1988. július 10. vasárnap
Tegnap este jól becsatangoltuk a várost. Persze, el is tévedtünk, mert a térképet ugye minek is cipelnénk? Már elég késő volt, mi még csak mentünk, és mentünk hazafelé, de valahogy gyanús lett, hogy nem érünk ismerős helyre. Aztán megállapítottuk, egyöntetűen, hogy fogalmunk sincs, hol vagyunk. Ötletek? Taxi. Féltünk, hogy drága lesz, számolgattuk a pénzünket, elég lesz-e, ami nálunk van, aztán leintettünk egy kocsit. Végül, meglepően olcsón hazavitt, pedig nem voltunk közel. Éjfélre értünk haza. Reggel fél 9-9-ig aludtunk. 9 után feljött az idegenvezető, és közölte, hogy este 8-kor van a találkozó, hogy megbeszéljük a neszebári kirándulást, meg lesz valami cigánytábor is. Persze, ezekért külön fizetni is kell, 16 és 25 leva.Ma nem süt a nap, de nincs hideg. Persze, ahhoz képest, hogy tegnapig 35-40 fokról beszélnek, a mai nap maga a tél. De azt hiszem, ennek ellenére lemegyünk fürdeni. Délre egész jól kimelegedett az idő. Nyilván, hogy egész nap a strandon voltunk. Kipróbáltuk azt a klassz csúszdát is, a központi strandon. Persze csak a “bátrabbak”: Gabi, Ancsa, Kati, és én, az ilyenekből nem maradhatok ki. Egy csúszás 35 sztotinka volt.Ebédre kolbászt ettünk, vacsorára halat. Most mindenki készülődik, hogy 8-ra a megbeszélt helyen legyünk. (A ház előtt a parkolóban. Úgy látszik, itt ez a tanácsterem)
Végül csak Kati ment le, ő képviselte a csapatunkat, majd tolmácsolta, hogy mi hogy lesz. Este még császkáltunk egy kicsit, (Zsuzsa, Jutka kivételével), majd kb. a kikötőtől taxival jöttünk haza. (Ha már olcsó, használjuk ki) 2 levát kért a taxis ezért az útért, ami igazán nem sok. Igaz, hogy taxióra nincs, de hát úgy látszik, ez itt még nem szokás.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése