2009. február 4., szerda

Bulgária - 5

1988. július 12. kedd 
Ma kirándult a csoportunk (ill. önként jelentkezők) Neszebárba. Ez egy kis félsziget a Napospart és Burgasz között, tele műemlékekkel. Reggel fél 9-re volt megbeszélve a találkozó, a sportcsarnok melletti parkolóba. A sok ember ott volt, de busz még sehol.3/4 9-kor végre bekanyarodott egy ócska, “Balkantourist”-os busz. Úgy látszott ez lesz a miénk. Felszállás, gyors névsorellenőrzés, és irány világot látni.Kb. 2 óra volt az út, persze, ezzel a busszal nem száguldoztunk. Útközben megálltunk még, 10 km-rel a célunk előtt, egy presszóban, amelynek a teraszáról szép kilátás nyílt a Napospaprtra, és Neszebárra.
Miután kigyönyörködtük magunkat, továbbindultunk a tényleges úti cél felé.A szigetet, (ill. félszigetet) elég hamar körbesétáltuk. Nagyon sok templom, és görög rom található itt, romantikus az egész. Az idegenvezetőn, Laci persze mindenhez hozzáfűzte a történelmét.
Ebédre pizzát ettem, de ez sokkal finomabb volt, mint a Várnai. Megkóstoltam a nemzeti ételt is, azt a kishalat, amibe belesütik a belét. (és meg ne vegyem!) Ezúttal nem hallgattam a “jóakaróimra”, győzött a kíváncsiság, és nem bántam meg, mert a kishal igazán finom volt.
 Azt még el kell mondani Neszebárról, hogy itt valahogy kicsit jobban figyelnek az idegenforgalomra, mint Várnában. Jobb az ellátás, a kínálat, és mintha csak a turistákra lennének berendezkedve. Abból pedig itt nincs hiány. Ma is elég nagy tömeg volt, pláne, hogy nem volt igazán strandidő.Fél 2-kor indultunk a Napospartra. Ez egy kimondottan üdülőváros. Tele van szállodával. És itt szabadstrand is van, mindenki jöhet-mehet, nem kell fizetni. Na és a bazár, az persze olyan, hogy a turistának úgy is van pénze, és minden vackot megvesz. Szóval, eléggé az égben vannak az árak. És kicsit unalmas, hogy mindenütt ugyanazt az árut kínálják. Itt a Naposparton strandolás volt tervezve, de az időjárás egy kissé közbeszólt. Nem volt éppen hideg, de azért mégsem akarózott fürdeni. Mindenesetre itt a víz sokkal tisztább, mint feljebb, a várnai strandon. Tehát szétnéztünk a Naposparton is. Itt lehet utazni olyan kis vonatszerű kocsival, amely körbevisz a városon, és közben mondják a látnivalókat. Lehet utazni konflison, és elég sokan béreltek olyan speciális négykerekű biciklit. Itt gondoskodnak a kedves turista szórakozásáról.
16.00-kor indult visszafelé a busz. Eleinte Laci mesélt Bulgária viszonyairól, történetéről, később népzene szórakoztatta az igencsak elbágyadt társaságot.Este fél 8-kor gyülekeztünk lent, mivelhogy vacsorára voltunk hivatalosak. Ezt különben a szomszéd csoport idegenvezetője, Attila intézte. /sokat törődik velünk az utóbbi időben/
Az esti menü: paradicsomsaláta, valamilyen fasírtféle rántott hús, sült krumpli, rizs, coca-cola, és melba, vagyis fagyis, narancsos, meggyes kehely. Mindez a Horizont étteremben, zene mellett, tengeri panorámával. Csekély másfél óráig tartott a vacsora. Elég sokan voltak, kirügyeztünk, mire kihozták a kaját. Persze az ára sem volt utolsó, 8,75 leva össz. Utána elindultunk sétálni, és felfedeztünk egy disco-t. Mit mondjak, elég lagymatag volt az egész, 1 leva belépőért, este 10-ig tartott. Hangulat az nulla.
Jutka nem jött velünk, ő elindult haza, de hogy-hogy nem, mi disco-zás után mégis hamarabb érkeztünk meg. Egyébként ez egy külön sztori, hogy mi történt vele.Először is, pont ellenkező irányba indult el, mint ahogy kellett volna. Mikor rájött, hogy eltévedt, kamionosoktól kért segítséget. De annyira zavarban volt, hogy nem azt mondta, hogy hol ? (van a …..), hanem azt mondta, “kuda” ami azt jelenti, hová. Erre a kamionosok felajánlottak neki szállodai szobát, meg márkát, dollárt, de ő nem fogadta el, hanem állandóan azt hajtogatta, hogy “dvorec kulturi i sporti” (Ugyanis ez volt a tájékozódási pont, emellett lakunk)A hapsik meg csak mondták és mondták a szállodát. Végül megunták, hogy nem jutnak közös nevezőre, és otthagyták ezt a lökött csajt, aki a sportcsarnokban akar izélni. Ezek után Jutka taxival keveredett haza. A liftajtóban találkoztunk össze vele, mikor elindultunk megkeresni.
Folyt. köv

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése