Advent Bécsben

Már korábban megfogadtam, hogy nem fogok nagy társasággal utazni sehova, mert pontosan feleannyit látok a városból, mint amennyit egyedül, vagy családdal utazva látnék. (Mert ugye, sok ember lassítja egymást, sokat kell várni a másikra, és így felesleges dolgokkal telik az idő.. Van olyan ember, aki nem gyakorlott utazó, nem közlekedik önállóan, fél, hogy eltéved, nem tud térképen eligazodni, nem tudja a nyelvet, és csapódik egy olyan emberhez, akinek mindez nem okozna gondot, viszont a z ilyen gyámoltalan utazó sok esetben inkább csak nyűg, annak, aki haladna a céljai felé.) Nem ismerik azt a turistaszabályt sem, miszerint: nem akkor kell WC-re menni, amikor kell, hanem akkor, amikor lehet. J

Ilyen volt ez a bécsi út is, ahová munkatársaimmal együtt fizettünk be egy helyi utazási irodában.

Nagyon hajnalban indultunk, fél 2-kor álmosan szálltunk fel a buszra. A busz csak két helyen állt meg, ez nem is lett volna baj, de mindkét helyen rengeteget kellett várni a mellékhelyiségekre.

(Tényleg, mondja már meg valaki, hogy a buszos utazásokon miért van mindig jóval több nő, mit férfi??? És a férfiaknak miért csinálnak 2-szer annyi db wc-t, mint a nőknek???) Na, mindegy, sorban állással telt az idő.

Még a buszon ki lettünk oktatva, hogy hol szállunk le, mikor és hol lesz a találkozó este, és mindenki legyen ott, mert a busz behajtási engedélye csak negyed óráig érvényes. Kaptunk egy nagyon rossz minőségű, fénymásolt térképet, amin a nevezetességek látszottak ugyan, de az utcák már nem annyira :-/ Meghallgattunk egy hosszú kiselőadást Ausztria történetéről, és a Habsburgokról. Ez sem lett volna rossz, de engem jobban érdekelt volna, hogy milyen látnivalók vannak a belvárosban, mit érdemes megnézni, ami az időnkbe belefér, és mi az, amit ezek a híres épületekben belül található, ami alapján eldönthetjük, hogy érdekel-e minket, vagy sem.

A busz megállt a belvárosban, majd továbbment még a Schönbrunni kastélyhoz. Mi úgy döntöttünk, hogy a kastélyt most kihagyjuk, és inkább a belvárost választottuk. (Én már jártam a kastélyban, csodaszép, de inkább visszatérünk majd tavaszi vagy nyári időszakban) A Mária-Terezia platz-on szálltunk le a buszról.  A csapat persze azonnal elindult a Mariahilfer str. felé, mert WC kellett, de ugye fizetős nem jó, keressünk ingyeneset. (Itt kellett volna leválni a csapattól, csak azért nem tettem, mert megbeszéltük, hogy készítünk egy közös, forraltboros-bögrés képet)

Éppen nem volt azzal baj, hogy sétáltunk egyet a Mariahilferen. Csak kissé sokáig tartott.

Ezután ennivalót kellett keresni, persze nem valami speciális bécsi kaját, hanem McDonalds-t, vagy gyrosost, kebabost. Itt is vártunk egymásra, telt az idő.

Végül visszafelé vettük az irányt, a Maria Theresia platz-ra. Itt is volt egy adventi vásár. Kicsit körülnéztünk, majd megvettük a forralt bort, (és a bögrét, amit haza is hoztunk) iszogattuk, megcsináltuk a tervezett fényképeket, örültünk, hogy Bécsben vagyunk, (csodaszép napsütéses idő volt) majd elindultunk a városháza irányába.

Útközben elidőztünk a Parlament épületénél, érdekesnek találom, hogy fel lehet menni a lépcsőn, és ott nézelődni, fényképezkedni. (a budapestivel ellentétben, ugyebár… ) Sok ember ki is használta ezt.

Továbbhaladva végre elértük a kirándulás fő célpontját, a Városháza előtti adventi vásárt. Itt már nagyon sok ember volt, lassan lehetett haladni. A legtöbb vásárlónak bögre volt a kezében J

Aztán valahogy egyre többen lettek, már haladni is alig lehetett, így inkább kifelé vettük az irányt. (Sajnáltam, mert szívesen nézelődtem volna, de a szombati nap erre nem alkalmas. Talán hétköznap, vagy vasárnap kevesebben vannak.)

Keresztülsétáltunk a Városházával szemben fekvő Volksgarten-en, végigmentünk egy kis utcán, és kilyukadtunk egy térre, ahonnan a konflisok indultak. Ezen a téren áll a Hofburg, a Sissi múzeum és kicsit arrébb a könyvtár..

A tér közepén körbe volt kerítve egy ásatási terület, amiről érdekes, de egyik útikönyvem sem tett említést, pedig érdekes látvány volt.

Később továbbsétáltunk az Albertina felé, itt egy érdekes, színesre festett lépcső ragadta meg a figyelmünket. Ezután elhaladtunk a szökőkút szobor (Ferenc József) előtt, és kilyukadtunk az Opernring-en. (Ha egyedül lettem volna, benéztem volna a pálmaházba is, de a társaság többi tagját nem érdekelte, én meg nem akartam cserben hagyni őket)

Ismét meneteltünk egyet a Mariajhilferstr.-n, a beszámoló elején ismertetett okok miatt, (WC, evés, WC) majd visszatértünk a Mária Terézia térre. Végigmentünk a vásár másik részén is, (ami délelőtt kimaradt) vásároltunk néhány apróságot, és mivel már csak fél óra volt a megbeszélt találkozóig, nem mentünk sehova, hanem pihentünk a természettudományi múzeum lépcsőjén, és vártuk, hogy teljen az idő. Jól is esett ez a kis pihenés ennyi gyaloglás után.

A busz persze, a megbeszélt időpont után egy fél óra késéssel jött. Már kicsit elege volt mindenkinek a várakozásból, és az idő is lehűlt. De végre begurult a buszunk, és felszállhattunk. Ekkor már este fél 8 körül járt az idő. A buszról még megcsodálhattuk a gyönyörűen kivilágított, karácsonyi díszbe öltözött várost, majd hazafelé vettük az irányt, mert előttünk állt még csaknem 500 km. A busz még Bécs mellett megállt egy pihenőre, ami megintcsak majd’ egy órásra nyúlt, (a várakozás, ugye…) viszont utána mindenki nyugodtan pihenhetett, mert csak Hatvan után álltunk meg legközelebb.

Amikor Budapesten áthaladtunk, megállapítottuk, hogy Budapest is gyönyörűen ki van világítva, kicsit más, mint Bécs, de semmivel nem rosszabb.

Éjszaka fél 2-re értünk haza.

Sajnálom, hogy nem sikerült eljutni a Stephandom-hoz, pedig elméletileg belefért volna az időbe, és ha újra indulnék, akkor kimennék a Schönbrunnba, és visszametróznék a belvárosba, valamint több időt töltenék a Városháza előtti téren, és sokkal kevesebbet a Mariahilferstrasse-n.

Hosszú hétvége: Egerszalók

2012. október 29-31.

 Igen, ismét Egerszalók volt a cél, mert ez egy olyan hely, ahová többször is vissza kell menni. Ez alkalommal a Saliris Hotel akciós csomagját választottuk, amelyben a szálláshoz kapcsolódva  félpanzió, fürdőhasználat, és masszázs is szerepelt. Mivel Anyukám is velünk tartott, így 3 felnőtt és 1 gyerek részére foglaltunk szállást. A hotel a családi szobát igazolta vissza, amely két egymás melletti, egybe nyíló szoba, és a honlap szerint csak 2 felnőtt, 2 gyerek részére foglalható. Nagyon örültem, hogy ők ezt a megoldást ajánlották számunkra, mivel így együtt voltunk mind a négyen, de mégis külön.

1. nap

Dél körül érkeztünk, bejelentkeztünk. A Saliris hotel olyan érdekes építésű, hogy a bejárathoz körben, fel kell menni a dombtetőre, így a recepció a 7-ik emeleten található, a szobák az 2-7 emeleten, a fürdő pedig a földszinten. A bejáratnál annyi ideig lehet megállni, amíg bejelentkezünk, utána arrébb kell vinni az autót. Mivel mi kértünk mélygarázs helyet is, így miután beálltunk a fedett parkolóba, az 5-ik emeleten találtuk magunkat. Egyébként folyamatosan érkeztek a vendégek.

A szobáink a 2. emeleten találhatók, nem néznek a sódombra, (az egy kicsivel drágább lett volna) viszont közelebb van a fürdőhöz (földszint). Becuccoltunk, kipakoltunk. A szobában minibár, széf, LCD tv is található, nagyon szép WC-zuhanyzó, és erkély, ahonnan gyönyörű a kilátás. Még sódomb nélkül is.

Átöltöztünk fürdőruhába, felvettük a fürdőköntöst, és lementünk a fürdőbe. (egy jó tanács: Mivel minden szállóvendégnek egyforma, fehér fürdőköntöse van, így nem árt valami színes kendővel, vagy övvel megjelölni, hogy ha letesszük, egyből megtaláljuk)

A fürdőben nagyon sok medence található, kisebbek, nagyobbak, kissé zegzugos elhelyezésben, ezeket fel kell fedezni. Rengeteg dögönyöző, víz alatti bugyorgó, vízmasszázs található, mindig találtunk olyat, amihez odaülhettünk. Gyerekeknek külön van egy jó kis játszó-medencerész, nagyobbacskáknak pedig egy csúszda, és különböző magasságban ugróstég. (B. szerint a csúszda gyengus, az ugrálás tetszett neki)
Ami nekem tetszett, az hogy bentről ki lehetett úszni a külső medencéhez, és onnan rá lehetett látni a sódombra. Sötétedés után gyönyörűen ki volt világítva. Igazán hangulatos volt.

Este várt minket a svédasztalos vacsora. Erre nyugodtan mondhatom, hogy tökéletes volt, bőven volt választék, és nagyon finom ételeket kínáltak. Ha valami elfogyott, rövid időn belül pótolták.

Vacsora után még le lehetett volna menni a fürdőbe, mivel szállóvendégeknek este 10-ig van nyitva, de nem éltünk a lehetőséggel. Pihentünk.

2. nap

Reggel bőséges, finom reggeli várt a megszokott, svédasztalos kivitelben. Úgy bereggeliztünk, hogy muszáj volt sétálni egyet. A recepció bejárata mellől nem lehetett átmenni a sódombhoz, körbe kellett sétálni, ha valaki oda akart jutni. De megérte a sétát, a jó hűvös levegőn. Séta közben elhaladtunk a régi fürdő részen is, ami a lenti parkoló mellett található. Ide sokkal olcsóbb a belépő, két kis medence van, forró vízzel töltve. Ez az, amikor beleülni jó, de onnan kijönni.... Ehhez képest itt is fürödtek egy páran.

Séta után irány a fürdő. Közben bejelentkeztünk az ajándék masszázsra, kaptunk időpontot, hogy mikor menjünk fel az első emeletre, mivel ott vannak a kezelések.

A masszázs kitűnő volt, szinte újjászülettem. Lehetett választani, én illatmasszázst kértem, lazító illattal. Annyira kellemes gyümölcsös illatos olajjal lettem átgyúrva, hogy a masszázs után nem akarózott belemenni a medencébe, nehogy lejöjjön rólam. Még este is éreztem a köntösömön.

Később a szaunavilágot is kipróbáltam. Egy csarnokból körbe-körbe különböző szaunák, aroma- és gőzkabinok nyíltak, plusz egy medence is volt odabent. Persze, a zuhany és merülőmedence mellett. Úgy láttam, volt itt is egy külön, meztelen-szauna rész, amit én kihagytam, mert nem érzem jól magam a fürdőruha nélkül, még a szaunában sem.

Este ismét bőséges vacsora, és utána felmentünk a recepcióhoz. Volt itt egy kisebbfajta vásár és bemutató. Sajtokat, mézet, péksüteményt lehetett kóstolni, vásárolni. Emellett volt ott egy fényképész, akinél korabeli ruhákban lehetett fényképeszkedni, olyan régimódi képeket készített. B-nek megtetszett, kérte, hogy hagy válasszon jelmezt. El is készült a kép, olyan kis múlt századi úrifiú lett belőle.
A wifi is csak itt működött, a recepció szintjén.

Elég későn kerültünk ágyba.

3. nap

Ez már a hazautazás napja, ha koránkelők lennénk, akkor mártózhattunk volna egyet reggeli előtt, de így reggeli után mentünk le a fürdőbe még búcsúzóul egy órácskára. Utána összecuccoltunk, kijelentkeztünk, és elhagytuk Egerszalókot.

Hazafelé útba ejtettük Egerben a Szépasszony völgyét egy kis borkóstolóra, egy kis sétára, majd bekaptunk valamit a plázában, és kora délután elindultunk hazafelé.

Hosszú hétvége: Eger, Egerszalók, Demjén

2012. április 28-30.

1. nap 

Eger

Reggel normális időben keltünk, reggeliztünk, majd elindultunk Egerbe. Autópálya elkerülésével, a régi 3-ason mentünk, gyér forgalomban, kényelmes tempóban.
Egerbe érve rögtön találtunk parkolóhelyet, a belváros közelében, bár az igazat megvallva, azt hittem, nagyobb tömeg lesz. Itt először is a várat vettük célba. Jó pár év eltelt, mióta itt jártam, B. pedig kicsi volt még akkor, nem emlékezett rá, csak a játszótérre. Most viszont nagyon élvezte a várat, érdekelték a kiállított dolgok, és az idegenvezető történetei, a katakombák. Különösen a borsós dob, és a tűzkerék utánzata tetszett neki. Ez utóbbit természetesen működésbe is hozták.

Tűzkerék

A vár udvarán kipróbáltuk az íjjal lövést, és megtaláltuk a régi játszóteret is. Elég sok időt eltöltöttünk a várban, körbesétáltunk, és megcsodáltuk a kilátást. Csodaszép, napsütéses idő volt.

Kilátás a várból

Ezután a Dobó térre mentünk, fényképezkedtünk, elsétáltunk az egyik kis hangulatos utcán, majd a sétálóutcában vissza a Bazilikához. Itt is megcsodáltuk az épületet, kívül-belül, majd továbbra is gyalogosan, elindultunk megkeresni a minaretet.

Bazilika kint

Bazilika bent

Minaret

 Sajnos, itt nagyon hosszú sor állt, és várni kellett, mivel meg volt határozva, hogy max. hány ember tartózkodhat odafent. Úgy döntöttünk, hogy most nem várunk, majd hazafelé jövet útba ejtjük ismét. Tehát visszatértünk az autónkhoz, haraptunk valamit az otthonról hozott szendvicsekből, és elindultunk a Szépasszony-völgybe.

Ez a völgy egy szabadidőpark is egyben, körben borospincék bejárata, középső részén pedig egy park, ahol tűzrakóhelyek is vannak kialakítva. Sokan kijöttek ide ebben a jó időben.
Ahogy leparkoltunk, rögtön kaptunk is egy kupont, ami az egyik pincében 10 % kedvezményt ígért. A többi pince előtt is álltak alkalmazottak, és invitálták befelé a népet. Mi már jártunk itt korábban, és nagyon finom, édes vörösbort vettünk az egyik pincében, most is oda igyekeztünk. Nem is csalódtunk, kóstoltunk is bort (vagyis csak én, mert S. vezet, B. pedig kiskorú) és vásároltunk elvitelre is. A gazda ajánlott még egy különleges, kevert félszáraz fehérbort is, amiről némi kóstoló után úgy döntöttünk, viszünk belőle. Bementünk egy másik pincébe is, annyira kedvesen invitált a gazda, de ott csak 1 dl-t kóstoltam, meg B. ivott üdítőt, nem vásároltunk elvitelre semmit. (Én azt is szeretem ezekben a pincékben, hogy akárhol is járunk, a gazdák annyira kedvesek, közvetlenek, lehet velük egy kicsit beszélgetni is, nem csak vásárolni.)

Már délutánra járt az idő, így Egerszalók felé vettük az irányt. Egertől 5 km-re fekszik ez a falu. Itt a GPS kissé megtréfált bennünket, ugyanis hiába írtuk be a célállomást, házszám szerint, egy zsákutcába vitt bennünket, ahol az utca neve stimmel, a házszámot (és az apartmant) nem találtuk. Kénytelenek voltunk a régi jó kérdezősködéshez folyamodni. Kiderült, hogy az utcát egy patak vágja ketté, és gyalogosan át lehet menni, de autóval vissza kell menni az elágazáshoz, és a másik ágon megközelíteni. Így is tettünk, itt már ki volt táblázva az apartman, könnyen megtaláltuk. (utána mondta is a gazda, hogy a GPS-ek nem ismerik ezt a részt, sokan eltévedtek már hasonlóképpen, mint mi, csak éppen azt nem értem, hogy ha ez így van, akkor miért nem jelezték a szállásfoglaláskor, hogy a demjéni út felé menjünk.)

Elfoglaltuk az apartmant, Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy családi ház udvarában, mintegy melléképületként fel van építve sorban 5 különálló apartman, mindegyik konyhás, fürdőszobás, TV-s, és az udvarban az autónak is van helye. Hátul pedig a közösségi tér, bográcsoló-szalonnasütő hely található. Az apartman olcsó volt, egyszerűen berendezett, a konyharésze elég kicsi, csak egy pult az egész, 1 személy fér oda, de a célnak megfelel. Mi nem főzőcskézni jöttünk. Ráadásul a bejárat előtt is van szék, asztal, jó időben ide is ki lehet ülni, enni. Olcsósága mellett nagyon is jó hely volt, tökéletes arra, amire nekünk kellett.

(a szallas.hu-n foglaltunk, 2 felnőtt, 1 gyerekre, és mint később kiderült, a rendszer valahogy a gyereknek a pótágyat nem számolta bele, de a házigazda nagyon rendes volt, és azt mondta, ha már így alakult, és ő sem figyelt erre, és ennyiért visszaigazolt, akkor már nem kér tőlünk plusz pénzt, és estére berakják a pótágyat is a szobába)

Kipakoltunk, és elmentünk körülnézni, felfedezni a környéket. Szerettünk volna biciklit kölcsönözni, de kissé húzós áron adták, így lemondtunk róla. Mentünk autóval. Megnéztük a horgásztavat (egy hatalmas tó, szép környezetben) aztán elmentünk a sódombhoz, meglestük a  két fürdőt is, (árak, medencék), majd átautóztunk Demjénbe, szintén strandszemlére.

Horgásztó

Egerszalóki strand és fürdő

Visszatünk a szállásunkra, és szalonnát sütöttünk. Itt:

Térkép és látnivalók a környéken:

2. nap

Demjén

Tegnap eldöntöttük, hogy a két strand közül most a demjénit választjuk, mivel itt volt csúszda (ami ugye kell egy kiskamasznak) volt ugráló, ingyenes parkoló, és nem utolsósorban olcsóbb volt a belépő, mint az egerszalóki fürdőben. Egyszóval, minden Demjén mellett szólt, pedig az egerszalóki fürdő is nagyon tetszett, de most egyöntetűen Demjénre szavaztunk.

A strand körül építkezés folyt, és úgy láttam, a strandon is készül valami barlangféle medence, mert jócskán ki volt vájva a hegyoldalból a formája.

Maga a strand gyönyörű, tiszta, és rendezett. Több medencéje van, (köztük barlangutánzat is). Csúszdák használatáért külön kellett fizetni, de ez nem baj, mert így kevesebben voltak, és mi felnőttek ugysem csúszdázunk, csak a gyerek. Egyáltalán nem volt tömeg, a legtöbben talán a külső termálmedencében voltak.
A termálmedence érdekes, lépcsős kialakítású, és kék mozaikkal van díszítve. Egyébként ez a mozaik jellemző az egész strandra, nekem nagyon tetszik.

Termál medence

Csúszdás és ugráló medence

Csúszdák

Welness részleg

Bent, a welness részleg is nagyon szépen ki van alakítva. Mozaikos medencék, többféle szauna, gőzkabinok. Itt voltam először sókabinban, itt nem volt annyira meleg, viszont sókövekkel volt beborítva a hőforás. A szauna mellé egy dézsa van felszerelve, ami, ha megtelik hideg vízzel, aláállva, egy kötél megrántásával az összes víz a fejedre zúdul. Az aromakabinban pedig sötét volt, a plafonon az apró LED-ek, olyanok voltak, mintha pici csillagok világítanának, és mindehhez valami nagyon kellemes, gyümölcsös aroma társult... alig akarózott kijönni onnan.

Az egész napot a strandon töltöttük, szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, április végén igazi strandidő volt.

Visszatérve a szállásra, ismét szalonnát sütöttünk. Most nem voltunk egyedül, a szomszéd vendégek is szalonnasütést terveztek. Nem bánták, hogy mi is csatlakozunk, végül is egy kellemes, ismerkedős, beszélgetős este kerekedett belőle. Na jó, ahol előkerül az egri bor, és a házipálinka.... ott már semmi gond nem lehet :-))

3. nap

Egerszalók, és hazafelé

Reggel összecuccoltunk, a teraszon megreggeliztünk szerencsére tartott még a jó idő. Elbúcsúztunk házigazdáinktól, a tegnap megismert szomszédoktól, és elindultunk. Megkerestük Egerszalókon a barlanglakásokat. Ide más úton kell felmenni gyalog, és kicsit kerülni kell autóval. Ha nem kellett volna még elhagyni a szállást, akkor valószínűleg gyalog sétáltunk volna fel, de így az autós utat választottuk. A barlanglakások úgy néznek ki, mintha vályogfalú kis házakat "betoltak" volna a hegybe. Több lakásba be lehetett menni, némelyikben kiállítás is volt, olyan múzeumfalu-szerű. Érdekes volt elképzelni, hogy itt laktak emberek, én még nem láttam hasonlót.

Barlanglakások

Ezután ismét a sódombhoz mentünk, most egészen közel sétáltunk, készítettünk pár fényképet. Érdekes volt látni egészen közelről ezt a különös képződményt. Éreztük is a meleget, gőzölgött a forró víz, ahogy végigcsorgott a félköríves medencés domboldalon. Európában ezen kívül csak Törökországban, Pamukkale-ban van hasonló. De az messze van, az egerszalóki pedig viszonylag közel.

 

 

 Sódomb után Eger következett, először Szépasszony-völgy, célzottan csak az a pince, ahol bort vásároltunk, hogy legyen otthonra is, majd útba ejtettük a minaretet. Most nem voltak olyan sokan, viszonylag hamar feljutottunk. Keskeny henger, magas csigalépcső, igencsak meg kellett dolgozni a feljutásért. Szép kilátás várt fent a magasban, de mindezért egy keskeny peremen kellett körbemenni, és mindössze egy vas kerítés választott el a leeséstől...alattad a semmi..... hát nekem kissé félelmetes volt, de mindenképp megérte.

Minaret - belülről

Kilátás a minaretből

Nem siettünk, elmentünk Bogács felé, megálltunk, sétáltunk egyet a piacon, és megnéztük (kívülről) a strandot. Továbbutazva, az országúton felfigyeltünk egy táblára: Harsány, Kalandpark. Gyors döntés, letértünk az útról. Irány Harsány.
Jó kis kalandpark volt, sokféle lehetőséggel, főleg a gyermek élvezte az egészet.

Harsány

Még mindig nem siettünk, ha már itt vagyunk felkiáltással- megnéztük Miskolctapolcát is. Elsősorban a fürdő érdekelt, megbeszéltük, hogy ide is érdemes lenne kirándulni egyszer, mert nemcsak szép, hanem különleges is.

Érdekes, hogy itt is nyitva volt a barlangfürdő, és rengetegen voltak. Akárhol jártunk, mindenhol nyitva volt a strand, csak nálunk, otthon, Nyh-n nem nyitottak ki ebben a csodálatos strandidőben, hosszú hétvégén, mondván, nem gazdaságos. (biztos így van...)

Miskolctapolcán bobozott a gyermek, ez olyan dolog, amit nem lehet kihagyni.

Ezután pedig tényleg hazafelé vettük az irányt.

Beregszász

Ukrajnában voltunk ma. Elsősorban tankolni mentünk, de ha már ott voltunk, megnéztük Beregszász várost is.

Majdnem üres tankkal indultunk el, útközben ki is gyulladt a sárga jelzés, így Vásárosnaménynál tankoltunk 2 litert, nem kockáztattuk, hogy leálljon alattunk a kocsi. Utána a határig nincs is más benzinkút. (legalábbis a 41-esen nincs, azt hiszem)

Kissé körülményes ebbe az országba bejutni, mit szépítsek rajta, így van. Odafelé 3 és fél órát álltunk a határon, ebből a magyar oldal volt kb. 3/4 óra, a többi az ukrán oldali várakozás volt. Még jó, hogy nem sütött a nap.

A magyar határon ki kellett tölteni egy nyilatkozatot, az autó kilométeróra állásáról, és a tankban lévő üzemanyagról, meg hogy ki vezeti az autót, és mikor léptünk be. Ezt leadtuk, útlevelet, forgalmit, jogsit néztek, és már mehettünk is... volna. Rengetegen voltak, biztosan a hosszú hétvége miatt is. Álltunk, és vártunk, néha kicsit előre gurultunk. Az ukrán oldalon regisztrálni kellett a kocsikat, ez elég lassan ment. Kaptunk egy papírt a kocsi rendszáma, típusa, és utasainak száma volt rajta, ezt le kellett adni a kezelőablaknál, a zöldkártyával, és forgalmival és útlevelekkel együtt (természetesen ez utóbbiakat visszakaptuk :-))

Közben befutott egy 40 fős turistacsoport, gyalogosan. Pont, amikor már ott álltunk a kezelőablak előtt. Persze, ők gyorsan át akartak menni, és együtt, na de mi autósok is ott álltunk már akkor kb. 3 órája, és nagyon szerettünk volna már továbbhaladni, és egy ember regisztrálása elég sokáig tartott, így mondták ott többen is, hogy sorry, de csak sorban, ki hogy érkezett. Végül nyitottak nekik egy külön ablakot, de akkor a mi útlevelünk már le volt kezelve, autóba is belenéztek, és mehettünk.

Érdekes volt, hogy ukrán rendszámú autókkal előre tolakodtak, ami nem volt épp pozitív élmény, de úgy látszik, ezt ők, otthon megengedhetik maguknak. Ami nem tetszett, hogy jött agresszíven, neki a kocsinak, és ha nem engedem be, egyszerűen nekem jön. Meg a másik magyarnak, meg a harmadiknak... sajnos, elég sűrűn előfordult. Igazán nyithatnának nekik külön sávot, mert hiába van eu sáv, meg nem eu sáv, különösebben nincs különbség köztük.

Átérve a határon, az első faluban, Asztélyban pénzt váltottunk, majd mentünk tovább Beregszászba, és ott tankoltunk. Nekünk magyaroknak hihetetlen, de a drágább kútnál 250 Ft volt egy liter 95-ös benzin. Egy teli tankkal lehet vámmentesen behozni, és kannában 10 litert. Ezután továbbmentünk a városba.

A piac már zárt, de azért még lehetett volna vásárolni. Mi inkább sétáltunk egyet, a Kossuth téren, és elmentünk egy parkba is. Beregszász nem nagy város, de olyan kis hangulatos. Vannak régi, lepukkant épületek, és vannak szép újak is. Az üzletekben szinte mindenhol beszélnek magyarul, és sok-sok magyar felirat is van.

A magyar főiskola gyönyörű épületére is ráférne már egy kis tatarozás, de figyelem felkeltő volt így is, kissé omladozó vakolattal. A park nagyon szép, rendezett. Középen egy emlékmű, a régi rendszer sarló-kalapácsával, és körben egyéb szobrok.

Az utak állapota elmegy, bár néhol gödrösek, és porosak. De nem mindegyik, és én emlékszem, hogy volt idő, amikor még ennél is rosszabb volt a helyzet. Egyedül a vasúti átjáró gödrei nem változtak, ott tényleg, szó szerint csak lépésben lehetett átmenni az autóval. De a főutcával már semmi gond nem volt. Viszont régen jártam már macskaköves úton, ma sikerült :-))

Viszonylag könnyen parkoltunk, és kb. 1 órát sétáltunk, nézelődtünk. Ennyi elég volt a belvárosra. Utána bementünk egy kisboltba, vásárolni. Sok minden olcsóbb, mint nálunk. A sajtokat, felvágottakat nem ismerem, innivalót vettünk, ketchupot (többféle ízesítésű, nagyon finomak) majonézt, kristálycukrot, kekszet kimérve, és csokit szintén.

Visszafelé a határon nem voltak sokan, és 3 sáv is nyitva volt. (persze, beálltunk a leglassabban haladóba, ahogy az már lenni szokott :-))

Itt az ukrán oldalon viszonylag gyorsan végeztünk, kb. fél óra, a magyaroknál ment lassabban a dolog, itt egy órát vártunk.

Itt is kaptuk papírt a kocsiról, amit le kellett adni az ukrán ablaknál, ott megint beírtak a számítógépbe, oda is, vissza is csak az ukránok pecsételtek az útlevélbe, a magyarok nem.

A magyar vámnál minden autót átnéztek, persze, a jövedéki termékek miatt, kicsit le is égtem, mert a szőkenő nem tudta kinyitni a motorháztetőt, szerencsére az emberem segített, de azért volt röhögés :-)) Itt ismét ki kellett tölteni egy papírt, ugyanolyat, mint befelé, hogy mennyi üzemanyagot hozunk, és mi a kilométeróra állása.

Az úton hazafelé pedig alig volt forgalom, így gyorsan hazaértünk.

Végül pedig jöjjenek a képek:

Szemben a réges-régi szovjet stílusú, de jellegzetes épület, (nem tudom, ma mi célt szolgál, olyan kultúrházas típus, de egyébként nekem tetszik, annyira retrós) jobbra pedig a magyar főiskola lenyűgöző épületének egy kis része látszik.

Új épületek a sétálóutca végén.

A Kossuth tér másik oldala.

A sétáló utca, jobb oldalon a templom, vele szemben a Magyar Főiskola. Nekem ez a látvány nagyon tetszett.

Az emlékmű a park közepén.

Üzletek, magyar és ukrán felirattal. Tényleg magyar beszédet hallani, mindenütt.

A retró épület előtt ki van rakva térkőből, hogy Beregovo (cirill betűkkel) és Beregszász, valamint ha jól emlékszem, az 1067-es évszám. Elég nagy volt, nem tudtam egyben lefényképezni, így csak részlet látható belőle.

Miután hazaértünk, kérdeztem Bencétől: -Na, milyen volt Ukrajnában? Azt mondta: -A határon kissé unalmas, de azért jó volt!

Végül pedig egy ukrán zászló, csak a hangulat kedvéért:

Nyaralás Horvátországban

Igen csak régóta tartozom már a nyaralásunk leírásával :-))

Ahol jártunk:

Horvátország - Isztria - Lanterna félsziget, Porec közelében - 2010. aug. 21-28.

Ahol mi voltunk, az egy apartmantelep, Lanterna a neve.  Az azonos nevű félszigeten található, és rengeteg apartman és apartmanház található ott, valamint van hotel, és ezen kívűl minden, ami egy nyaraláshoz szükséges. Étterem, büfé, bolt, zöldséges, pékség, ruházati, ajándékos, újságos, sporttelep, medence, bár, és természetesen strand, körben a félszigeten, az autónak pedig árnyékos parkoló.

A bekarikázott apartmanházban laktunk, és a nyíllal jelölt területen volt a legjobb strand. Itt nem mélyült olyan hirtelen, és nem voltak tengeri sünök sem. Mindegyik strand sziklás volt, valahol csak kiépített lépcsőn lehetett lemenni, ahová mi jártunk, annak kavicsos partja volt, „süncipő” azért ide is kellett, mert eléggé talpmasszírozós volt a talaj.

A víz igazán kellemes volt, 25-26 °C-os. Árnyékoló cuccokra, -pl. napernyő-  nem volt szükségünk, egyrészt nem lehetett leszúrni a kavicsos talajon, másrészt pedig az árnyékos rész nem volt túl messze a víztől. Persze, lehetett volna bérelni is, napernyős nyugágyat, de nem sokan éltek vele.

Az étterem az apartman mellett volt, a tengerparton. Félpanzióra fizettünk be. Nagyon jó kajákat adtak, változatosan, és finoman főztek.  Az ital is korlátlanul fogyasztható volt, sör-bor, többféle alkoholmentes, legtöbbször csapolt Löwenbrau sört ittunk.

Az idegenvezetők is ott laktak a szomszédunkban, és tényleg csak jókat mondhatok, mindketten kedvesek voltak, közvetlenek, és bármi kérdésünk, vagy problémánk volt, minden segítséget megkaptunk tőlük.

Az apartmanról csak annyit, őszintén, hogy a berendezés kicsit régi, még nem volt felújítva, de ez nem is volt meglepetés, mert a foglaláskor ez elmondták nekünk. Viszont tényleg tiszta, rendezett volt, emellett kellően tágas is, (nagyszoba, kisszoba, nagy erkély) az ágynemű törölköző is teljesen megfelelő állapotban volt. A tengert sajnos nem láttuk (csak hallottuk néha), pedig nagyon közel voltunk, mivel a szigeten fák vannak, amik eltakarják a kilátást. Talán a második emeletről látható a tenger is.

Az időjárás tökéletes volt, pedig itthonról borús időben indultunk, de Rijeka után teljesen eltűntek a felhők, és maradt a fényes napsütés.

Fakultatív kirándulásra is befizettünk, nem mindre, pedig minden napra jutott volna egy. Mi a Velencei kirándulást választottuk, és a Fish Picnic nevű egész napos hajókázást, amelynek keretében megnéztük a Limski fjordot, Vrsart és Rovinjt.

Porecet is megnéztük, oda autóval mentünk.

A fennmaradó időben pedig strand, és pihenés.

Németország - érdekes reakciók

Az idei nyaralásunk elég különleges lett, Németországban jártunk, ahová az emberek általában nem nagyon mennek nyaralni. Pedig érdemes, mert gyönyörű helyek vannak arrafelé. Igaz, nem annyira olcsó, de összességében nem volt többe, mintha tengerpartra mentünk volna. Ráadásul még vásároltunk is jó néhány ruhadarabot, jó áron, mivel ott már elkezdődött a nyári leértékelés.

Amikor visszajöttünk, munkahelyen sokan kérdezték, hogy merre voltunk. (hogy őszintén érdekelte az illetőt, vagy csak megszokásból kérdezte, ezt inkább hagyjuk) Inkább leírok néhány reakciót, amikor megtudták, hogy Németországban voltunk.

"Miért, van ott tenger?" (ja, van, csak kicsit arrébb. Különben is, csak tengerparton lehet nyaralni?)

"És minek mentetek oda?" (Na vajon...)

"Autót akartatok venni" (Úristen, a régi beidegződések...)

"Mit vettetek?" (Ja, mert oda csak vásárolni mennek. Soroljam, vagy mutassam a blokkot?)

"Repülővel mentetek? (Ember, végig van autópálya!)

"Mennyi pénzt költöttetek?" (Ezt tényleg meg szokták kérdezni a nyaralóktól?)

"Rokonokhoz mentetek?" (Miért, rokonok nélkül be sem engednek az országba?) "Nem? Hát akkor hol aludtatok?" (Bármilyen hihetetlen, Németországban is vannak panziók, szállások...)

Kissé fanyalogva: "És szép hely? Érdemes ilyen messzire utazni ezért?"  (Képzeld, igen!)

"Én utálom a németeket" (És? Nem neked kellett oda menned. Nekem pedig semmi bajom nincs velük)

Ezek után nem csoda, hogy kissé elment a kedvem attól, hogy válaszoljak a "merre jártatok" kérdésre. Igazából egy (!) ember volt, aki nem csodálkozott azon, hogy nem a megszokott tengerpartokra mentünk nyaralni, hanem egy másik irányt választottunk. Talán nem is lehet azon csodálkozni, hogy neki szívesen meséltem az élményeinkről.

A többiek pedig... rövid úton le lettek építve :-))

Egyébként pedig tényleg jó volt!

Jártunk Münchenben, Landshutban, Regensburgban, Passauban. Sok mindent láttunk, és sok mindent meg szeretnénk még nézni a jövőben.

München

München. Itt bőven el lehetne tölteni egy hetet, nekünk csak két napunk volt. Megnéztük a Deutsches Muzeum-ot, amiről én mindig azt hittem, hogy ez a német nemzeti múzeum, vagyis olyan történelmi féle. Pedig nem, ez egy technikai múzeum, nagyon sok érdekes dolog van benne, sokféle témát feldolgoz, és egy nap nem is elég ahhoz, hogy bejárjuk. A fiam nagyon élvezte, főleg a közlekedési részét, és azt, hogy rengeteg gombot lehetett nyomogatni, amivel próbálták bemutatni a dolgok működését. Kár, hogy egyes részlegeken csak végigszaladtunk, ez egy olyan hely, ahová feltétlenül vissza kell jönni egyszer.Weblapja itt.

Nem hagyhattuk ki a főpályaudvart sem, a gyermek láthatott itt valódi ICE vonatot, sőt, nem is egyet.

Münchennek gyönyörű a sétáló utcája, főleg nyáron zajlik az élet, és nem utolsósorban rengeteg nagy áruház található itt. Sajnos, az elején lévő gyönyörű nagy szökőkút éppen nem működött.

  

Külön cicónak (ha olvas) a kapun lévő mozaik, közelebbről:                     

Itt pedig egy kis afrikai hangulat:  

     

Elsétáltunk a Frauenkirche mellett is, ami München jelképe sok helyen, és megcsodáltuk a régi városházát, amelynek a tornyából harangjáték szól, naponta egyszer (kétszer ) és közben a figurák forognak körbe-körbe.

     

Este, vacsora után pedig leültünk. és megittunk egy korsó valódi müncheni sört. Jól megjegyeztem a nevét, Augustinert ittam, de hogy ez milyen finom volt! Nem véletlenül járnak oda annyian októberben, a sörfesztiválra ;-))

Jártunk az olimpia parkban is. Itt kihagyhatatlan a torony, gyorslift visz fel, és gyönyörű a kilátás.

De jó lenne ide betenni egy panorámafotót, van ám nekem olyanom, csak éppen nem értek hozzá, hogy itt is megmutathatnám. Kárpótlásul itt az egyik kockája:

Nagyon jó volt, hogy viszonylag korán mentünk a toronyba, és akkor még alig voltak. Lehetett nyugodtan fényképezni, meg nézelődni.

Később megnéztük  a Sea Life-t is, ami egy nagy akváriumvilág. Nagyon szép volt, az igaz, viszont meg is kérik az árát. Így utólag azt mondom, hogy a Budapesti Tropicarium is van ilyen jó, sőt ár-érték arányban a Tropicarium a nyerő. Ráadásul itt a "kedves" pénztáros hölgyike (vagy inkább picsa) húzgálta a száját, amikor (ugye magyarul) megvitattuk, hogy vajon szánjunk-e rá ennyit, vagy se. (megjegyzem, nem volt sor a pénztárnál, és ketten voltak) Utána meg a gyereknek odaadta a tesztlapot, és elfordult. Annyit se mondott, hogy ez minek, meg annyit se, hogy merre induljunk. A többi alkalmazott kedves volt, de ez a belépő nem tett jót a hely megítéléséről.

Ezután bementünk a BMW kiállításra. Ez egy hatalmas csarnok, lent autók, (és ezzel kapcsolatos interaktív kiállítás) BMW kiegészítők boltja, gyerekeknek egy hatalmas golyó játék (gombnyomogatós (!) az emeleten pedig motorok. Emellett étterme is van. A kellemes meglepetés pedig az volt, hogy mindezt ingyen megnézhettük, és kipróbálhattuk. (kivéve persze a bolt, és az étterem :-)))

Az olympiapark is gyönyörű, van egy domb, ahonnan szépen látható az egész park, és egy tó, hattyúkkal.

Az Olympiastadionba is be lehet menni, oda belépőjegy kell, de nem vészes. Olympiapark weblap

Meg persze metróztunk, villamosoztunk, ettünk halas szendvicset a Nordsee-nél.