Rodosz -7

7. nap

2014. aug. 20. szerda

Mai nap bebuszoztunk Rodosz városába. Ezt a kirándulást egyénileg vállaltuk be, egyrészt mert nagyon jó buszjárat van Faliraki és Rodosz között, másrészt szerettük volna saját igényünknek megfelelően megnézni a látnivalókat, anélkül, hogy időhöz lettünk volna kötve, mint egy közös kiránduláson. Nem utolsósorban jóval olcsóban jött így ki, mint idegenvezetővel, busszal. A buszjegy fejenként 2,20 Eu volt, és egy modern, kényelmes busz vitt minket a végállomásig.

Az új piac bejárata. Mögötte van a buszállomás

Itt először is kisétáltunk a mandraki kikötőbe, ami más ismerős volt egy kicsit, de most el tudtunk menni egészen a szarvasos oszlop közelébe. Állítólag valaha itt állt a híres Rodoszi kolosszus, és két lába közt jöttek-mentek a hajók. Majd jó nagy kört téve átsétáltunk a szarvaspár másik oszlopához is. Az oda vezető út már a kereskedelmi kikötővel határos. A móló végén van egy régi erőd, amit még a johannita lovagok építettek oda. Ez nyitva volt,és  belépődíj nélkül be lehetett menni, meg lehetett nézni belülről, valamint egy filmet is vetítettek az erőd történetéről. Megnéztük a kereskedelmi kikötőt is, hatalmas, több emeletes tengerjáró hajók is várakoztak itt.

A három szélmalom az erődhöz vezető út mentén. Ettől jobbra a kereskedelmi kikötő, balra a Mandraki kikötő található

A johannita erőd egyik ódon fala

A kikötői séta után megkerestük az óváros bejáratát. Elsőre nem sikerült, mert valahogy a várfal tövéhez keveredtünk, de mentünk a többi ember után (egyébként ez egy többször is bevált, jó taktika :-)) és körbesétálva a fal mellett végül megtaláltuk az egyik bejáratot. Hogy melyiket, az csak kicsit később derült ki, amikor elkezdtük a térképet tanulmányozni, hogy hol is vagyunk. 

Ezen a kapun jutottunk be

Nagymesterek palotája - oldalról

Nagyon zegzugos, hangulatos utcákból áll az óváros, ha nem lenne ennyi mai üzlet, akkor teljesen a középkorban érezhetnénk magunkat. Sok üzlet előtt kint áll a tulajdonos, és próbálja beinvitálni a vásárlókat. Mindezt nem éreztem erőszakosnak, csak ha megálltunk a kirakat előtt, nézelődni, akkor szólítottak meg. Sokszor szívesen váltottunk pár szót, anélkül hogy bementünk volna vásárolni. Kérdezték honnan jöttünk, stb. legtöbbször oroszoknak néztek minket J, és itt először fordult elő, hogy svédeknek látszottunk. Persze, végül elárultuk, hogy a valódi hazánk Hungary, Budapest.

utcatábla

A török-negyed

egyik kirakat a sok közül

Teljesen körbejártuk az óvárost, nagyon tetszett. Több helyre is beinvitáltak volna ebédelni. Az egyik helyen, -mikor megtudta az ajtónálló hogy magyarok vagyunk-  kaptunk egy magyar nyelvű térképet. Ezel már kissé könnyebben tájékozódtunk. A másik helyen pedig a bácsika türelmesen végigmagyarázta az étlapot, hogy mi miből készült, milyen alapanyag van benne, és hogy milyen finom :-) Pedig mindkét helyen azzal indítottunk, hogy köszönjük, nem vagyunk éhesek, nem ülünk le.

Egy kiadós séta után azért beültünk egy helyre, ahol az egyik pincér már járt Budapesten, és tudott néhány szót magyarul. Érdekesen volt megoldva, mert két ház között, az udvaron voltak kirakva a székek, asztalok, és felé pedig árnyékoló háló volt kifeszítve.Teljesen olyan volt, mint egy óriási terasz. Nagyon hangulatos hely volt, és a kaja is ízletes. Itt 10-12 Eu.ba került egy adag főétel, kissé drágább, mint pl. Falirakiban, de hát a hely hangulatát is bele kellett számolni :-)) Egyébként az adagok is rendben voltak,  így utólag jól választottunk a sok taverna közül.

Tovább folytattuk a sétánkat a Lovagok utcája és a Nagymesterek palotája felé. Ez utóbbi belépődíjas volt, de érdemes volt bemenni, érdekes kiállítást nézhettünk végig, valamint hatalmas padlómozaikokat, amelyeket Kos szigetéről hozattak az olaszok, amikor felújították a valaha lerombolt épületet. Még azt nem említettem, hogy 14 év alatti gyereknek majdnem mindenhol ingyenes volt a belépő. Többek közt itt is, a Nagymesterek palotájában. Felnőttnek 6 Eu-ba került.

Lovagok utcája

Lovagok utcája, a háttérben a kereskedelmi kikötőben várakozó sokemeletes luxushajóval

Nagymesterek palotája

Nagymesterek palotája - bejárat

Kos szigetéről hozatott padlómozaik  a Nagymesterek palotájának az oszlopos termében

udvar - Nagymesterek palotája

Mivel ekkor már igencsak benne voltunk a délutánban, megkerestük a buszállomást, és azon belül a buszunkat. Állt ott egy olyanféle, amilyennel jöttünk, ki volt írva az elejére, hogy Faliraki, ott várakoztunk.Mondta a mellette álló sofőr, hogy kb. 10 perc múlva indul. Egyszer csak beállt mögé egy ócska busz, egy fiatal srác elkiabálta magát hogy „Faliraki” Erre a mi sofőrünk elkezdett vitázni vele valamit, majd mutatta a busz mellett várakozóknak, hogy az ócska busz indul Faliraki felé. Mit tehettünk, felszálltuink arra. Megvettük a jegyet, érdekes módon, visszafelé 10 centtel drágább, 2,30 Eu-ba került a jegy fejenként. A sofőr elég hülyén vezetett, hajtott, mint egy bolond,és a busz sem volt annyira kényelmes, rázott rendesen. De a hab a tortán, hogy a figyelmetlen egyszerűen elfelejtett megállni abban a megállóban, ahol mi leszálltunk volna. Hiába jeleztünk neki. Valaki előreszólt, hogy hé, stop, majd kis idő után megállt végre, egészen a központban, az út szélén, ahol egyébként nem is volt buszmegálló. Gyalogolhattunk vissza, egy jó fél órát sétáltunk. Ez csak azért esett rosszul, mert egyrészt eleget gyalogoltunk már a mai nap, és ez pont nem hiányzott, másrészt pedig az esti strandidőnkből vett el egy fél órát.

folyt. köv...