Rodosz -3

3. nap

2014. aug. 16. szombat

Mai napra befizettünk egy buszos, szigettúrára.

Reggel 7-kor keltünk, mert fél 8-kor már az Orion étterem előtt vártuk a buszunkat. Ez egész közel van a szállásunkhoz, csak a sarokig kell elmenni. Több busz is megállt ott, a sofőr és az idegenvezető végigkérdezték az ott várakozó embereket, hogy melyik iroda buszát várják, így mindenki megtalálta végül a sajátját.

Értünk 20 személyes  kisbusz jött, amit nem is bántam, nem voltunk sokan, nem kellett annyit várni egymásra a fel-és leszállásoknál, megállásoknál. Jött velünk egy görög idegenvezető is, mivel itt az az előírás, hogy kötelesek helybelit alkalmazni. természetesen magyar idegenvezető is volt mellette.

Első állomásunk Archangelos-ban volt, egy családi fazekasműhelyt látogattunk meg. A mester gyakorlott mozdulatokkal, pillanatok alatt elkészített egy kancsót (vagy vázát) amit a végén kettévágott. Így mutatta meg, hogy redős a belseje, és erről lehet megkülönböztetni a kézműves és kisipari terméket egymástól. A műhelyhez csatolt boltban vásárolni is lehetett, gyönyörű áruja volt, az árak pedig… hát tükrözték azt, hogy valódi kézműves termékeket árulnak.

félkész fazekas termékek

Ezután Lindoszba mentünk. Itt, aki akart, szamárháton is feljuthatott az akropoliszba, mi gyalog mentünk, néhol kicsit csúszós meredek járdán, néhol lépcsőkön. Ide zárt cipő kell, vagyis szandálban még egész jól járható, papucsban vagy magas sarkúban nem jó ötlet elindulni. A parkolótól nem messze van egy árnyékos tér, itt van a „csacsiparkoló” is. MI gyalog indultunk neki, hangulatos utcákon, fehér falú házak között. Ezekben a házikókban üzletek működnek, a szokásos túristáknak való áruval, de legalább volt mit nézni. Még egyész fent, a lépcső mellett, a földön is végig, terítők voltak kiterítve, hátha vásárol valaki. Felérve elég hosszú sor állt, volt több beléptetőkapu, de sokan voltak, lassan haladt a sor. A belépő az akropoliszba 6 euró, gyerekeknek ingyenes. Álltunk a sorban, és nem sokkal később jött az idegenvezető, valahogy elintézte, hogy soron kívül bemenjünk.

Lindoszi Akropolisz

Érdemes felmászni, a kilátás is csodálatos, két öbölre is rálátunk fentről, a Szent Pál öbölre, és a Lindoszi öbölre. A szigeten egyébként itt van az egyetlen természetes kikötő. Az akropolisz maradványait is érdemes jól körbejárni, csodaszép fényképeket lehet készíteni, hangulatosak a megmaradt oszlopok, épület maradványok. Egyedül a sok ember zavaró, de hát egy ilyen híres hely sajnos ezzel jár.

A szervezett kirándulás egyik hátránya, hogy nem tölthetünk annyi időt egy adott helyen, amennyit szeretnénk, ha idő van, menni kell. Azért a parkolóban egy frissen facsart jeges narancslé még belefért, jól is esett, mert nagyon nagy volt a hőség.

Ezután átmentünk a sziget nyugati oldalára. Útközben rengeteg olajfa ligetet láttunk, és sajnos az egyik helyen a pár évvel ezelőtti erdőtűz maradványai is megvoltak még.

Egy elég magasan fekvő útszakaszon álltunk meg, itt volt az egyetlen felhő, amit egész ittartózkodásunk alatt a szigeten láttunk. (persze pont eltakarta a kilátást, a Monolythos várából, és az Égei-tengerből semmit sem láttunk.) Emellett kegyetlenül erős szél fújt, de nem volt hideg.

Itt egy pillanatra előbukkant a hegy a felhőből

Itt kóstoló és vásárlási lehetőség miatt álltunk meg, meg a szép kilátás miatt, amiről ugye lemaradtunk. De a kóstoló jó volt, olívaolaj, kávé ízű ouzó, sajt, édesség, és különféle mézek kóstolására és vásárlására volt lehetőség.

Rövid megállót tartottunk egy kis falucskában, melynek az ortodox temploma miatt volt említésre méltó, és itt ezért érdemes volt egy kis pihenőt tartani.

Ortodox templom mennyezete

Következő állomásunk a sziget legmagasabb pontja, az Ataviros hegy lábánál fekvő Emponas nevű település volt, ahol megebédeltünk. Ez nem volt kötelező program, de a buszon lehetőségünk volt előre leadni a rendelést, és mire megérkeztünk a tavernába, éppen csak helyet foglaltunk, és már hozták is az ínycsiklandozó görög falatokat. (souvlaki, görög-saláta, csicseriborsó golyócskák, lapcsánkához hasonlító előétel, tzatziki stb.) hozzá vörös- és fehérbort ihattunk.

Ezután folytatódott a borkóstolás, egy falu széli helyen. Itt volt egy kis múzeumszerű berendezett görög házikó, és a mellette lévő üzletben kóstolási és  vásárlási lehetőség. Elég sok bort végigkóstoltunk, vásárlásra  egy édes fehérbort választottunk amit majd valamelyik vacsoránkhoz terveztünk elkortyolgatni.

Innen a Petaloudes-i Pillangók völgyébe vezetett az útunk, jól esett a hűvös völgyben sétálni (persze a felfelé út a lépcsőkön az nem esett annyira jól, de a friss hűs levegő az igen) eszméletlen mennyi pillangó pihen itt a fatörzseken, köveken, és mindenhol. Eleinte alig lehet észrevenni, de miután rááll a szemünk, látszik, hogy rengetegen vannak. Néhol felrepült egy-egy példány, ezeknek látszott a narancsos színük, a többi beleolvadt a környezetbe. 

A pillangók pihenés közben beleolvadnak a környezetbe

Sajnos itt is előfordultak viselkedni nem tudó turisták (oroszok) akik tapsolással zavargatták a pillangókat, pedig több helyen ki volt írva, és szóban is figyelmeztettek mindenkit, hogy ez szigorúan tilos, és pénzbüntetést von maga után, ha valaki nem tartja be a szabályokat. Állítólag az ösvény be is van kamerázva, így ki tudják szűrni a nem oda való látogatókat, de fogalmam sincs, hogy az oroszokat leállította-e valaki hivatalos ember. (A látogatók közül szóltak, meg többen csóválták a fejüket, hogy ne csinálják, de az oroszok nem nagyon zavartatták magukat.)

Ezzel véget is ért a mai buszos kirándulás, visszafelé a nyugati parton haladt a busz, (láttuk a szörfözőket az ottani strandon) és úgy állt meg sorban az útba eső szállásoknál. Áthaladtunk Rodosz városon is, (itt kaptunk egy kis tájékoztatást, hogy ha valaki egyénileg vágna neki a városnézésnek, mi hol van (buszmegálló, látnivaló, stb.) Ez tetszett, mert nagy segítség volt annak, aki nem volt ismerős arrafelé, és nem akartak mindenáron a közös befizetős kirándulásra rábeszélni)

Este fél 7 körül értünk a szállásra, még lementünk a strandra, mártóztunk egyet sötétedésig.

folyt. köv...