Tihany

Adós vagyok még egy beszámolóval. Bizony, bizony, Tihany szándékosan maradt külön.

Szinte nincs is olyan ember szerintem, aki a Balatonnál járva ne keresné fel a Tihanyi -félszigetet. Én már többször is jártam ott, és még mindig nem tudom megúnni. Tihanyba el _kell_ menni bizonyos időközönként!

Most a rév felé vezető úton hajtottunk a félszigetre, elhaladtunk a strandok mellett, (kicsit irigyeltük a fürdőzőket) és a kikötő melletti parkolóban tettük le a kocsit. Igaz, hogy innen majd sétálni kell, de cserébe legalább nem kellett parkolódíjat fizetni.

Az első útunk a kikötőbe vezetett, megnéztük a hajókat, kicsit leültünk a vízparton, pihentünk, és figyeltük ak kiránduló embereket, akik hajóval érkeztek a félszigetre. Majd később sétáltunk egyet a parkban, és megnéztük az itteni pecásokat is. Azt még zárójelben megemlítem, hogy találkoztunk ismerősökkel is, a fiam ovijából, na erre szokták mondani, hogy milyen kicsi a világ. :-)

Kicsivel később nekiindultunk az emelkedőnek, amely felvitt egészen a túristaközpontig. Jó kis emelkedő út, de kocsi nem jár arra, tehát nyugodtan lehet az út közepén is menni, ráadásul tiszta a levegő. Pont a visszhangdomb mellett értünk fel. Már messziről hallatszottak a kurjongatások, amivel a visszhangot próbálták előcsalogatni.

Én kicsi koromban úgy hallottam, hogy csak régen volt itt visszhang, de már nincs, mert beépítették a környéket. Sokáig ebben a tudatban is éltem. Pedig ez tévhit. Bizony, saját fülemmel hallottam, hogy a visszhang igenis létezik! Ez úgy történt, hogy épp volt ott egy nagyobb turistacsoport, akik egymás mellé álltak, és egyszerre, jó hangosan kiáltottak. Erre a hangerőre pedig visszhang volt a válasz. Emberek, gyerekek pedig hiába kiabáltak, hogy: -csúszok haza bébibogyó!" -nem verődött vissza. Nagyon nagy hangerő kell hozzá.

Ezután az Apátság felé vettük az irányt.

Elhaladtunk egy kis skanzen mellett, némi belépőért be is lehetett menni, a régi falu életét próbálják itt bemutatni. Persze, volt itt más is, fazekasház, marcipánmúzeum, meg panoptikum, ezeknél azért zsebbe kellett nyúlni a látnivalókért cserébe.

Az Apátság megtekintése szintén nem olcsó, bár igaz, hogy ezért megnézhetnénk a kolostort is, vagy valami kiállítást is. Mivel itt már jártunk, most a belépő fizetését kihagytuk. Este 6 után bezár a pénztár, és aki csak az apátság belsejét szeretné megnézni, ekkor ingyen megteheti. (Bencének nagyon tetszett, hogy Bencés az apátság, bár az ő logikája szerint itt régen az Apák laktak, és azért hívják ezt a templomot Apátságnak. Igaz, végül elfogadta az én verziómat is, miután elmondtam, hogy nem egészen úgy van, ahogy ő gondolta /jól van na, akkor nem az apák laktak itt/) :-))

Kicsit tovább, egy udvarban volt még egy galéria, sajnos ez is bezárt 6-kor, így nem tudtuk megnézni. Persze, volt itt még kilátóterasz, alig pangott benne néhány ember, pedig mondhatni, tele volt a falu turistákkal.

Ekkor végigsétáltunk a falu főutcáján, volt nagyon sok látnivaló, kirakodóvásár az üzletek előtt, főleg dísztárgyak, ajándéktárgyak, hímzett dolgok.

Érdekes látvány volt a Paprika-ház. Innen egy kis utcán keresztül lesétáltuk a Belső-tóhoz.

Érdekes módon, erre már nem jártak turisták. Csend volt, a kis utcák üresek. Csak a fecskék csiviteltek a fejünk fölött, a villanydróton.

Feltűnt, hogy valami felhajtás készül itt, nagy autók álltak a parkolóban, biztonsági őrök vigyázták, az út mellett szalagot húztak, és fel volt állítva a Sláger rádió bódéja is.

Kiderült, hogy ide várják a Forma 1-es versenyautókat, amelyek nem sokkal később meg is érkeztek.

A nap végén ismét visszamentünk a kikötőbe, ahol most a horgászoké és a pihenőké volt a terület.

Lassan bealkonyodott, majd besötétedett, mi pedig a 71-es felé vettük az irányt.

A térképet nézegetve felfedeztem, hogy itt, Tihanyban el lehetne tölteni még egy napot. Van itt egy ún. Lóczy tanösvény. A Belső-tó mellől indul, és érdekes látnivalókat ejt útba. Eddig nem is tudtam, pl, hogy itt láthatók barlangba vájt "lakások", ahol a szerzetesek laktak. Vagy azt, hogy volt itt, a félsziget nyugati oldalán egy falu, ami elpusztult, talán a török időkben, nem tudom. Egyszer érdemes lenne végigjárni.

Végül egy jellemző kép a fiamról:

Igen, nekünk minden hasonló térképnél meg kell állnunk, és megvárni, míg tüzetesen áttanulmányozza azt.

Balaton

Sokat fotóztam, most inkább képekben próbálom elmesélni az élményeimet.

Egy átlagos balatoni kép, egyszerűen imádom az egészet :-)) A Balatont, a környékét, meg mindent, ami ezzel jár.

Itt még eléggé borongós volt az idő, a képek Révfülöpön készültek. Itt van egy helytörténeti kiállítás, ami nagyon érdekes, a régi Révfülöpről szól. (hétfőn zárva) mellette egy kis galéria, hol szobrok, hol festmények vannak kiállítva. Ezeken kívűl megnéztük itt a templomromot, és felmentünk a Fülöp hegyi kilátóba is. Van a parton egy szép sétány, szeretem az olyan helyeket, ahol sétálni lehet a víz mellett.

Kilátás a Szigligeti várból, a háttérben a Szent-György hegy. Ez nagyon tetszett nekem ez a vár, pedig még tart a felújítása, mondhatjuk, hogy rom, de elég nagy, idő kell hozzá, míg bejárjuk, és így romként is visszaadja azt, hogy milyen lehetett ez a vár a fénykorában. Találhatók benne ismertetők, olyan kiállítás féle. Az út a várba (már ha a falu felől megyünk) átvezet egy kézműves udvaron, ahol egy kis galéria is található, és finom fagyit is kaphatunk itt. Szigligeten, ha a várból a tó felé sétálunk (kb. 2 km) útba esik egy Avar templomrom. Sajnos, erről nincs kép, mert lemerült a gépem, és (mint rutinos utazó és fotós, ugyebár) nem volt nálam pót akksi. :-(( Cserébe egy jó lángost ettünk a strandnál.

 A strand, ami nélkül nincs is igazi Balatoni nyaralás. Gyermekem karúszó nélkül nem ment a vízbe, pedig majdnem tud úszni, na jó, mondjuk hogy fentmarad a vízen :-)) Egyedül pedig eszébe sem jutott, hogy bemenjen. Egyébként ezen a strandon történt az a szerencsés kimenetelű eset, ami a tv-ben is volt, hogy a 2 éves gyereket a vízimentő lány húzta ki a vízből. Sajnos, a hét vége felé már eléggé koszos volt a víz, látszott, hogy Szúnyogirtás volt, mert a víz felületén milliónyi döglött lárva úszkált (lebegett). Én szeretem a balaton vizét, úgy iszaposan is, de ez a lárvainvázió már egy kicsit utálatos volt. Utolsó nap már nem is úsztam be, csak labdáztunk a szélén. Sajnos :-(

Ez a kép Szentbékkállán készült, ahol éppen a Káli Vígasságok c. rendezvénysorozat zajlott. Ez egy nagyon hangulatos kis falu a Káli medencében, szép, régi, balaton-felvidéki házakkal. Volt itt műsor a színpadon, pajtamúzeum, fotókiállítás, nem is egy, és persze sütés-főzés, ahogy azt kell. A falu mellett található egy kőtenger, hatalmas, és érdekes formájú sziklákkal, van egy, az Ingó-kő, ami megmozdul egy ember súlya alatt. Van itt is templomrom, (mit csináljak, imádom a romokat, és ezen a környéken rengeteg van belőlük), és egy kilátó is.

Végezetül egy Badacsonyi kép, a kikötőben néztük a hajókat. Badacsonyban éppen rendezvény volt, egyébként is szeretek ott sétálni, mert szép a kikötője, és mindig van mit nézni, van bazár, meg vidámpark. Amikor ott voltunk, akkor éppen kézműves vásár is volt, úgyhogy nem lehetett unatkozni. Este volt még műsor is egy színpadon, de mi azt már nem vártuk meg. Itt Badacsonyban fel lehet sétálni a hegyre, megnézni a Szegedi Róza házat, no meg a kilátást, lehet bort kóstolni, (ami most valahogy nem ízlett úgy, mint néhány éve) és rétest enni(ami viszont ugyanolyan finom volt). Jó kis séta, de megéri.

Mindent összevetve igazán jó kis nyaralás volt, habár ezt a beszámolót reggelig lehetne írni, mert annyi jó kis kirándulóhely található arrafelé.

Balatoni nyaralás

Két hétig odavoltam, de valahogy annyira rövidnek tűnt.

Kedves (tényleg aranyos) főnököm viszont úgy érezte, hogy legalább egy hónapig vagyok távol.

Ugye, mennyire nem mindegy, hogy honnan nézzük a dolgokat?

A Balatonnál voltunk, az északi parton, egy kis faluban, 8 km-re a tótól. Első héten meglehetősen rossz idő volt, nem tudom, miért fogom ki mindig. Még a hideg nem is lenne annyira baj, (dehogynem, nyáron legyen meleg), mert hidegben még lehet túrázni, kirándulni, csak fel kell öltözni rendesen, de ha esik az eső, az nem annyira nyerő. Hiába tudom, hogy nem vagyok cukorból, de valahogy mégsem akarózik kimenni az esőbe, jól elázni, ráadásul a vizes fű a cipőt is szétáztatná. Velem ellentétben a fiam boldogan szaladgált az esőben, és nagyon tetszett neki. Itthon, az 5-ik emeleten nem nagyon tapasztalt még ilyesmit, ha ki kellett menni az esőbe, akkor esernyő, esőkabát, és gyorsan be a kocsiba, ill. haza, vagy akárhová. Ott meg céltalanul szaladgált a kertben, és élvezte az esőt, nem törődve azzal, hogy jól elázott. Én meg néztem :-))

Utána pedig szárazba öltöztettem.

Végül is, jó volt ez is, lehetett olvasni, tv-t nézni, meg a szomszéd falu templomát, hogy látszik-e vagy nem a borulatban, de a következő hét igazán kárpótolt.

Végre éreztem, hogy nyár van, jó meleg, és a Balaton vize is napról napra melegedett. Be is golyóztam volna, ha haza kellett volna jönnöm, amikor kezdődött a jó idő. (Többek közt ezért is érdemes 1 hét helyett 2-re menni)

Ezen a héten bepótoltuk, ami az előző héten kimaradt. Voltunk Tapolcán, Tihanyban, Révfülöpön, Badacsonyban, megnéztük a Szigligeti várat, Szentbékkállán a Káli vígasságok c. rendezvényt, (meg a kőtengert is) és persze strand, és strand.

Sajnálom, hogy Kapolcsra nem jutottunk el, valahogy nem fért bele az időbe, mivel az első hét szinte kiesett.

Rengeteg látnivaló és kirándulóhely van ott, a Balaton északi partján, tényleg, ha nincs strandidő, simán el lehet tölteni egy hetet. Biztosan van a déli parton is, de azt nem ismerem annyira, mint az északit.

Egyszóval jó volt, és semmi, de semmi kedvem sem volt onnan hazajönni :-))