)

Délután autóztunk tovább Cserkeszőlőre, ahol elfoglaltuk a szállásunkat.
Este sétáltunk egy kicsit a környéken, hogy mégis képben legyünk, mi merre van. Hogy őszinte legyek, sok minden nincs itt, egyedül a fürdő környéke az, ahol némileg zajlik az élet, egyébként meg egy rendezett kis városka vagyis inkább nagyközség.

2. nap

Cserkeszőlő

Ez a nap egyértelműen a fürdőé.
Még tegnap, a séta során útba ejtettük, és a bejáratnál érdeklődtünk a szauna szeánszokról. Nagyon kedvesen tájékoztattak az ott dolgozók, így hát még tegnap feliratkoztunk a nekünk tetsző programokra.
Megvettük a belépőjegyet, és körbejártuk a fürdőt.
Sajnos, rossz idő volt aznap, nem akaródzott kimenni, pedig a strand is szépnek tűnt, de most mindenki maradt a fedett részben. Ez nem túl nagy, viszont nagyon hangulatos, tiszta és rendezett, emellett van külső gyógyvizes medencéje is, valamint csúszda és welness sarok.

Külső gyógyvizes medence

A szauna szeánsz nem okozott csalódást, nagyon jól fel volt építve, kiváló szaunamester tartotta. Külön köszönet érte, hogy a sörös felöntés után a megmaradt sört felajánlotta a vendégeknek, és ha csak egy korty is jutott fejenként, nekem személy szerint nagyon jólesett. :-)

Szauna sziget

A gyógyvíze is nagyon jó, elég sokat áztunk benne, éppen csípő ízületi fájdalommal kűzdöttem, és érezhetően jobb lett utána.

Egyik belső medence

 Az étkezés is megoldható helyben, van választék, és az árak sincsenek elszállva.
A fürdő bejáratánál árult házi rétest külön kiemelném, mert nagyon finom volt, többféle ízben árulták, és muszáj volt mindet végig kóstolni :-)

3. nap

Szarvas

Kényelmesen felkeltünk, összepakoltunk, elsétáltunk a közeli piacra, vásároltunk otthonra, és elhagytuk a szállást. Visszafelé ismét útba ejtettük Szarvas városát, letettük az autót, és sétáltunk egyet a városban, és a Szarvasi-Holt-Körös partján.

Egy önkiszolgáló étteremben megebédeltünk (remekül főznek, és olcsó), majd hazafelé vettük az irányt.

Képek forrása: Internet

Kiegészítés: Ha most tervezném ezt az utat, utolsó napra beiktatnám Szolnokon a Repülőmúzeumot, és onnan mennénk hazafelé.

Hosszú hétvége - Gyula

2015. május 23-25.

Tapasztalataim szerint megéri egy hosszú hétvégét Gyula városára áldozni, nagyon hangulatos kis város, rengeteg szökőkúttal. El is neveztük Gyulát a szökőkutak városának.

1. nap - péntek

Kora délelőtt indultunk, autóval, és - mivel nekünk útba esett - Debrecenben megálltunk a Fórumban, kissé körülnézni, vásárolni, és nem utolsósorban ebédelni. Majd ezután folytattuk útunkat. Sajnos, elég rossz időt fogtunk ki, végig esett az eső, de cserébe viszonylag gyér volt a forgalom a 47-es úton. Bár az út minősége hagy némi kívánnivalót maga után, főleg így esőben, az úton a két kerék nyomtávon végig megállt a víz.

Úgy terveztük, hogy Szeghalomnál letérünk Vésztő felé, és megállunk a Vésztő-Mágori kolostorromnál, de erről a tervről a zuhogó eső miatt inkább lemondtunk. Mezőberénytől Békés felé vettük az irányt, és így jutottunk el Gyulára. (Útközben még megálltunk egy nagyon jó zöldség diszkontnál, ahol bevásároltunk az esti szalonasütéshez)

Mire Gyulára értünk, az eső is elállt, sőt, később a nap is előbújt a felhők mögül. Megkerestük a szállásunkat, (apartmant foglaltunk) lepakoltunk, majd gyalogosan sétáltunk a Gyulai várhoz. Megvettük a belépőket, és megtekintettük a kiálítást. Nagyon szépen kiépült a vár, mióta utoljára erre jártam, és a kiállítást is érdekes volt, volt mit nézni, majd a várfalra is felmentünk, és körbesétáltunk, fotóztunk. A várban kb. 2 óra hosszat töltöttünk.

Ezután sétáltunk egy nagyot a városban, megcsodáltuk a hangulatos szökőkutakat, megtaláltuk a Százéves cukrászdát, és megkóstoltunk egy-egy finom sütit, fagylaltot.

Majd visszasétáltunk az apartmanba, kicsit kipakoltunk, és nekiálltunk szalonnát sütni. Szerencsére az időjárás a kegyeibe fogadott, viszonylag meleg volt, nem esett, nem fújt a szél. (megnéztem az időképen, tényleg szerencsésnek mondhattuk magunkat, mert ekkor az egész országban esett, vagy felhős volt az ég, csak ezen a szegleten volt szép napsütés)

2. nap - szombat

Ezt a napot a Gyulai Várfürdőben töltöttük el. Olyan napijegyet vettünk amely mindenhová érvényes, ezen kívül kértünk egy plusz belépőt a Castello Welness- és Szaunaparkba, amit így utólag egyáltalán nem bántunk meg, és nekünk bőven megérte azt a plusz 990 Ft-ot fejenként. Ez a Várfürdő igazán jó hely, nem lehet unatkozni, és hála a jó időnek, kint is és bent is tudtunk fürdeni. A délután nagyrészét a Castello szaunaparkban töltöttük, ami azért is tetszett, mert itt viszonylag kevesen voltak, és volt több szauna szeánsz is, szaunamesterrel. Nemcsak a szaunában, hanem a gőzkabinban is tartottak szeánszot. Ráadásul itt kipróbálhattuk a kinti, faházban működő nagy szaunát, (szintén szeánsszal) amely mellett dézsák voltak elhelyezve, és az volt a merülő medence. A hatalmas teraszon pedig 2 db jaccuzi volt, mellette napozóágyak, tehát nem kellett az egész időt a fedett helyen eltölteni. Természetesen bent is volt egy medence.
Igazán jól éreztük magunkat ebben a fürdőben, majdnem záróráig maradtunk, majd este az apartmanban ismételten szalonnasütés volt a vacsora.

3. nap - vasárnap

Délelőtt elhagytuk az apartmant, a kocsit leparkoltuk a városban. (sajnos durván fizetős a parkolás) Láttunk korábban egy városnéző kisvonatot, ki is néztük honnan indul, és mikor. A táblán megadott időben többen is várakoztunk, de kisvonat sehol.... úgy jó fél óra késéssel feltünt a jármű, de fura módon nem állt meg a megállóban, hanem befordult a sarkon, és ott állt meg. Először azt hittük, az a leszállóhely, de ott is álltak emberek, akik rögtön fel is ültek a kisvasútra. Mire mi odaértünk, már alig volt hely, de azért sikerült elhelyezkedni. Később kiderült, hogy két kisvonat jár a városban, és az, amelyikre mi vártunk, az lerobbant, és nem jár, de hogy ezt valaki közölte volna velünk, ott várakozókkal, (mondjuk a másik vonat vezetője) vagy netán kiírták volna a táblára, hogy nem üzemel, ne várjuk feleslegesen.... hát ezt hiányoltam nagyon.
Ez a vonat végigdöcögött a városon, -szép hosszú útja volt mellesleg - és egy hangszóróból hangzott el, hogy mikor merre melyik épületet látjuk. Mindez nagyon kellemes kis kirándulás lett volna, de utolsó pillanatban felszállt (3 helyre 4-en) egy tipikus kisgyerekes család, csöpögő fagyival, ragacsos, rugdosó nyüzsgő, izgő-mozgó kölykökkel, akiket egyáltalán nem érdekelt sem a vonatozás, sem a város, picsogtak állandóan valamiért, anyuka meg végig telefonon pofázott, úgyhogy a hangos idegenvezetésből alig hallottunk valamit. (Tiszteletem, hogy Apuka próbálta őket valahogy kordában tartani, kevés sikerrel, de a végén már ő is ideges lett egy kissé, hogy Anyuka tojik rájuk, komolyan kérdezem, mi a fenének költenek az ilyenek kisvonatra? ) Később a mellettem ülő asszony rájuk is szólt, hogy így nem hallunk semmit, de úgy igazán nem sok értelme volt.....

Ezután a sétálóutca felé vettük az irányt, kerestünk egy helyet, ahol megebédeltünk, desszertként ismét útba ejtettük a Százéves Cukrászdát, majd hazafelé vettük az irányt.

Hosszú hétvége - Velencei-tó, Velence

2015. április 3-5.

1. nap. péntek

A Déli pályaudvarról indultuk, a 10 órási vonattal. Egyébként óránként indulnak vonatok Budapestről a Velencei tó felé, úgyhogy igazán nem nagy dolog lejutni oda. Úgy kb. 50 perc az út, Kápolnásnyék után kell leszállni.
Nagyon erős szél fújt, amikor megérkeztünk, szó szerint majdhogynem levitt a peronról.
A Velence Resort Spa-i nem kellett sokat gyalogolni, csak a peron végéig, ott át kellett menni az úton (aluljárón) és már ott is voltunk.

Mivel hideg volt, bementünk a szállóba, és ott várakoztunk. Korán volt még ahhoz, hogy elfoglaljuk a szobát, letelepedtünk a kényelmes fotelokba, és vártunk. "Műsor" is volt,  figyeltünk egy balhés vendéget, akinek nem igazán értettük, mi a baja. Végig arra hivatkozott , hogy ő kisgyerekkel van, meg hogy ennyit utazott, meg hogy pici gyerekkel milyen nehéz... stb. A hotelből 3-an is foglalkoztak velük, higgadtan, szépen, igazából nem tudtam, mi volt a probléma, de annyi lejött, hogy valamiért későn szóltak nekik, de megoldják, nem probléma, meg minden, de apuka csak mondta a magáét. Az egészből az volt a legérdekesebb, hogy mindeközben anyuka ölében a pici baba, és mellette egy kicsit nagyobbacska szépen, nyugodtan, türelmesen, egy hang nélkül várakoztak, gondolom várták, míg apuka kitombolja magát, és lenyugszik.... szóval én apuka idegbaját azóta sem értem... de mindegy. Elmentek. Most vagy a szobájukba, vagy máshová.... ezt nem tudom.

A "műsor" után odamentem a portához, és megkérdeztem, hogy esetleg a papírokat leadhatjuk-e, tudom, hogy a szobára még várni kell, mert korán érkeztünk, de legalább ezzel nem kellene később foglalkozni.
Természetesen bejelentkezhettünk, és legnagyobb meglepetésemre, a szobába is beengedtek jó másfél órával hamarabb, mint hivatalosan kellett volna, pedig nem vártam el, de jólesett a gesztus, és sokkal jobb volt fent a szobában rendezkedni, mint a hallban várakozni.

A szobánkban várt egy jól kinéző welcome- gyümölcstál, banán, alma, narancs és szőlő. Ilyen finom édes narancsot régen ettem már, mint amilyen ezen a tálon volt. Ez benne volt a csomagban, amire befizettünk.

Aznap délután a fürdőben töltöttük el az időt. Felfedeztük, mi hol található, milyen lehetőségek vannak.

Este a svédasztalos vacsora igazán finom volt, választék is volt bőven.

2. nap. szombat

A reggeli miatt időben fel kellett kelni, de ez nem is baj, nem azért jöttünk, hogy átaludjuk a fél napot. A reggeli bőséges, finom. A szállodában két étterem van,mindig oda irányítottak, ahol kevesebben voltak, így nem kellett várakozni, mindig volt szabad asztal.

Mivel már elállt a szél, kicsit kellemesebbre fordult az idő, elmentünk sétálni egyet a tó partján, megnéztük az új, homokos strandot, és fényképeztünk. Lehetett volna itt pl. kerékpárt bérelni, nagyon jó minőségű bringaút vezetett a tó körül, de ahhoz sajnos még kicsit hűvösnek találtam az időt. Sétahajók sem jártak még, így szezon előtt, tehát maradt a séta. És persze a welness.
Nagyon kiépült Velence, mióta utoljára erre jártam.

Dél körül visszaértünk a szobába, mert menni kellett a masszázsra, ami szintén benne volt a csomagban, és nem mellesleg kitűnő volt az a 25 perc. Ezután fürdés, ázás, szauna, gőz, felváltva.... és mivel viszonylag kellemes idő volt, a kinti medencében is ücsörögtünk egy darabig. Hiába volt teltház, valahogy elvesztek az emberek, egyáltalán nem éreztem, hogy tömeg lenne, és a pezsgő elemekhez is simán hozzá tudtunk férni.
Délután volt tömeges vízitorna, többféle s, ezt is kipróbáltuk. Jó volt.
Olyan 6 óra körül felmentünk vacsorázni, majd vissza a fürdőbe, egészen zárásig. Volt még 8-kor és 9-kor szaunaszeánsz, és 10-kor zárt a fürdő. Este már igazán hangulatos volt, kivilágítva, és ekkor már nagyon kevesen voltak.

3. nap. vasárnap
Sajnos, ezen a napon véget ért a pihenésünk, reggeli, pakolás, és el kellett hagynunk a szobát. Csomagokat hurcolva nem volt igazán csábító program, így az állomás felé vettük az irányt, és visszatértünk Budapestre. Csomagokat lerakva délután elmentünk a Várba, ahol húsvéti program volt, itt lehetett nézelődni. Bejártuk a Budapesti Történeti Múzeumot is, és a Várbazárt.

Összefoglalva: Maga a szálloda színvonalas, tiszta és rendezett, teljesen megfelelt az elvárásoknak. A szoba szintén. A pótágy összecsukható volt, de elég vastag matraccal rendelkezett, úgyhogy végül is, célnak megfelelt.Az alkalmazottak nagyon kedvesek, mosolygósak, összességében egy nagyon jó légkör fogadott, és igazán semmire nem volt panaszunk. Pihenésre tökéletes hely.
A Velencei tónál főszezonban sokkal több a szórakozási, kirándulási lehetőség, az április még nagyon szezon előtti időszak, de ez nem hátrány, mert a szálloda gondoskodik a szórakozásról. Volt pl. teakóstoló, és kézműves kirakodóvásár is. Gyerekeknek mini diszkó, a hallban, aminek a zaja egyáltalán nem hallatszott fel a szobába. Érkezéskor kaptunk egy lapot, amelyen fel voltak tüntetve a hétvégi programok.

Még egy nap pihi jó lett volna, de mindent összevetve szerintem megéri erre a helyre menni.

Előzmények - Velencei-tó

Hogy miért éppen Velence?

Az úgy kezdődött, hogy Egerszalókon igazán jól éreztük magunkat. De valami új helyre szerettünk volna menni, így valami hasonló welness-helyet kerestünk.
-ahol a szálláson teljes ellátást kapunk
-ahol köntösben lemehetünk az élményfürdőbe
-ahol a szálláson kívül is van mit nézni
és
-azért ne legyen túl messze tőlünk

Néhány hely számításba jött, de végül Velence mellett döntöttünk. Elsőre ez tűnt a legjobbnak.

Utána jöttek a nem túl pozitív dolgok:
1. A szállás.hu oldalon szoktam foglalni. Itt beírtam az adatokat, és megkaptam a legkedvezőbb ajánlatot, amit le is foglaltam. Másnap jött a visszaigazolás, hogy a Velence Resort az adott feltételekkel nem tud fogadni, de küldött egy másik ajánlatot, amit megnézve, meglepődve tapasztaltam, hogy tökre ugyanaz, mint az első, csak éppen pár ezer forinttal drágábban. ......ügyes húzás. (ennek ellenére lefoglaltam, mivel a szálloda saját oldalán is annyiért hirdette a csomagot)
Megkaptam a visszaigazolást a foglalásról. Igen ám, de ebben nem voltak feltüntetve azok a plussz dolgok, amit a szálloda kínált, ha a welness-csomagot választom.

2. Felhívtam őket, hogy erre rákérdezzek, hogy akkor hogy is van ez pontosan. A telefont egy határozatlan, félénk, szerintem valami tanuló féleség hölgy vette fel aki egyáltalán nem volt képben, sem a helyzet magaslatán - kérdezte ugyan, hogy miben segíthet, de a válasza az volt, hogy hát ő ezt nem tudja. Kértem, hogy akkor talán adjon valakit, aki tudja, erre adott egy telefonszámot. Szóval, első találkozásom a szálloda képviseletével abszolút negatív volt.
Felhívtam az adott számot is, itt szerencsére egy gyakorlott alkalmazottal beszéltem, aki megnyugtató választ adott a kérdéseimre. Legalábbis szóban. Azt mondta, mindent tartalmaz a lefoglalt csomagom, amit hirdettek. Az árkülönbséget a szallas.hu oldal hibás működésével magyarázta, most vagy így van, vagy nem, tökmindegy.

3. 50 % előleget kellett elutalnom. Elég húzós árat kérnek, hogy elhiggyék, komolyan gondoltam. (eddig bárhová mentünk, bőven elég volt 10-15 %, de olyan is volt, hogy nem kértek előleget) Na, mindegy, úgyis ki kell fizetni a végén a teljes vételárat.

4. Nem tetszik, hogy egy ilyen színvonalú szállodában nincs egy rendes, három ágyas szoba, vagy egy normális pótágy. Valami kempingágyat emlegettek a visszaigazolásban, igaz, nem kérnek érte teljes árat, de akkor is...

5. Az sem tetszik, hogy egy ilyen színvonalú szálloda képes egy elég jelentős összeget kérni azért, hogy az autók az udvarban, de szabad ég alatt parkoljanak. (ismét csak Egerszalókot hozom fel példának, ott is kértek pénzt, kevesebbet, és cserébe fedett, bekamerázott garázsban állt az autó)
Ezt a részt végül is figyelmen kívül hagyjuk, mert úgy döntöttünk, hogy (mivel Budapesten is eltöltünk egy kis időt) onnan vonattal megyünk Velencére.

A fenti negatívumok ellenére adtunk a helynek egy esélyt, mivel nagyon mellette szólt a Velencei-tó közelsége, maga az élményfürdő, és az, hogy vonattal is könnyen el lehet érni.

A többit meg majd meglátjuk.

Hosszú hétvége: Hortobágy, Poroszló, Polgár

2014. május 1-3.

1. nap

Hortobágy

Mivel az úticélunk nincs túl messze, ráérősen bepakoltunk, és elindultunk otthonról, kényelmesen, reggel 10 órakor. Debrecen felé vettük az irányt, mivel úgy terveztük, hogy útba ejtjük  Hortobágy települést. Kb. 15 évvel ezelőtt jártam itt utoljára. Rácsodálkoztam, hogy igencsak kiépült azóta.

Attól tartottam, hogy mivel május 1-e ünnepnap, rengetegen lesznek itt. De kellemesen csalódtam, egyáltalán nem volt tömeg.  Parkoltunk a madárkórház előtt. Ahogy számítottam, ez fizető parkoló.  Persze, -mint később kiderült- meg lehetett volna állni ingyenesen is, itt-ott az út szélén, de ismeretlen helyen az ember nem tudja olyan gyorsan felmérni a dolgokat, így hát fizettünk.

A madárkórházban valamilyen családi vagy gyerekfoglalkozás volt, különféle feladatokat kellett megoldaniuk, pl. ostorral kidurrantani a fára felkötött lufit. Álltunk egy jó ideig a pénztárnál, vártuk, hogy jöjjön valaki, és adjon belépőt, de a kutya sem foglalkozott velünk.  Benéztünk az előtérbe, kicsit körülnéztünk odabent, majd kifelé jövet ismét vártunk egy keveset, de mivel  most sem sikerült belépőt venni, így továbbálltunk.

Volt egy kis kézműves, kirakodóvásár, itt nézelődtünk kicsit.  Majd elsétáltunk a híres, 9 lyukú hídhoz. A híd alatt rengeteg béka brekegett, elég hangosak voltak.

Ezután a pásztormúzeumot néztük meg. Igen, a régi 15 évvel ezelőtti  kiállításhoz képest most sokkal színvonalasabb, és érdekesebb volt a kiállítás. Az is újdonság volt, hogy egy belépővel 3 kiállítást is megnézhettünk, így bőven megérte az árát. A pásztormúzeum mellett egy mesterségeket bemutató körcsarnokot járhattunk körbe.  Utána átmentünk az út túloldalán található csárdába, ahol egy csárdatörténetet bemutató kiállítást is végigjárhattunk. Érdekes, látványos volt mindkettő, habár nem voltak túl nagy alapterületűek, mégis elég sokat elidőztünk bent.

A csárdában rengetegen ebédeltek, cigányzene szólt, hangulatos volt az egész.

A pásztormúzeum melletti térről indultak nyitott buszok, és lovaskocsik is, ki a pusztába, a busz árát láttam kiírva, 1500 Ft/fő.

Bementünk a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpontba is, itt egyébként tourinform iroda, és ajándékbolt is működött. Itt megnéztünk egy látványos természetrajzi kiállítást, növényekkel és kitömött állatokkal bemutatva, ami ingyenesen megtekinthető.

Ezen a héten volt egy bélyegzőgyűjtős lehetőség, kaptunk egy lapot, amelyen fel volt sorolva az összes környékbeli látnivaló, és ha ezek közül legalább 4-et megtekintünk, akkor ajándék sorsoláson vehetünk részt.

Megnéztünk 4 kiállítást, a lapot bedobtuk a gyűjtőládába. Nyerni nem nagyon szoktunk, de azért reménykedni lehet J

Legalább 2 órát eltöltöttünk Hortobágyon, majd továbbindultunk Tiszafüred felé.

Tiszafüreden is körülnéztünk egy kicsit, elsősorban a termálfürdőre voltunk kíváncsiak, hogy érdemes-e kipróbálni. Úgy láttuk, hogy ez egy kicsike, nyitott strand, és ha ázni akar valaki a termálvízben, arra tökéletesen megfelel, nyitva is volt, de minket különösebben nem csigázott fel.

A Tisza tavon átvezető 33-as utat több helyen is javítják, itt lámpa irányítja az autósokat. Emiatt elég lassú a közlekedés.

Ahogy átkeveredtünk a hídon, meg is érkeztünk Poroszlóra. Itt, meglepetésünkre nyitva találtuk a CBA üzletet, ahol sikerült friss kenyeret vennünk.

GPS nélkül jöttünk, úgy gondoltam, nem olyan nagy a település, hogy ne találjuk meg a szállásunkat. Sőt, még otthon,  Google térképen is néztem, és emlékeztem, hogy valahol a központban, a templom mögötti utcában található. De mindenféle utca volt, csak olyan nem, amit kerestünk J Kénytelen voltam bekapcsolni a GPS-t. Mire jelet talált, kiderült, hogy kb. 100 méterre vagyunk a háztól, éppen az utca elején, csak valamiért nem az utca elején volt kitéve az utcanév tábla.

Megérkeztünk, kipakoltunk. Kicsit sétáltunk, felfedeztük a környéket, mi, hol, merre található. Majd estefelé, az udvaron szalonnát sütöttünk.

2. nap

Poroszló

A Tisza-tavi Ökocentrumban kezdtük a napot. Gyalogosan sétáltunk a szállásunktól, és a hátsó pénztárnál vettünk jegyet, mivel ez közelebb volt nekünk, mint a főbejárat. Később kiderült, hogy jó döntés volt, mivel a főbejáratnál nagyon hosszú sor állt, ellentétben a hátsó pénztárral, ahol csak mi voltunk. Családi jegyet vettünk, a „Mindent bele” csomagot.

A 3D-s mozival kezdtük, kicsit várni kellett, míg kinyitották. Egy negyedórás filmet vetítettek a Tisza tóról, és élővilágáról. Kedvcsinálónak tökéletes volt a film, főleg, így, 3D-ben nézve.Annyira valóságos volt, mintha ott ültünk volna a csónakban. (a víz meg "kilógott" a nézőtér közepéig ) :-)

Mozi után siettünk a kikötőbe, ahonnan a kishajó indult. Itt már igencsak összegyűltek az emberek, hosszú tömött sor állt, de mivel ez is időpontra lett tervezve, így mindenkinek jutott hely. Több hajó is kifutott, egymás után, kellő távolságot hagyva, hogy ne zavarják egymást.

Egy 15 személyes motorcsónakkal mentünk egy nagy kört a tavon, (kb. 40 perc) kacskaringóztunk a víziösvényeken a nádas között. Közben a hajó vezetője mesélt érdekes történeteket, és bemutatta a madarakat, amiket láttunk.  A tavi ösvények ki vannak táblázva, ha valaki egyedül merészkedik ki, akkor se tévedjen el. Nagyon nyugodt, csendes, kikapcsolódásra alkalmas hely a tó, és a természet közelsége.

A kikötőben lehetőség volt GPS-es motorcsónakot bérelni, ahol a GPS-be betáplálják az útvonalat, és az ember önállóan végigvezeti. (Ez jól hangzik, de most kihagytuk, mert alattam valahogy minden motor leáll, és attól féltem, hogy gubbaszthatunk ott a tó közepén ringó csónakban a GPS-ünkkel) :-)

A tavi túra után visszatértünk a főépületbe, és végignéztük a kiállítást, majd Európa legnagyobb édesvízi akváriumát is. Itt is van olyan alagút, ahol a fejünk fölött úszkálnak a halak. Érdekes volt, hogy az eddig látott akváriumoktól eltérően itt nem kék volt a víz, hanem zöld. De hát ez nem tenger, hanem édesvíz.

Kell egy ilyen bemutató is, ahol hazánk vizeinek élővilágát láthatjuk.

Az egyik teremben a földön egy hatalmas, kinagyított Google műholdas kép terült el, a Tisza tóról, és környékéről. Ezt is sokáig lehetett nézegetni.

Az emeleten mikroszkópok vannak kihelyezve, ahol bárki belepillanthat a szabad szemmel nem látható dolgok világába.

Felmentünk a kilátóteraszra is, innen csodálatos kilátás nyílt a tóra, és a falura.

Ezután a parkban sétáltunk körbe, állatokat néztünk. Olyan ez, mint egy kis vadaspark, el lehet tölteni az időt. Meg lehet nézni egy tájházat is, olyan, mint a múzeumfaluban, azzal a különbséggel, hogy itt be is lehet menni a szobákba, és rengeteg használati tárgy van kiállítva, amiket egészen közelről is szemrevételezhetünk. A tájház melletti tavacska mellett halászati háló kiállítás volt.

Ezután elérkeztünk a vízi játszótérhez, ami remek szórakozást nyújt kicsiknek, és nagyoknak is. Többféle eleme van, a legnépszerűbb az evezővel ellátott kis lapos hajó, ezek kevés időt töltöttek el üresjáratban. Van ezen kívül gémeskút, komp, amellyel egy kifeszített kötélhez van rögzítve, és ennek segítségével húzza magát az utas, és úszó-mozgó híd, amin kapaszkodni kell, ha átkel rajta valaki.

Rengeteg időt el lehet itt tölteni, a játszótéren. Pótruhát érdemes vinni, mert szárazon nem biztos, hogy megússza a gyerek J

Akár egy egész napot is el lehet tölteni itt, az Ökocentrum területén, annyi a látnivaló és érdekesség.

Délutánra úgy terveztük, hogy végigsétálunk a tóra épített Tisza-tavi Vízi Sétányon, amely egy kis kilátóhoz vezetett. Sajnos, ez zárva volt. Először azt mondták, hogy karbantartás miatt. Majd később olyan információt hallottunk, hogy bezárt, mert lejárt a szerződése az üzemeltetőnek, és az új pályázatot pedig  –ki tudja miért –  visszavonták.  Pedig jó lenne, ha tovább üzemelne, és nem menne tönkre, mert rengeteg turistát vonz ez a látványosság is. Sajnos, az interneten sem tudtam tájékozódni ezzel kapcsolatban, mert a honlapján, és a facebook oldalán úgy tűnik, hogy látogatható, de a valósággal kapcsolatban semmiféle infó nincs fent.

Sajnálom, hogy kimaradt, szívesen végigjártuk volna. Még jobban sajnálnám, ha hagyják lepusztulni.

(Itt (http://kiranduloutak.blogspot.hu) találtam egy remek írást a helyről, fotókkal, hogy mégis legyen fogalmunk, milyen jó lett volna, ha nyitva találjuk)

(Ugyanitt szintén remek leírást olvastam a Tisza-tavi Ökocentrumról is, sokkal jobbat, mint az enyém ...)

Délután biciklit kölcsönöztünk (500 Ft/óra) és egy darabig végigtekertünk a tó mellett, a  töltésen épített kerékpárúton. Poroszlón belül, a kikötők környékén jó volt itt biciklizni.

De volt egy szakasz, már Poroszlón kívül, ahol nagyon nem tetszett, hogy beengedik az autókat, és az még inkább nem tetszett, hogy az autóvezetőknek eszükben sincs betartani a sebességkorlátozást, száguldoznak, és a kerékpárosnak, gyalogosnak kell félreállni az útpadkára, hogy az illető el tudjon menni a keskeny úton.

Fagyiztunk, majd visszatértünk a szállásunkra, szalonnát sütni.

A szálláshelyhez tartozott kedvezménykártya is, amely két étteremben is felhasználható lett volna, valamint az Ökocentrumos belépővel is jogosultak lettünk volna 10 % kedvezményre a töltés melletti étteremben. Ezeket most nem vettük igénybe, de ettől eltekintve normális árak voltak, mindenhol.

3. nap

Polgár

Reggel kényelmesen összepakoltunk, megreggeliztünk, és délelőtt  indultunk el hazafelé. Ezúttal Polgár felé vettük az irányt.

Olyan csendes  utakon jártunk, kis falvakon keresztül, amerre tényleg alig volt forgalom. Megérkeztünk Polgárra, ahol először is, megálltunk az M3 Outlet Centerben körülnézni, hátha tudunk egy kis pénzt költeni. (Sikerült…)

Majd benéztünk az Archeoparkba, mert itt még nem jártunk eddig.

Hogy őszinte legyek, ettől valahogy többet vártam.  Annak idején, azért épült, hogy az autópálya építésekor feltárt régészeti leleteket bemutassák. Ez így érdekesnek tűnt, de valahogy több leletre számítottam, ha már egy egész parkot kellett köréje építeni.

Először is, belépőt kell fizetni. Ezért megnézhettünk néhány múzeumfalus házikót, (érdekes, hogy Szabolcs megyéből és Szatmárból való mind), végigjárhattunk néhány építményt, amelyekbe különböző régi, valaha itt élt emberek hétköznapjait bemutató életképek voltak kiállítva, felmehettünk egy elhanyagolt, galambszaros fa kilátóba, és megnézhettük a föld alól előkerült leleteket. Volt még persze játszótér, meg háziállatok, meg tó, csárda és szalonnasütő hely, tehát akár el lehetett volna tölteni az időt egy jó társasággal, de valahogy kongott az ürességtől a park, nem vonzza az embereket.

Az életképek kiállítás ötletes volt, meg látványos is, bár látszott, hogy lassan fel kellene újítani. Ami meglepetésként ért, hogy nem volt szabad ezeket fényképezni. Sem a házikókat bentről, sem az életképeket. Igaz, nem láttam kiírva sehol, de mondta a jegykezelő, hogy nem szabad. Csak kívülről.

Azért sikerült itt is elidőznünk egy órácskát, majd végleg hazafelé vettük az irányt.

Hosszú hétvége: Egerszalók

2012. október 29-31.

 Igen, ismét Egerszalók volt a cél, mert ez egy olyan hely, ahová többször is vissza kell menni. Ez alkalommal a Saliris Hotel akciós csomagját választottuk, amelyben a szálláshoz kapcsolódva  félpanzió, fürdőhasználat, és masszázs is szerepelt. Mivel Anyukám is velünk tartott, így 3 felnőtt és 1 gyerek részére foglaltunk szállást. A hotel a családi szobát igazolta vissza, amely két egymás melletti, egybe nyíló szoba, és a honlap szerint csak 2 felnőtt, 2 gyerek részére foglalható. Nagyon örültem, hogy ők ezt a megoldást ajánlották számunkra, mivel így együtt voltunk mind a négyen, de mégis külön.

1. nap

Dél körül érkeztünk, bejelentkeztünk. A Saliris hotel olyan érdekes építésű, hogy a bejárathoz körben, fel kell menni a dombtetőre, így a recepció a 7-ik emeleten található, a szobák az 2-7 emeleten, a fürdő pedig a földszinten. A bejáratnál annyi ideig lehet megállni, amíg bejelentkezünk, utána arrébb kell vinni az autót. Mivel mi kértünk mélygarázs helyet is, így miután beálltunk a fedett parkolóba, az 5-ik emeleten találtuk magunkat. Egyébként folyamatosan érkeztek a vendégek.

A szobáink a 2. emeleten találhatók, nem néznek a sódombra, (az egy kicsivel drágább lett volna) viszont közelebb van a fürdőhöz (földszint). Becuccoltunk, kipakoltunk. A szobában minibár, széf, LCD tv is található, nagyon szép WC-zuhanyzó, és erkély, ahonnan gyönyörű a kilátás. Még sódomb nélkül is.

Átöltöztünk fürdőruhába, felvettük a fürdőköntöst, és lementünk a fürdőbe. (egy jó tanács: Mivel minden szállóvendégnek egyforma, fehér fürdőköntöse van, így nem árt valami színes kendővel, vagy övvel megjelölni, hogy ha letesszük, egyből megtaláljuk)

A fürdőben nagyon sok medence található, kisebbek, nagyobbak, kissé zegzugos elhelyezésben, ezeket fel kell fedezni. Rengeteg dögönyöző, víz alatti bugyorgó, vízmasszázs található, mindig találtunk olyat, amihez odaülhettünk. Gyerekeknek külön van egy jó kis játszó-medencerész, nagyobbacskáknak pedig egy csúszda, és különböző magasságban ugróstég. (B. szerint a csúszda gyengus, az ugrálás tetszett neki)
Ami nekem tetszett, az hogy bentről ki lehetett úszni a külső medencéhez, és onnan rá lehetett látni a sódombra. Sötétedés után gyönyörűen ki volt világítva. Igazán hangulatos volt.

Este várt minket a svédasztalos vacsora. Erre nyugodtan mondhatom, hogy tökéletes volt, bőven volt választék, és nagyon finom ételeket kínáltak. Ha valami elfogyott, rövid időn belül pótolták.

Vacsora után még le lehetett volna menni a fürdőbe, mivel szállóvendégeknek este 10-ig van nyitva, de nem éltünk a lehetőséggel. Pihentünk.

2. nap

Reggel bőséges, finom reggeli várt a megszokott, svédasztalos kivitelben. Úgy bereggeliztünk, hogy muszáj volt sétálni egyet. A recepció bejárata mellől nem lehetett átmenni a sódombhoz, körbe kellett sétálni, ha valaki oda akart jutni. De megérte a sétát, a jó hűvös levegőn. Séta közben elhaladtunk a régi fürdő részen is, ami a lenti parkoló mellett található. Ide sokkal olcsóbb a belépő, két kis medence van, forró vízzel töltve. Ez az, amikor beleülni jó, de onnan kijönni.... Ehhez képest itt is fürödtek egy páran.

Séta után irány a fürdő. Közben bejelentkeztünk az ajándék masszázsra, kaptunk időpontot, hogy mikor menjünk fel az első emeletre, mivel ott vannak a kezelések.

A masszázs kitűnő volt, szinte újjászülettem. Lehetett választani, én illatmasszázst kértem, lazító illattal. Annyira kellemes gyümölcsös illatos olajjal lettem átgyúrva, hogy a masszázs után nem akarózott belemenni a medencébe, nehogy lejöjjön rólam. Még este is éreztem a köntösömön.

Később a szaunavilágot is kipróbáltam. Egy csarnokból körbe-körbe különböző szaunák, aroma- és gőzkabinok nyíltak, plusz egy medence is volt odabent. Persze, a zuhany és merülőmedence mellett. Úgy láttam, volt itt is egy külön, meztelen-szauna rész, amit én kihagytam, mert nem érzem jól magam a fürdőruha nélkül, még a szaunában sem.

Este ismét bőséges vacsora, és utána felmentünk a recepcióhoz. Volt itt egy kisebbfajta vásár és bemutató. Sajtokat, mézet, péksüteményt lehetett kóstolni, vásárolni. Emellett volt ott egy fényképész, akinél korabeli ruhákban lehetett fényképeszkedni, olyan régimódi képeket készített. B-nek megtetszett, kérte, hogy hagy válasszon jelmezt. El is készült a kép, olyan kis múlt századi úrifiú lett belőle.
A wifi is csak itt működött, a recepció szintjén.

Elég későn kerültünk ágyba.

3. nap

Ez már a hazautazás napja, ha koránkelők lennénk, akkor mártózhattunk volna egyet reggeli előtt, de így reggeli után mentünk le a fürdőbe még búcsúzóul egy órácskára. Utána összecuccoltunk, kijelentkeztünk, és elhagytuk Egerszalókot.

Hazafelé útba ejtettük Egerben a Szépasszony völgyét egy kis borkóstolóra, egy kis sétára, majd bekaptunk valamit a plázában, és kora délután elindultunk hazafelé.

Hosszú hétvége: Eger, Egerszalók, Demjén

2012. április 28-30.

1. nap 

Eger

Reggel normális időben keltünk, reggeliztünk, majd elindultunk Egerbe. Autópálya elkerülésével, a régi 3-ason mentünk, gyér forgalomban, kényelmes tempóban.
Egerbe érve rögtön találtunk parkolóhelyet, a belváros közelében, bár az igazat megvallva, azt hittem, nagyobb tömeg lesz. Itt először is a várat vettük célba. Jó pár év eltelt, mióta itt jártam, B. pedig kicsi volt még akkor, nem emlékezett rá, csak a játszótérre. Most viszont nagyon élvezte a várat, érdekelték a kiállított dolgok, és az idegenvezető történetei, a katakombák. Különösen a borsós dob, és a tűzkerék utánzata tetszett neki. Ez utóbbit természetesen működésbe is hozták.

Tűzkerék

A vár udvarán kipróbáltuk az íjjal lövést, és megtaláltuk a régi játszóteret is. Elég sok időt eltöltöttünk a várban, körbesétáltunk, és megcsodáltuk a kilátást. Csodaszép, napsütéses idő volt.

Kilátás a várból

Ezután a Dobó térre mentünk, fényképezkedtünk, elsétáltunk az egyik kis hangulatos utcán, majd a sétálóutcában vissza a Bazilikához. Itt is megcsodáltuk az épületet, kívül-belül, majd továbbra is gyalogosan, elindultunk megkeresni a minaretet.

Bazilika kint

Bazilika bent

Minaret

 Sajnos, itt nagyon hosszú sor állt, és várni kellett, mivel meg volt határozva, hogy max. hány ember tartózkodhat odafent. Úgy döntöttünk, hogy most nem várunk, majd hazafelé jövet útba ejtjük ismét. Tehát visszatértünk az autónkhoz, haraptunk valamit az otthonról hozott szendvicsekből, és elindultunk a Szépasszony-völgybe.

Ez a völgy egy szabadidőpark is egyben, körben borospincék bejárata, középső részén pedig egy park, ahol tűzrakóhelyek is vannak kialakítva. Sokan kijöttek ide ebben a jó időben.
Ahogy leparkoltunk, rögtön kaptunk is egy kupont, ami az egyik pincében 10 % kedvezményt ígért. A többi pince előtt is álltak alkalmazottak, és invitálták befelé a népet. Mi már jártunk itt korábban, és nagyon finom, édes vörösbort vettünk az egyik pincében, most is oda igyekeztünk. Nem is csalódtunk, kóstoltunk is bort (vagyis csak én, mert S. vezet, B. pedig kiskorú) és vásároltunk elvitelre is. A gazda ajánlott még egy különleges, kevert félszáraz fehérbort is, amiről némi kóstoló után úgy döntöttünk, viszünk belőle. Bementünk egy másik pincébe is, annyira kedvesen invitált a gazda, de ott csak 1 dl-t kóstoltam, meg B. ivott üdítőt, nem vásároltunk elvitelre semmit. (Én azt is szeretem ezekben a pincékben, hogy akárhol is járunk, a gazdák annyira kedvesek, közvetlenek, lehet velük egy kicsit beszélgetni is, nem csak vásárolni.)

Már délutánra járt az idő, így Egerszalók felé vettük az irányt. Egertől 5 km-re fekszik ez a falu. Itt a GPS kissé megtréfált bennünket, ugyanis hiába írtuk be a célállomást, házszám szerint, egy zsákutcába vitt bennünket, ahol az utca neve stimmel, a házszámot (és az apartmant) nem találtuk. Kénytelenek voltunk a régi jó kérdezősködéshez folyamodni. Kiderült, hogy az utcát egy patak vágja ketté, és gyalogosan át lehet menni, de autóval vissza kell menni az elágazáshoz, és a másik ágon megközelíteni. Így is tettünk, itt már ki volt táblázva az apartman, könnyen megtaláltuk. (utána mondta is a gazda, hogy a GPS-ek nem ismerik ezt a részt, sokan eltévedtek már hasonlóképpen, mint mi, csak éppen azt nem értem, hogy ha ez így van, akkor miért nem jelezték a szállásfoglaláskor, hogy a demjéni út felé menjünk.)

Elfoglaltuk az apartmant, Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy családi ház udvarában, mintegy melléképületként fel van építve sorban 5 különálló apartman, mindegyik konyhás, fürdőszobás, TV-s, és az udvarban az autónak is van helye. Hátul pedig a közösségi tér, bográcsoló-szalonnasütő hely található. Az apartman olcsó volt, egyszerűen berendezett, a konyharésze elég kicsi, csak egy pult az egész, 1 személy fér oda, de a célnak megfelel. Mi nem főzőcskézni jöttünk. Ráadásul a bejárat előtt is van szék, asztal, jó időben ide is ki lehet ülni, enni. Olcsósága mellett nagyon is jó hely volt, tökéletes arra, amire nekünk kellett.

(a szallas.hu-n foglaltunk, 2 felnőtt, 1 gyerekre, és mint később kiderült, a rendszer valahogy a gyereknek a pótágyat nem számolta bele, de a házigazda nagyon rendes volt, és azt mondta, ha már így alakult, és ő sem figyelt erre, és ennyiért visszaigazolt, akkor már nem kér tőlünk plusz pénzt, és estére berakják a pótágyat is a szobába)

Kipakoltunk, és elmentünk körülnézni, felfedezni a környéket. Szerettünk volna biciklit kölcsönözni, de kissé húzós áron adták, így lemondtunk róla. Mentünk autóval. Megnéztük a horgásztavat (egy hatalmas tó, szép környezetben) aztán elmentünk a sódombhoz, meglestük a  két fürdőt is, (árak, medencék), majd átautóztunk Demjénbe, szintén strandszemlére.

Horgásztó

Egerszalóki strand és fürdő

Visszatünk a szállásunkra, és szalonnát sütöttünk. Itt:

Térkép és látnivalók a környéken:

2. nap

Demjén

Tegnap eldöntöttük, hogy a két strand közül most a demjénit választjuk, mivel itt volt csúszda (ami ugye kell egy kiskamasznak) volt ugráló, ingyenes parkoló, és nem utolsósorban olcsóbb volt a belépő, mint az egerszalóki fürdőben. Egyszóval, minden Demjén mellett szólt, pedig az egerszalóki fürdő is nagyon tetszett, de most egyöntetűen Demjénre szavaztunk.

A strand körül építkezés folyt, és úgy láttam, a strandon is készül valami barlangféle medence, mert jócskán ki volt vájva a hegyoldalból a formája.

Maga a strand gyönyörű, tiszta, és rendezett. Több medencéje van, (köztük barlangutánzat is). Csúszdák használatáért külön kellett fizetni, de ez nem baj, mert így kevesebben voltak, és mi felnőttek ugysem csúszdázunk, csak a gyerek. Egyáltalán nem volt tömeg, a legtöbben talán a külső termálmedencében voltak.
A termálmedence érdekes, lépcsős kialakítású, és kék mozaikkal van díszítve. Egyébként ez a mozaik jellemző az egész strandra, nekem nagyon tetszik.

Termál medence

Csúszdás és ugráló medence

Csúszdák

Welness részleg

Bent, a welness részleg is nagyon szépen ki van alakítva. Mozaikos medencék, többféle szauna, gőzkabinok. Itt voltam először sókabinban, itt nem volt annyira meleg, viszont sókövekkel volt beborítva a hőforás. A szauna mellé egy dézsa van felszerelve, ami, ha megtelik hideg vízzel, aláállva, egy kötél megrántásával az összes víz a fejedre zúdul. Az aromakabinban pedig sötét volt, a plafonon az apró LED-ek, olyanok voltak, mintha pici csillagok világítanának, és mindehhez valami nagyon kellemes, gyümölcsös aroma társult... alig akarózott kijönni onnan.

Az egész napot a strandon töltöttük, szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, április végén igazi strandidő volt.

Visszatérve a szállásra, ismét szalonnát sütöttünk. Most nem voltunk egyedül, a szomszéd vendégek is szalonnasütést terveztek. Nem bánták, hogy mi is csatlakozunk, végül is egy kellemes, ismerkedős, beszélgetős este kerekedett belőle. Na jó, ahol előkerül az egri bor, és a házipálinka.... ott már semmi gond nem lehet :-))

3. nap

Egerszalók, és hazafelé

Reggel összecuccoltunk, a teraszon megreggeliztünk szerencsére tartott még a jó idő. Elbúcsúztunk házigazdáinktól, a tegnap megismert szomszédoktól, és elindultunk. Megkerestük Egerszalókon a barlanglakásokat. Ide más úton kell felmenni gyalog, és kicsit kerülni kell autóval. Ha nem kellett volna még elhagyni a szállást, akkor valószínűleg gyalog sétáltunk volna fel, de így az autós utat választottuk. A barlanglakások úgy néznek ki, mintha vályogfalú kis házakat "betoltak" volna a hegybe. Több lakásba be lehetett menni, némelyikben kiállítás is volt, olyan múzeumfalu-szerű. Érdekes volt elképzelni, hogy itt laktak emberek, én még nem láttam hasonlót.

Barlanglakások

Ezután ismét a sódombhoz mentünk, most egészen közel sétáltunk, készítettünk pár fényképet. Érdekes volt látni egészen közelről ezt a különös képződményt. Éreztük is a meleget, gőzölgött a forró víz, ahogy végigcsorgott a félköríves medencés domboldalon. Európában ezen kívül csak Törökországban, Pamukkale-ban van hasonló. De az messze van, az egerszalóki pedig viszonylag közel.

 

 

 Sódomb után Eger következett, először Szépasszony-völgy, célzottan csak az a pince, ahol bort vásároltunk, hogy legyen otthonra is, majd útba ejtettük a minaretet. Most nem voltak olyan sokan, viszonylag hamar feljutottunk. Keskeny henger, magas csigalépcső, igencsak meg kellett dolgozni a feljutásért. Szép kilátás várt fent a magasban, de mindezért egy keskeny peremen kellett körbemenni, és mindössze egy vas kerítés választott el a leeséstől...alattad a semmi..... hát nekem kissé félelmetes volt, de mindenképp megérte.

Minaret - belülről

Kilátás a minaretből

Nem siettünk, elmentünk Bogács felé, megálltunk, sétáltunk egyet a piacon, és megnéztük (kívülről) a strandot. Továbbutazva, az országúton felfigyeltünk egy táblára: Harsány, Kalandpark. Gyors döntés, letértünk az útról. Irány Harsány.
Jó kis kalandpark volt, sokféle lehetőséggel, főleg a gyermek élvezte az egészet.

Harsány

Még mindig nem siettünk, ha már itt vagyunk felkiáltással- megnéztük Miskolctapolcát is. Elsősorban a fürdő érdekelt, megbeszéltük, hogy ide is érdemes lenne kirándulni egyszer, mert nemcsak szép, hanem különleges is.

Érdekes, hogy itt is nyitva volt a barlangfürdő, és rengetegen voltak. Akárhol jártunk, mindenhol nyitva volt a strand, csak nálunk, otthon, Nyh-n nem nyitottak ki ebben a csodálatos strandidőben, hosszú hétvégén, mondván, nem gazdaságos. (biztos így van...)

Miskolctapolcán bobozott a gyermek, ez olyan dolog, amit nem lehet kihagyni.

Ezután pedig tényleg hazafelé vettük az irányt.