Tihany

Adós vagyok még egy beszámolóval. Bizony, bizony, Tihany szándékosan maradt külön.

Szinte nincs is olyan ember szerintem, aki a Balatonnál járva ne keresné fel a Tihanyi -félszigetet. Én már többször is jártam ott, és még mindig nem tudom megúnni. Tihanyba el _kell_ menni bizonyos időközönként!

Most a rév felé vezető úton hajtottunk a félszigetre, elhaladtunk a strandok mellett, (kicsit irigyeltük a fürdőzőket) és a kikötő melletti parkolóban tettük le a kocsit. Igaz, hogy innen majd sétálni kell, de cserébe legalább nem kellett parkolódíjat fizetni.

Az első útunk a kikötőbe vezetett, megnéztük a hajókat, kicsit leültünk a vízparton, pihentünk, és figyeltük ak kiránduló embereket, akik hajóval érkeztek a félszigetre. Majd később sétáltunk egyet a parkban, és megnéztük az itteni pecásokat is. Azt még zárójelben megemlítem, hogy találkoztunk ismerősökkel is, a fiam ovijából, na erre szokták mondani, hogy milyen kicsi a világ. :-)

Kicsivel később nekiindultunk az emelkedőnek, amely felvitt egészen a túristaközpontig. Jó kis emelkedő út, de kocsi nem jár arra, tehát nyugodtan lehet az út közepén is menni, ráadásul tiszta a levegő. Pont a visszhangdomb mellett értünk fel. Már messziről hallatszottak a kurjongatások, amivel a visszhangot próbálták előcsalogatni.

Én kicsi koromban úgy hallottam, hogy csak régen volt itt visszhang, de már nincs, mert beépítették a környéket. Sokáig ebben a tudatban is éltem. Pedig ez tévhit. Bizony, saját fülemmel hallottam, hogy a visszhang igenis létezik! Ez úgy történt, hogy épp volt ott egy nagyobb turistacsoport, akik egymás mellé álltak, és egyszerre, jó hangosan kiáltottak. Erre a hangerőre pedig visszhang volt a válasz. Emberek, gyerekek pedig hiába kiabáltak, hogy: -csúszok haza bébibogyó!" -nem verődött vissza. Nagyon nagy hangerő kell hozzá.

Ezután az Apátság felé vettük az irányt.

Elhaladtunk egy kis skanzen mellett, némi belépőért be is lehetett menni, a régi falu életét próbálják itt bemutatni. Persze, volt itt más is, fazekasház, marcipánmúzeum, meg panoptikum, ezeknél azért zsebbe kellett nyúlni a látnivalókért cserébe.

Az Apátság megtekintése szintén nem olcsó, bár igaz, hogy ezért megnézhetnénk a kolostort is, vagy valami kiállítást is. Mivel itt már jártunk, most a belépő fizetését kihagytuk. Este 6 után bezár a pénztár, és aki csak az apátság belsejét szeretné megnézni, ekkor ingyen megteheti. (Bencének nagyon tetszett, hogy Bencés az apátság, bár az ő logikája szerint itt régen az Apák laktak, és azért hívják ezt a templomot Apátságnak. Igaz, végül elfogadta az én verziómat is, miután elmondtam, hogy nem egészen úgy van, ahogy ő gondolta /jól van na, akkor nem az apák laktak itt/) :-))

Kicsit tovább, egy udvarban volt még egy galéria, sajnos ez is bezárt 6-kor, így nem tudtuk megnézni. Persze, volt itt még kilátóterasz, alig pangott benne néhány ember, pedig mondhatni, tele volt a falu turistákkal.

Ekkor végigsétáltunk a falu főutcáján, volt nagyon sok látnivaló, kirakodóvásár az üzletek előtt, főleg dísztárgyak, ajándéktárgyak, hímzett dolgok.

Érdekes látvány volt a Paprika-ház. Innen egy kis utcán keresztül lesétáltuk a Belső-tóhoz.

Érdekes módon, erre már nem jártak turisták. Csend volt, a kis utcák üresek. Csak a fecskék csiviteltek a fejünk fölött, a villanydróton.

Feltűnt, hogy valami felhajtás készül itt, nagy autók álltak a parkolóban, biztonsági őrök vigyázták, az út mellett szalagot húztak, és fel volt állítva a Sláger rádió bódéja is.

Kiderült, hogy ide várják a Forma 1-es versenyautókat, amelyek nem sokkal később meg is érkeztek.

A nap végén ismét visszamentünk a kikötőbe, ahol most a horgászoké és a pihenőké volt a terület.

Lassan bealkonyodott, majd besötétedett, mi pedig a 71-es felé vettük az irányt.

A térképet nézegetve felfedeztem, hogy itt, Tihanyban el lehetne tölteni még egy napot. Van itt egy ún. Lóczy tanösvény. A Belső-tó mellől indul, és érdekes látnivalókat ejt útba. Eddig nem is tudtam, pl, hogy itt láthatók barlangba vájt "lakások", ahol a szerzetesek laktak. Vagy azt, hogy volt itt, a félsziget nyugati oldalán egy falu, ami elpusztult, talán a török időkben, nem tudom. Egyszer érdemes lenne végigjárni.

Végül egy jellemző kép a fiamról:

Igen, nekünk minden hasonló térképnél meg kell állnunk, és megvárni, míg tüzetesen áttanulmányozza azt.