1988. július 14. csütörtök
Arra ébredtem, hogy kong a ház az ürességtől, csak Zsuzsa volt itthon. Katiék megléptek valahova.Ma sincs rossz idő.Leszaladtam a partközelbe, vettem 10 üveg Sweppest. Mire hazaértem, megjöttek az elveszett gyermekek, kiderült, hogy a városban csavarogtak.
Különben, ez nem is volt rossz ötlet, mi is megléptünk Zsuzsával. De minek?-/kérdem én/ Mivelhogy semmi, de semmi értelmes dolgot nem találtunk. A boltok kongtak az ürességtől. Semmi áru. Egy kétemeletes “áruházat” 5 perc alatt bejártunk, de csak azért tartott ilyen sokáig, mert lépcsőn kellett felgyalogolni. Az eladók maximálisan kedvesek. Csak ne jönne vevő. Tőlünk senki sem kérdezte meg, hogy mit akarunk. Miután nagy nehezen észrevétettük magunkat, már meg is bántuk, mert olyan borzasztó unott képpel szolgáltak ki. Az ember már-már megsajnálja őket, olyan siralmas pofát vágnak a nagy munkakedvük mellé.Ez különben egy kollektív vélemény: Nagyon utálatosak a bolgárok. /már amennyire lehet általánosítani, kivétel azért akad/
Persze a várost azért bejártuk, keresztbe, hosszába, busszal, gyalog.Utána haza, és irány a strand, mert igencsak elcsámborogtuk az időt. A strandra kiérve rögtön megtaláltuk a “bandát” mert azért egy törzshelyet már kialakítottunk magunknak. Ők kb. 10 perce voltak ott, mivelhogy a nagy vásárlás kifárasztotta őket, és szépen elaludtak.Strandoltunk 6-ig, aztán irány haza.
Az aluljáróból kifele jövet egy kis meglepetésben volt részünk. Körbe volt kerítve a csarnok, és rengeteg rendőr volt ott. Nem tudtuk, milyen ünnep van, vagy hogy milyen nagy fejest várnak. Ahogy jöttünk fel az aluljáróból, megállított egy nagydarab, buggyant rendőr, és nem akart továbbengedni. Elkezdett dirigálni, és ordítozni, hogy vissza le. Nem tudtam elképzelni, mi baja van velem, végül Kati megfejtette. Az volt a kínja, hogy a fürdőruhára csak egy pólót vettem fel, és neki így nem tetszett. Ezért nem engedett fel a felszínre. Persze, hiába magyarázott, én csak egy tudatlan külföldi vagyok, és amit nem akarok, azt nem értem. Gyorsan elhúztuk a másik irányba a csíkot. A pofa persze majd fel robbant, végig mérgesen követett a szemével. Később kiderült, hogy Gáborral is felvetették a pólót. Nem tudom, milyen parádé lehetett, hogy ennyire cirkuszoltak.
Ma megyünk valami cigánytáborba, Druzsbára, vagy Aranyhomokra.Álltunk a parkolóban, és vártunk. Fél 9-re volt ígérve a busz, és már 9 óra, és sehol semmi. Ráadásul 15 ember hiányzott. Mi lesz? Megyünk, vagy nem megyünk? Mindenki variál, intézkedik. Végül Laci vette kézbe a dolgokat. Telefonált valahova, majd jött a hírrel, hogy nem a 15 ember, hanem mi hiányzunk. De azt mondta, nyugi, mindjárt indul a busz értünk Aranyhomokról, és a műsorral is megvárnak minket. (ennek biztosan nagyon örültek a már ott lévők…) Végül felszálltunk a buszra, ami száguldott velünk a műsor színhelyére. Az egésznek a címe az volt, hogy Cigánytábor. A területet is ennek megfelelően alakították ki. Körbe-körbe szekerek voltak, abba lehetett ülni, és volt még néhány sátor is felállítva. A mi asztalunk a színpad mellett volt. Nem panaszkodhattunk, elég jó helyünk volt ahhoz képest, hogy majdnem lemaradtunk az egészről. Az asztalon egyébként a “reserve” tábla volt, és mivel mi utoljára jöttünk, máshol már nem volt hely. Jó vacsorát kaptunk: sült krumpli, sült hús, káposzta, az a sopszka, vagy mi, (paradicsom, uborka, juhtúró) négyünknek két üveg vörösbor, pálinka, kóla, túrós rétes, és olyan kenyér, aminek az íze /és kicsit a formája is/ a kuglófhoz hasonlított. Később kaptunk pezsgőt is, de ezzel már Laci kínált meg. A műsor egy cigánytánc volt, de nagyon szép, látványos. A pincérek is cigányruhába voltak öltözve. Jó összhangban volt az egész. A műsor után pedig disco volt, néha jó, néha lagymatag számokkal. Fél 2-kor indult hazafelé a társaság.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése