Azt még hozzá teszem, hogy tényleg csak egy kis kézipoggyásznak számító hátizsákkal utaztunk, és nem is hiányzott több cucc, pedig vittem a nagy tükrös fényképezőmet, és annak is kellett a hely. (lehet egyszer írok erről is, hogy hogy kell kevés cuccal utazni :-))
1. nap
Kényelmesen, délelőtt indultunk Budapestről, a Wizz Air járatával. Dél körül már a Fiumicino-i repülőtéren voltunk. A pilóta a gépen bemondta az időjárást, és hozzátette, hogy estére egy kis vihar várható.
A reptérről vonattal mentünk be a városba, nem is tudom, miért nem busszal. Talán azért, mert elmentünk a WC-be, és azután valahogy a vonatokhoz keveredtünk. Nem akartunk már buszt keresni. A vonat kicsit drágább, de kényelmesebb. Bevitt a Termini pályaudvarra. Itt ezen a környéken foglaltunk szállást. (korábban olvastam, hogy mennyire rémes környék, meg minden, de igazából az a tapasztalatom, hogy valóban nem ez a legszebb területe Rómának, de azért annyira nem is gázos, mint ahogy a leírások alapján elképzeltem)
A szállásunk olcsó volt, és mondjuk úgy, célnak megfelelt :-). Régen valószínüleg egy drága szálloda lehetett, de mára már eléggé lepusztult, felújításra nem sokat költöttek. Az ágy az jó volt, kényelmes, a fürdőszoba is megfelelt, és a körülményekhez képest maximálisan tiszta volt minden. Úgyis csak aludni mentünk oda.
Lepakoltuk a cuccot, és vettünk egy 3 napos tömegközlekedési jegyet. (Ez igazából kihagyható lett volna, mert a Terminitől 1 jeggyel be lehet jutni a nevezetességek közelébe, és onnan egy kis sétával minden könnyen elérhető. Mi azért vettük a jegyet, mert a bokám még nem volt teljesen jó, és nem akartam túlerőltetni a sok gyaloglással. Így ahová lehetett, metróval mentünk. Néha viszont olyan tömeg volt, hogy alig fértünk fel, ha tehettem volna, inkább a sétát választom)
Délután megnéztük a Spanyol lépcsőt, a Trevi kutat, a Pantenont, a Piazza Navona-t és az Angyalvárat.
A Spanyol lépcsőnél nem lehetett leülni, csak állva lehetett fotókat készíteni. Ha valaki leült, abban a pillanatban már sípolt is a rend őre, és felállította. A Trevi kútnál ugyanez. Tömeg, és állandó sípolás. Se leülni, se a vízbe belenyúlni nem lehetett. Azért annyira nem volt vészes, egy kis várakozás után oda lehetett állni a kúthoz, megnézni, fotózni, és pénzt beledobni :-)
A Pantenon ingyenes, bementünk, körbenéztük.
A Tevere folyó partján sétálva láttuk, hogy jön egy sötét felhő. Az árusok elkezdtek összepakolni, közeledett a beígért esti vihar. Pont akkor értünk az Angyalvárhoz.
Mivel még este is esett az eső, ezért ott a közelben beültünk egy pizzériába. Azt hittem, hogy hű de drága vacsora lesz, de nem volt az. Az árak ki voltak téve a bejárat elé, 7 euronál kezdődött egy pizza, ez máshol sem olcsóbb. Legalább nem áztunk, és megvacsoráztunk.
Este még visszamentünk a kivilágított Trevi kúthoz, és a Spanyol lépcsőhöz (valamivel kevesebben voltak, de mindkét helyet kivilágítva is érdemes megnézni) majd visszatértünk a szállásra.
2. nap
Reggel időben keltünk, megreggeliztünk. A szállás árában benne volt a reggeli, de itt nem kell nagy dolgokra számítani. A választék kicsi: 1 féle kenyér, a legolcsóbb felvágott és sajt, a kávénak nevezett folyadék nem tudom mi, mert se a színe, se az íze (illata) nem hasonlít a kávéhoz. Mintha nem is Rómában lennénk. A gyümölcslé 1-2 %-os valami. Volt még ezen kívül rántotta, és egy péksüti, ami friss is volt, és finom is volt, ezt ettünk, tejjel vagy teával. És utána natúr joghurt, müzli. Végül is, reggelinek jó volt.
A Colosseumba előre megváltottam a jegyet, 10.00 órai belépéssel, (itt ezen az oldalon) így nem kellett sorban állnunk. Ezért plusz 2 Eu díjat számoltak fel, szerintem megéri. Még annyit megjegyzek, hogy a +Aréna pelépőt (2 Eu) nem érdemes megvenni, mert nem találtuk a bejáratot, és az ott dolgozók is csak küldözgettek ide-oda. Tehát vagy vegyetek Guide csoportos jegyet, amivel végigvezetnek egyes elzárt területeken és az Arénán át jönnek ki, vagy csak a sima belépőt. Az Arénára rá lehet látni felülről is, tehát túl sok pluszt nem kap az sem, aki megtalálja a bejáratot.
A Colosseumban el lehet tölteni 1,5-2 órát a sétálással, fotózással, és a kiállítások végignézésével. Sokan vannak, de valahogy belül eloszlik az embertömeg, nem kell tolakodni. Hatalmas az épület.
Ez a terület is hatalmas, sokat kell sétálni, hogy bejárjuk. Érdemes a magasabban fekvő részekkel kezdeni :-) ami balra található. Innen szépen belátható az egész terület.
Biztonsági ellenőrzés mind a két helyen volt a belépés előtt.
Vizet, és utántölthető flakont, kulacsot érdemes vinni, mert nagyon sok helyen megtölthető. Itt a Colosseum mellett még ingyenes vízautomata is működött, ahonnan hideg szénsavas vizet is vételezhettünk.
Miután bejártuk az ókori romokat, kerestünk a Tripadvisoron egy jó kis olasz éttermet, és megkóstoltuk az igazi Carbonara spagettit. A Trevi kút közelében, az egyik kis utcában találtunk, egy hangulatos kis családi étkezdét valódi olasz tulajdonossal, aki egy szót nem beszélt az olaszon kívül, és mégis mindent el tudott mondani, amit szeretett volna. És megértettük egymást :-) A tészta 8 Euro volt, üdítővel együtt, ráadásul fantasztikusan finom :-)
Ezután még elmentünk a Circus Massimushoz, ami igazából nem sok minden, csak egy hatalmas ovális terület, előtte egy kis látnivalóval, gyorsan bejárható.
Este pedig elsétáltunk/metróztunk a Viktor Emanuelle emlékműhöz, majd sötétedés után vissza a Colosseum felé, hogy megcsodálhassuk az esti fényeiben is.
3. nap
A szállodában reggeliztünk, majd kijelentkeztünk, mivel ma este indul a repülőnk hazafelé. De addig még van egy teljes napunk. Ilyenkor előnyös a kevés csomag, mert nem mindegy, hogy egy kis hátizsákkal, vagy egy nagy gurulós bőrönddel mászkálunk 1 napot. (Egyébként a bőrönddel sem lett volna baj, mert a szállodában ott lehetett volna hagyni a csomagot erre a napra, de nem éltünk vele)
Ez a nap a Vatikáné. Ide is előre váltottam meg a jegyet, a Vatikáni Múzeumba (+ Sixtus kápolna) 10.00 órai belépéssel. Ezen az oldalon. Ami pedig innen is elérhető.
Itt is érdemes volt előre foglalni, mert eszméletlen sor állt a bejáratnál, mi pedig csak elsétáltunk a sok ember mellett, és már bent is voltunk. Természetesen biztonsági ellenőrzés itt is volt, és a csomagot lerakhattuk a ruhatár+csomagmegőrzőbe.
Az előző napi Colosseum jegyet ki tudtam nyomtatni otthon, és azzal már be is tudtam menni, ez a vatikáni pedig egy voucher volt, amit bent az automatában lehetett belépőjegyre váltani. Volt ott egy kedves alkalmazott, aki segített ebben.
A Múzeum csodálatos, persze, itt is hömpölyög a tömeg, de annyiból nem zavart, hogy a főbb látnivalók felül voltak, így mindent jól lehetett látni. Az emberek nagy többségét pedig nem is érdekelték pl. a szobrok, így ott abban a teremben szinte senki nem volt.
A Sixtus kápolna is tele volt emberekkel, de itt is a freskókat kellett nézni, ami a fejünk felett volt. Fényképezni nem engedtek, több őr is figyelt erre, lent az emberek között is, és rászóltak a fotózókra, hogy nem szabad, de addigra már mindenki megcsinálta a képet. Senkivel nem töröltették ki. :-)
A Bazilika lélegzetelállítóan gyönyörű, és hatalmas. Nagyobb, mint amilyennek első belépéskor látszik. Mindenképpen megéri azt a kis sorbanállást. Nem szabad kihagyni.
Amit kihagytunk, az a kupola. Itt is rengeteg ember várakozott arra, hogy több mint 500 lépcsőt megmásszon. (Lifttel meg kb. 300-at.) Ráadásul szerintem eléggé borsos árat kérnek mindezért. Lentről láttuk, hogy milyen kicsi kilátóteraszra mászik fel az a sok ember, és a sor sem haladt annyira gyorsan, tehát úgy döntöttünk, nekünk ennyit nem ér meg ez az élmény sem a nyomakodás, várakozás.
Inkább sétáltunk egyet a téren, és a vatikáni utcán.
Ezután visszamentünk a tegnapi kis étterembe, és ezúttal az Amatriciani tésztát kóstoltuk meg. Ismét nem csalódtunk :-)
Még volt egy kis időnk délután, gondolkodtunk arról, hogy elmenjünk-e megnézni az Igazság száját, az időbe belefért volna, de végül csak visszamentünk a Trevi kúthoz, majd a Spanyol lépcsőhöz, leültünk a téren, és néztük az embereket. Élveztük még egy kicsit Róma nyüzsgését.
Majd visszametróztunk a pályaudvarhoz, megkerestük a reptéri buszt, és kimentünk a repülőtérre.
Érdekes volt, hogy idefelé vonattal jöttünk, és akkor a városnak a nem túl szép oldalát láttuk, busszal viszont ennek az ellenkezője, gyönyörű városrészeken vezetett át az út.
A reptéren becsekkoltunk, nézelődtünk, vártunk. Volt ott egy zongora, egy fiú leült elé, és gyönyörűen játszott rajta, így könnyebben eltelt a várakozási idő.
Éjfél körül értünk vissza Budapestre.
