Rodosz -4

4. nap

2014. aug. 17. vasárnap

Ez a nap ismét a pihenésé volt, napközben lementünk a szomszédos szálloda medencéjéhez. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a két szálloda egybe van építve, mint egy ikerház, két külön bejárattal, viszont az épületen belül át lehet menni egyikből a másikba. A medencét is így használhattuk, teljesen olyan, mintha a mi szállásunkhoz tartozna, csak névleg van a másik szállás területén. Annyi, hogy a lépcsőn lejövet nem jobbra kell fordulni a kijárat felé, hanem balra, és akkor kilyukadunk a medencénél. Itt volt rendes árnyék, a medence egy része felett is, így nem kellett égetni magunkat a napon. A víz kellemesen hűvös volt, ráadásul alig voltak vendégek, választhattunk a napágyak közül, melyikre telepedjünk le.

A medence és a háttérben a két szomszéd-hotel

Pálmafákkal körülvéve

Délután beültünk az Orion étterembe, ott vacsoráztunk. Korán volt még, alig lézengett az étteremben 1-2 ember, így viszont nem kellett annyira sokat várni a kajánkra. Az adagok bőségesek voltak, és ízletesek. Gyros-t rendeltünk, és mellé hármunknak egy nagy tál görög salátát. (gyros tál 7 eu, görögsali 5 eu-ba került) Utána lesétáltunk a strandra.

Felfedeztünk egy átjárót, az Orion szállás területén, így sokkal rövidebb, hogy nem kell az úton végigmenve kerülni egy nagyot.

folyt. köv...

Rodosz -3

3. nap

2014. aug. 16. szombat

Mai napra befizettünk egy buszos, szigettúrára.

Reggel 7-kor keltünk, mert fél 8-kor már az Orion étterem előtt vártuk a buszunkat. Ez egész közel van a szállásunkhoz, csak a sarokig kell elmenni. Több busz is megállt ott, a sofőr és az idegenvezető végigkérdezték az ott várakozó embereket, hogy melyik iroda buszát várják, így mindenki megtalálta végül a sajátját.

Értünk 20 személyes  kisbusz jött, amit nem is bántam, nem voltunk sokan, nem kellett annyit várni egymásra a fel-és leszállásoknál, megállásoknál. Jött velünk egy görög idegenvezető is, mivel itt az az előírás, hogy kötelesek helybelit alkalmazni. természetesen magyar idegenvezető is volt mellette.

Első állomásunk Archangelos-ban volt, egy családi fazekasműhelyt látogattunk meg. A mester gyakorlott mozdulatokkal, pillanatok alatt elkészített egy kancsót (vagy vázát) amit a végén kettévágott. Így mutatta meg, hogy redős a belseje, és erről lehet megkülönböztetni a kézműves és kisipari terméket egymástól. A műhelyhez csatolt boltban vásárolni is lehetett, gyönyörű áruja volt, az árak pedig… hát tükrözték azt, hogy valódi kézműves termékeket árulnak.

félkész fazekas termékek

Ezután Lindoszba mentünk. Itt, aki akart, szamárháton is feljuthatott az akropoliszba, mi gyalog mentünk, néhol kicsit csúszós meredek járdán, néhol lépcsőkön. Ide zárt cipő kell, vagyis szandálban még egész jól járható, papucsban vagy magas sarkúban nem jó ötlet elindulni. A parkolótól nem messze van egy árnyékos tér, itt van a „csacsiparkoló” is. MI gyalog indultunk neki, hangulatos utcákon, fehér falú házak között. Ezekben a házikókban üzletek működnek, a szokásos túristáknak való áruval, de legalább volt mit nézni. Még egyész fent, a lépcső mellett, a földön is végig, terítők voltak kiterítve, hátha vásárol valaki. Felérve elég hosszú sor állt, volt több beléptetőkapu, de sokan voltak, lassan haladt a sor. A belépő az akropoliszba 6 euró, gyerekeknek ingyenes. Álltunk a sorban, és nem sokkal később jött az idegenvezető, valahogy elintézte, hogy soron kívül bemenjünk.

Lindoszi Akropolisz

Érdemes felmászni, a kilátás is csodálatos, két öbölre is rálátunk fentről, a Szent Pál öbölre, és a Lindoszi öbölre. A szigeten egyébként itt van az egyetlen természetes kikötő. Az akropolisz maradványait is érdemes jól körbejárni, csodaszép fényképeket lehet készíteni, hangulatosak a megmaradt oszlopok, épület maradványok. Egyedül a sok ember zavaró, de hát egy ilyen híres hely sajnos ezzel jár.

A szervezett kirándulás egyik hátránya, hogy nem tölthetünk annyi időt egy adott helyen, amennyit szeretnénk, ha idő van, menni kell. Azért a parkolóban egy frissen facsart jeges narancslé még belefért, jól is esett, mert nagyon nagy volt a hőség.

Ezután átmentünk a sziget nyugati oldalára. Útközben rengeteg olajfa ligetet láttunk, és sajnos az egyik helyen a pár évvel ezelőtti erdőtűz maradványai is megvoltak még.

Egy elég magasan fekvő útszakaszon álltunk meg, itt volt az egyetlen felhő, amit egész ittartózkodásunk alatt a szigeten láttunk. (persze pont eltakarta a kilátást, a Monolythos várából, és az Égei-tengerből semmit sem láttunk.) Emellett kegyetlenül erős szél fújt, de nem volt hideg.

Itt egy pillanatra előbukkant a hegy a felhőből

Itt kóstoló és vásárlási lehetőség miatt álltunk meg, meg a szép kilátás miatt, amiről ugye lemaradtunk. De a kóstoló jó volt, olívaolaj, kávé ízű ouzó, sajt, édesség, és különféle mézek kóstolására és vásárlására volt lehetőség.

Rövid megállót tartottunk egy kis falucskában, melynek az ortodox temploma miatt volt említésre méltó, és itt ezért érdemes volt egy kis pihenőt tartani.

Ortodox templom mennyezete

Következő állomásunk a sziget legmagasabb pontja, az Ataviros hegy lábánál fekvő Emponas nevű település volt, ahol megebédeltünk. Ez nem volt kötelező program, de a buszon lehetőségünk volt előre leadni a rendelést, és mire megérkeztünk a tavernába, éppen csak helyet foglaltunk, és már hozták is az ínycsiklandozó görög falatokat. (souvlaki, görög-saláta, csicseriborsó golyócskák, lapcsánkához hasonlító előétel, tzatziki stb.) hozzá vörös- és fehérbort ihattunk.

Ezután folytatódott a borkóstolás, egy falu széli helyen. Itt volt egy kis múzeumszerű berendezett görög házikó, és a mellette lévő üzletben kóstolási és  vásárlási lehetőség. Elég sok bort végigkóstoltunk, vásárlásra  egy édes fehérbort választottunk amit majd valamelyik vacsoránkhoz terveztünk elkortyolgatni.

Innen a Petaloudes-i Pillangók völgyébe vezetett az útunk, jól esett a hűvös völgyben sétálni (persze a felfelé út a lépcsőkön az nem esett annyira jól, de a friss hűs levegő az igen) eszméletlen mennyi pillangó pihen itt a fatörzseken, köveken, és mindenhol. Eleinte alig lehet észrevenni, de miután rááll a szemünk, látszik, hogy rengetegen vannak. Néhol felrepült egy-egy példány, ezeknek látszott a narancsos színük, a többi beleolvadt a környezetbe. 

A pillangók pihenés közben beleolvadnak a környezetbe

Sajnos itt is előfordultak viselkedni nem tudó turisták (oroszok) akik tapsolással zavargatták a pillangókat, pedig több helyen ki volt írva, és szóban is figyelmeztettek mindenkit, hogy ez szigorúan tilos, és pénzbüntetést von maga után, ha valaki nem tartja be a szabályokat. Állítólag az ösvény be is van kamerázva, így ki tudják szűrni a nem oda való látogatókat, de fogalmam sincs, hogy az oroszokat leállította-e valaki hivatalos ember. (A látogatók közül szóltak, meg többen csóválták a fejüket, hogy ne csinálják, de az oroszok nem nagyon zavartatták magukat.)

Ezzel véget is ért a mai buszos kirándulás, visszafelé a nyugati parton haladt a busz, (láttuk a szörfözőket az ottani strandon) és úgy állt meg sorban az útba eső szállásoknál. Áthaladtunk Rodosz városon is, (itt kaptunk egy kis tájékoztatást, hogy ha valaki egyénileg vágna neki a városnézésnek, mi hol van (buszmegálló, látnivaló, stb.) Ez tetszett, mert nagy segítség volt annak, aki nem volt ismerős arrafelé, és nem akartak mindenáron a közös befizetős kirándulásra rábeszélni)

Este fél 7 körül értünk a szállásra, még lementünk a strandra, mártóztunk egyet sötétedésig.

folyt. köv...

Rodosz -2

2. nap

2014. aug. 15. péntek

Ez a görögöknél ünnepnap, a szupermarket zárva is volt, de a kisboltok, üzletek, tavernák ugyanúgy nyitva tartottak, mint máskor.

Ma pihentünk, egész nap a strandon. Béreltünk napernyőt és két nyugágyat, 8 euróért. Lehetett volna 1 napágyat, 4 euróért, lehet, elég lett volna az is.

Érkezés után figyelmeztetett az idegenvezetőnk is, hogy vigyázzunk a napra, mert az állandóan fújdogáló szél miatt nem érezzük, hogy éget, és emiatt nagyon könnyű leégni.

Mi vigyáztunk. Naptej, meg árnyék, de hiába, mert mégis sikerült kicsit megpirulnom. Szóval, tényleg nagyon kell figyelni, még ennél is jobban.

Falirakiban nagyon jó a strand. 6 km hosszú, és olyan igazi homokos a partja, kellemes hulámokkal. Rengeteg napernyő van, amit bérelni lehet, de van elég hely, ahová bérlés nélkül is le lehet telepedni. (a saját napernyőt jól le kell szúrni, és le kell súlyozni, mert könnyen elviszi a szél) Nekünk a ruhát is levitte egy párszor, amit a napernyőre akasztottunk. Végül oda kellett kötni, hogy ne kelljen állandóan a földről felszedegetni)

szórakoztunk homokba írással, -persze hamar elmosta a víz

A strandon van több helyen kis egyszemélyes „kabin”, ahol öltözni lehet, van  zuhanyzó, és lábmosó is. Emellett vannak standok, ahol a hajókirándulásokat kínálják, itt prospektusok több nyelven is ki vannak rakva. Úgy láttam megy hajó Rodosz városba, Lindoszba is, valamint többféle kirándulás között lehet választani, olcsóbban, mint az iroda által szervezett fakultatív kirándulások.

Délután már elég volt a fürdésből és a napsütésből, éhesek is voltunk, hazafelé menet vettünk a kisboltban vacsit, és gyümölcsöt, amit az erkélyre kiülve fogyasztottunk el. 

folyt. köv...

Rodosz -1

1. nap

2014. aug. 14. csütörtök

Repülőnk 11:30-kor indult Rodoszra, 9 órakor kellett a reptéren lennünk, hogy az utazási iroda képviselője átadja a vouchereket. Miután ezt megkaptuk, állhattunk sorba, becsekkolni. Csomagokat leadtuk, álltunk a másik sorba, a biztonsági ellenőrzéshez. Itt vajon kinél csipogna a kapu, ha nem nálam. J De nem volt semmi probléma, átengedtek végül.

A tranzitban nézelődtünk, sétálgattunk, vártunk. Közben kint elkezdett esni az eső, és bemondták, hogy a Rodoszi gép utasai fáradjanak át egy másik kijárathoz. Így egy folyosón csak felsétáltunk a gépre. Travel Service-s géppel repültünk. A repülőn a szárny előtti üléseken kaptunk helyet. Ez jó volt annyiból, hogy kiláttunk az ablakon, de annyiból rossz volt, hogy itt elég nagy volt a zúgás, a turbina miatt. Kaptunk kaját is a gépen, bolognai pennét, és innivalót. Amit kissé hiányoltam, az a tájékoztatás volt, miszerint merre repülünk, milyen magasan, és mekkora sebességgel.

Budapesti indulás

 A repülőút 2 óra 15 perc volt, hamar eltelt.
Amikor Rodoszon kiszálltunk a gépből, megcsapott az a jó kis párás, meleg levegő és meleg szél, ami fújt.

Rodoszi érkezés

Viszonylag hamar megkaptuk a csomagjainkat. Az előtérben várt minket az iroda idegenvezetője, valamint a reptér előtti parkolóban a busz.

A buszon kaptunk további tájékoztatást a szigetről, a kirándulásokról, mindezt írásban is. Közben a busz sorban útba ejtette a szálláshelyeket, így legalább a busz ablakából kicsit körül tudtunk nézni a környéken is.

Érdekes sziget ez a Rodosz, messziról sziklás, kopár hegyeket láttunk, de a belső részén gyönyörű zöld növények, csodálatos virágbokrok nyíltak. (hibiszkusz, bougenvillea, leander)

A mi apartmanunk Falirakiban található, a tengerparttól 450 m-re, a település csendesebbik részén.
Szállásunkon egy gyerek (!) fogadott minket, elmondta a tudnivalókat, angolul, teljesen természetesnek véve, hogy mindenki érti őt, majd átadta a kulcsot, és ennyi. Jó, elboldogultunk, a bejáratot megtaláltuk, a kulcsra rá volt írva a szobaszám, és az ajtó melletti „kulcstartóból” lejött az is, hogy bele kell tenni a kulcsot, hogy legyen áramunk.

Nagyon jó kis szobát kaptunk, a második emeleten, a folyosó végén, a lépcsőház árnyékol, ide már nem süt be a délutáni nap. Így nem kellett klímát sem igényelni, napi 7 euróért, csak kinyitottuk az ajtót, és jött a hűs huzat. Emberek sem járkáltak erre, nem volt zavaró. A szoba kényelmes, a fürdőszoba éppen elég, de ki lehet ülni az erkélyre (keleti fekvésű) és van úszómedence is, az apartman másik oldalán. (a két épület egybe van nyitva)

Villa George

az apartmanok bejárata a folyosóról

Leraktuk a cuccot a szobába, majd nem sokkal később lementünk az apartman teraszára, mert 5-re ott kellett lenni a tájékoztatón. Gondoltunk, addig iszunk valamit. Megtaláltuk az itallapot, néztük, hogy mi a választék, mi mennyibe kerül, és –mivel a pult mögött nem volt senki- körbenéztünk, hogy kitől lehet rendelni. A bárban falon volt egy nagyméretű tv, előtte kanapék, ott hevert a kisfiú, aki fogadott minket, és egy másik fiú,  valami meccset néztek. Nem nagyon foglalkoztak velünk. Később mégis feltápászkodottaz egyik, és odajött hozzánk. Kérdeztük:- Beer? (hogy mégis, van-e és milyen fajtát hozzon) erre ő mondott egy mondatot, angolul, amiben benne volt a beer szó, csak éppen nem értettük, mit akar mondani, - majd visszament, ledobta magát a kanapéra, és nézte tovább a meccset…
Mi meg álltunk a pult mellett, kezünkben az itallap, szomjasak voltunk, és nem értettük, hogy most mi van…. kapunk inni, vagy nem…  Majd kis idő múlva ismét feltápászkodott a gyerek és odajött hozzánk. Mondtuk neki, hogy 2 Heineken, 1 Fanta. Mondta, hogy oke, majd bement a pult mögé, benézett a hűtőbe, majd közölte, hogy nincs se Heineken, se Fanta. Kérdeztük, akkor mi van, adjon azt. Itt már kicsit rendesebb volt, felsorolta, mi van, kértünk, kaptunk, ittunk végre.

Azért ettől a vendéglátástól nem dobtam el az agyam… (nem is ittunk itt a későbbiekben sem, de úgy láttam, másnak se tetszett, mert szinte mindig üresen állt)

Azt még hozzá kell tennem, hogy az itallapon nem volt feltünteve, hogy hány dl ital jár a feltüntetett árért, persze, hogy 0,3-as sört, és 2 dl gyümölcsitalt kaptunk. (viszont az jó hideg volt) Kérdeztük mi  a gyereket, hogy mekkora (hány dl) lesz a sör, de azt valahogy pont nem értette (J)

Kicsit később  jött az idegenvezető, elmondta milyen kirándulásokra lehet befizetni, segített az autóbérlésben aki kérte, és megkérdezhettük mindazt, amire kíváncsiak voltunk, hogy pl. merre van bolt, hol érdemes vacsorázni, vagy merre induljunk a központ felé. Befizettünk két kirándulást, majd irány a strand.
Ekkor már délután fél 6 volt, helyi idő szerint, (mert itt 1  órával előrébb kell állítani az órát)

Falirakiban, hosszú, homokos a tengerpart. Lehet napernyőket és nyugágyat bérelni, de rengeteg szabad hely van azok részére, akik nem élnek ezzel a lehetőséggel. A tengervíz kellemes hőmérsékletű, kb. 26 fokos, és gyönyörű tiszta. A hőség teljesen elviselhető így vízparton, és az állandóan fújó meleg szél miatt. Kagylók itt szinte egyáltalán nincsenek, alig 1-2-t találtunk, azt is a víz alatt, nem a parton. Néha láttunk halacskákat is.

Faliraki beach

Este elsétáltunk megkeresni a szupermarketet, hogy vegyünk egy kis kaját vacsorára, reggelire. A supermarket egy kicsit arrébb fekszik, sétálni kell, de nem vészes a távolság. Viszont megéri elmenni, mert nagyon jó a választéka, és az árak sincsenek elszállva.

folyt. köv...

Talán Rodosz???

Ez most nagyon hirtelen lett eldöntve ez az utazás. Sokáig úgy tűnt, hogy idén is "csak" a Balaton marad, de most felcsillant némi remény, hogy talán tengerparta is eljutunk. (Én a Balatont is imádom, utánozhatatlan a hangulata, ki nem hagynám, egy évben sem, de azért a tengerpart az teljesen más)
Mivel technikai okok miatt nem tudtuk előre tervezni az utazást, ezért nem is tudtuk időben lefoglalni. Most viszont szembejött velem egy lastminute akció, utolsó helyek, alig több, mint 2 hét múlva indulás.... gyorsan kellett dönteni.

Igaz, még csak lefoglaltuk, nincs még kifizetve, de remélem, minden rendben lesz.

Rodosz. Faliraki. 1 hét. Repülővel.

Falirakiról olvastam és jót is, rosszat is, úgyhogy majd meglátjuk, milyen lesz. Rodoszra viszont nagyon szerettem volna eljutni, leginkább a történelmi emlékei miatt.

Görögországban egyszer jártam már, 1987-ben, a Halkidiki félszigeten. Nem volt rossz, de valahogy mégsem tértünk vissza évekig Görögországba. Úgyhogy most éppen ideje újra útra kelni.

Amin még meglepődtem, hogy augusztusban szinte minden (normális árú és fekvésű) apartman le volt már foglalva, ezek szerint Görögországra ki lehetne tenni a "Megtelt" táblát?

Ugye azért mi még beférünk? :-)))

Hosszú hétvége: Hortobágy, Poroszló, Polgár

2014. május 1-3.

1. nap

Hortobágy

Mivel az úticélunk nincs túl messze, ráérősen bepakoltunk, és elindultunk otthonról, kényelmesen, reggel 10 órakor. Debrecen felé vettük az irányt, mivel úgy terveztük, hogy útba ejtjük  Hortobágy települést. Kb. 15 évvel ezelőtt jártam itt utoljára. Rácsodálkoztam, hogy igencsak kiépült azóta.

Attól tartottam, hogy mivel május 1-e ünnepnap, rengetegen lesznek itt. De kellemesen csalódtam, egyáltalán nem volt tömeg.  Parkoltunk a madárkórház előtt. Ahogy számítottam, ez fizető parkoló.  Persze, -mint később kiderült- meg lehetett volna állni ingyenesen is, itt-ott az út szélén, de ismeretlen helyen az ember nem tudja olyan gyorsan felmérni a dolgokat, így hát fizettünk.

A madárkórházban valamilyen családi vagy gyerekfoglalkozás volt, különféle feladatokat kellett megoldaniuk, pl. ostorral kidurrantani a fára felkötött lufit. Álltunk egy jó ideig a pénztárnál, vártuk, hogy jöjjön valaki, és adjon belépőt, de a kutya sem foglalkozott velünk.  Benéztünk az előtérbe, kicsit körülnéztünk odabent, majd kifelé jövet ismét vártunk egy keveset, de mivel  most sem sikerült belépőt venni, így továbbálltunk.

Volt egy kis kézműves, kirakodóvásár, itt nézelődtünk kicsit.  Majd elsétáltunk a híres, 9 lyukú hídhoz. A híd alatt rengeteg béka brekegett, elég hangosak voltak.

Ezután a pásztormúzeumot néztük meg. Igen, a régi 15 évvel ezelőtti  kiállításhoz képest most sokkal színvonalasabb, és érdekesebb volt a kiállítás. Az is újdonság volt, hogy egy belépővel 3 kiállítást is megnézhettünk, így bőven megérte az árát. A pásztormúzeum mellett egy mesterségeket bemutató körcsarnokot járhattunk körbe.  Utána átmentünk az út túloldalán található csárdába, ahol egy csárdatörténetet bemutató kiállítást is végigjárhattunk. Érdekes, látványos volt mindkettő, habár nem voltak túl nagy alapterületűek, mégis elég sokat elidőztünk bent.

A csárdában rengetegen ebédeltek, cigányzene szólt, hangulatos volt az egész.

A pásztormúzeum melletti térről indultak nyitott buszok, és lovaskocsik is, ki a pusztába, a busz árát láttam kiírva, 1500 Ft/fő.

Bementünk a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpontba is, itt egyébként tourinform iroda, és ajándékbolt is működött. Itt megnéztünk egy látványos természetrajzi kiállítást, növényekkel és kitömött állatokkal bemutatva, ami ingyenesen megtekinthető.

Ezen a héten volt egy bélyegzőgyűjtős lehetőség, kaptunk egy lapot, amelyen fel volt sorolva az összes környékbeli látnivaló, és ha ezek közül legalább 4-et megtekintünk, akkor ajándék sorsoláson vehetünk részt.

Megnéztünk 4 kiállítást, a lapot bedobtuk a gyűjtőládába. Nyerni nem nagyon szoktunk, de azért reménykedni lehet J

Legalább 2 órát eltöltöttünk Hortobágyon, majd továbbindultunk Tiszafüred felé.

Tiszafüreden is körülnéztünk egy kicsit, elsősorban a termálfürdőre voltunk kíváncsiak, hogy érdemes-e kipróbálni. Úgy láttuk, hogy ez egy kicsike, nyitott strand, és ha ázni akar valaki a termálvízben, arra tökéletesen megfelel, nyitva is volt, de minket különösebben nem csigázott fel.

A Tisza tavon átvezető 33-as utat több helyen is javítják, itt lámpa irányítja az autósokat. Emiatt elég lassú a közlekedés.

Ahogy átkeveredtünk a hídon, meg is érkeztünk Poroszlóra. Itt, meglepetésünkre nyitva találtuk a CBA üzletet, ahol sikerült friss kenyeret vennünk.

GPS nélkül jöttünk, úgy gondoltam, nem olyan nagy a település, hogy ne találjuk meg a szállásunkat. Sőt, még otthon,  Google térképen is néztem, és emlékeztem, hogy valahol a központban, a templom mögötti utcában található. De mindenféle utca volt, csak olyan nem, amit kerestünk J Kénytelen voltam bekapcsolni a GPS-t. Mire jelet talált, kiderült, hogy kb. 100 méterre vagyunk a háztól, éppen az utca elején, csak valamiért nem az utca elején volt kitéve az utcanév tábla.

Megérkeztünk, kipakoltunk. Kicsit sétáltunk, felfedeztük a környéket, mi, hol, merre található. Majd estefelé, az udvaron szalonnát sütöttünk.

2. nap

Poroszló

A Tisza-tavi Ökocentrumban kezdtük a napot. Gyalogosan sétáltunk a szállásunktól, és a hátsó pénztárnál vettünk jegyet, mivel ez közelebb volt nekünk, mint a főbejárat. Később kiderült, hogy jó döntés volt, mivel a főbejáratnál nagyon hosszú sor állt, ellentétben a hátsó pénztárral, ahol csak mi voltunk. Családi jegyet vettünk, a „Mindent bele” csomagot.

A 3D-s mozival kezdtük, kicsit várni kellett, míg kinyitották. Egy negyedórás filmet vetítettek a Tisza tóról, és élővilágáról. Kedvcsinálónak tökéletes volt a film, főleg, így, 3D-ben nézve.Annyira valóságos volt, mintha ott ültünk volna a csónakban. (a víz meg "kilógott" a nézőtér közepéig ) :-)

Mozi után siettünk a kikötőbe, ahonnan a kishajó indult. Itt már igencsak összegyűltek az emberek, hosszú tömött sor állt, de mivel ez is időpontra lett tervezve, így mindenkinek jutott hely. Több hajó is kifutott, egymás után, kellő távolságot hagyva, hogy ne zavarják egymást.

Egy 15 személyes motorcsónakkal mentünk egy nagy kört a tavon, (kb. 40 perc) kacskaringóztunk a víziösvényeken a nádas között. Közben a hajó vezetője mesélt érdekes történeteket, és bemutatta a madarakat, amiket láttunk.  A tavi ösvények ki vannak táblázva, ha valaki egyedül merészkedik ki, akkor se tévedjen el. Nagyon nyugodt, csendes, kikapcsolódásra alkalmas hely a tó, és a természet közelsége.

A kikötőben lehetőség volt GPS-es motorcsónakot bérelni, ahol a GPS-be betáplálják az útvonalat, és az ember önállóan végigvezeti. (Ez jól hangzik, de most kihagytuk, mert alattam valahogy minden motor leáll, és attól féltem, hogy gubbaszthatunk ott a tó közepén ringó csónakban a GPS-ünkkel) :-)

A tavi túra után visszatértünk a főépületbe, és végignéztük a kiállítást, majd Európa legnagyobb édesvízi akváriumát is. Itt is van olyan alagút, ahol a fejünk fölött úszkálnak a halak. Érdekes volt, hogy az eddig látott akváriumoktól eltérően itt nem kék volt a víz, hanem zöld. De hát ez nem tenger, hanem édesvíz.

Kell egy ilyen bemutató is, ahol hazánk vizeinek élővilágát láthatjuk.

Az egyik teremben a földön egy hatalmas, kinagyított Google műholdas kép terült el, a Tisza tóról, és környékéről. Ezt is sokáig lehetett nézegetni.

Az emeleten mikroszkópok vannak kihelyezve, ahol bárki belepillanthat a szabad szemmel nem látható dolgok világába.

Felmentünk a kilátóteraszra is, innen csodálatos kilátás nyílt a tóra, és a falura.

Ezután a parkban sétáltunk körbe, állatokat néztünk. Olyan ez, mint egy kis vadaspark, el lehet tölteni az időt. Meg lehet nézni egy tájházat is, olyan, mint a múzeumfaluban, azzal a különbséggel, hogy itt be is lehet menni a szobákba, és rengeteg használati tárgy van kiállítva, amiket egészen közelről is szemrevételezhetünk. A tájház melletti tavacska mellett halászati háló kiállítás volt.

Ezután elérkeztünk a vízi játszótérhez, ami remek szórakozást nyújt kicsiknek, és nagyoknak is. Többféle eleme van, a legnépszerűbb az evezővel ellátott kis lapos hajó, ezek kevés időt töltöttek el üresjáratban. Van ezen kívül gémeskút, komp, amellyel egy kifeszített kötélhez van rögzítve, és ennek segítségével húzza magát az utas, és úszó-mozgó híd, amin kapaszkodni kell, ha átkel rajta valaki.

Rengeteg időt el lehet itt tölteni, a játszótéren. Pótruhát érdemes vinni, mert szárazon nem biztos, hogy megússza a gyerek J

Akár egy egész napot is el lehet tölteni itt, az Ökocentrum területén, annyi a látnivaló és érdekesség.

Délutánra úgy terveztük, hogy végigsétálunk a tóra épített Tisza-tavi Vízi Sétányon, amely egy kis kilátóhoz vezetett. Sajnos, ez zárva volt. Először azt mondták, hogy karbantartás miatt. Majd később olyan információt hallottunk, hogy bezárt, mert lejárt a szerződése az üzemeltetőnek, és az új pályázatot pedig  –ki tudja miért –  visszavonták.  Pedig jó lenne, ha tovább üzemelne, és nem menne tönkre, mert rengeteg turistát vonz ez a látványosság is. Sajnos, az interneten sem tudtam tájékozódni ezzel kapcsolatban, mert a honlapján, és a facebook oldalán úgy tűnik, hogy látogatható, de a valósággal kapcsolatban semmiféle infó nincs fent.

Sajnálom, hogy kimaradt, szívesen végigjártuk volna. Még jobban sajnálnám, ha hagyják lepusztulni.

(Itt (http://kiranduloutak.blogspot.hu) találtam egy remek írást a helyről, fotókkal, hogy mégis legyen fogalmunk, milyen jó lett volna, ha nyitva találjuk)

(Ugyanitt szintén remek leírást olvastam a Tisza-tavi Ökocentrumról is, sokkal jobbat, mint az enyém ...)

Délután biciklit kölcsönöztünk (500 Ft/óra) és egy darabig végigtekertünk a tó mellett, a  töltésen épített kerékpárúton. Poroszlón belül, a kikötők környékén jó volt itt biciklizni.

De volt egy szakasz, már Poroszlón kívül, ahol nagyon nem tetszett, hogy beengedik az autókat, és az még inkább nem tetszett, hogy az autóvezetőknek eszükben sincs betartani a sebességkorlátozást, száguldoznak, és a kerékpárosnak, gyalogosnak kell félreállni az útpadkára, hogy az illető el tudjon menni a keskeny úton.

Fagyiztunk, majd visszatértünk a szállásunkra, szalonnát sütni.

A szálláshelyhez tartozott kedvezménykártya is, amely két étteremben is felhasználható lett volna, valamint az Ökocentrumos belépővel is jogosultak lettünk volna 10 % kedvezményre a töltés melletti étteremben. Ezeket most nem vettük igénybe, de ettől eltekintve normális árak voltak, mindenhol.

3. nap

Polgár

Reggel kényelmesen összepakoltunk, megreggeliztünk, és délelőtt  indultunk el hazafelé. Ezúttal Polgár felé vettük az irányt.

Olyan csendes  utakon jártunk, kis falvakon keresztül, amerre tényleg alig volt forgalom. Megérkeztünk Polgárra, ahol először is, megálltunk az M3 Outlet Centerben körülnézni, hátha tudunk egy kis pénzt költeni. (Sikerült…)

Majd benéztünk az Archeoparkba, mert itt még nem jártunk eddig.

Hogy őszinte legyek, ettől valahogy többet vártam.  Annak idején, azért épült, hogy az autópálya építésekor feltárt régészeti leleteket bemutassák. Ez így érdekesnek tűnt, de valahogy több leletre számítottam, ha már egy egész parkot kellett köréje építeni.

Először is, belépőt kell fizetni. Ezért megnézhettünk néhány múzeumfalus házikót, (érdekes, hogy Szabolcs megyéből és Szatmárból való mind), végigjárhattunk néhány építményt, amelyekbe különböző régi, valaha itt élt emberek hétköznapjait bemutató életképek voltak kiállítva, felmehettünk egy elhanyagolt, galambszaros fa kilátóba, és megnézhettük a föld alól előkerült leleteket. Volt még persze játszótér, meg háziállatok, meg tó, csárda és szalonnasütő hely, tehát akár el lehetett volna tölteni az időt egy jó társasággal, de valahogy kongott az ürességtől a park, nem vonzza az embereket.

Az életképek kiállítás ötletes volt, meg látványos is, bár látszott, hogy lassan fel kellene újítani. Ami meglepetésként ért, hogy nem volt szabad ezeket fényképezni. Sem a házikókat bentről, sem az életképeket. Igaz, nem láttam kiírva sehol, de mondta a jegykezelő, hogy nem szabad. Csak kívülről.

Azért sikerült itt is elidőznünk egy órácskát, majd végleg hazafelé vettük az irányt.

Advent Bécsben

Már korábban megfogadtam, hogy nem fogok nagy társasággal utazni sehova, mert pontosan feleannyit látok a városból, mint amennyit egyedül, vagy családdal utazva látnék. (Mert ugye, sok ember lassítja egymást, sokat kell várni a másikra, és így felesleges dolgokkal telik az idő.. Van olyan ember, aki nem gyakorlott utazó, nem közlekedik önállóan, fél, hogy eltéved, nem tud térképen eligazodni, nem tudja a nyelvet, és csapódik egy olyan emberhez, akinek mindez nem okozna gondot, viszont a z ilyen gyámoltalan utazó sok esetben inkább csak nyűg, annak, aki haladna a céljai felé.) Nem ismerik azt a turistaszabályt sem, miszerint: nem akkor kell WC-re menni, amikor kell, hanem akkor, amikor lehet. J

Ilyen volt ez a bécsi út is, ahová munkatársaimmal együtt fizettünk be egy helyi utazási irodában.

Nagyon hajnalban indultunk, fél 2-kor álmosan szálltunk fel a buszra. A busz csak két helyen állt meg, ez nem is lett volna baj, de mindkét helyen rengeteget kellett várni a mellékhelyiségekre.

(Tényleg, mondja már meg valaki, hogy a buszos utazásokon miért van mindig jóval több nő, mit férfi??? És a férfiaknak miért csinálnak 2-szer annyi db wc-t, mint a nőknek???) Na, mindegy, sorban állással telt az idő.

Még a buszon ki lettünk oktatva, hogy hol szállunk le, mikor és hol lesz a találkozó este, és mindenki legyen ott, mert a busz behajtási engedélye csak negyed óráig érvényes. Kaptunk egy nagyon rossz minőségű, fénymásolt térképet, amin a nevezetességek látszottak ugyan, de az utcák már nem annyira :-/ Meghallgattunk egy hosszú kiselőadást Ausztria történetéről, és a Habsburgokról. Ez sem lett volna rossz, de engem jobban érdekelt volna, hogy milyen látnivalók vannak a belvárosban, mit érdemes megnézni, ami az időnkbe belefér, és mi az, amit ezek a híres épületekben belül található, ami alapján eldönthetjük, hogy érdekel-e minket, vagy sem.

A busz megállt a belvárosban, majd továbbment még a Schönbrunni kastélyhoz. Mi úgy döntöttünk, hogy a kastélyt most kihagyjuk, és inkább a belvárost választottuk. (Én már jártam a kastélyban, csodaszép, de inkább visszatérünk majd tavaszi vagy nyári időszakban) A Mária-Terezia platz-on szálltunk le a buszról.  A csapat persze azonnal elindult a Mariahilfer str. felé, mert WC kellett, de ugye fizetős nem jó, keressünk ingyeneset. (Itt kellett volna leválni a csapattól, csak azért nem tettem, mert megbeszéltük, hogy készítünk egy közös, forraltboros-bögrés képet)

Éppen nem volt azzal baj, hogy sétáltunk egyet a Mariahilferen. Csak kissé sokáig tartott.

Ezután ennivalót kellett keresni, persze nem valami speciális bécsi kaját, hanem McDonalds-t, vagy gyrosost, kebabost. Itt is vártunk egymásra, telt az idő.

Végül visszafelé vettük az irányt, a Maria Theresia platz-ra. Itt is volt egy adventi vásár. Kicsit körülnéztünk, majd megvettük a forralt bort, (és a bögrét, amit haza is hoztunk) iszogattuk, megcsináltuk a tervezett fényképeket, örültünk, hogy Bécsben vagyunk, (csodaszép napsütéses idő volt) majd elindultunk a városháza irányába.

Útközben elidőztünk a Parlament épületénél, érdekesnek találom, hogy fel lehet menni a lépcsőn, és ott nézelődni, fényképezkedni. (a budapestivel ellentétben, ugyebár… ) Sok ember ki is használta ezt.

Továbbhaladva végre elértük a kirándulás fő célpontját, a Városháza előtti adventi vásárt. Itt már nagyon sok ember volt, lassan lehetett haladni. A legtöbb vásárlónak bögre volt a kezében J

Aztán valahogy egyre többen lettek, már haladni is alig lehetett, így inkább kifelé vettük az irányt. (Sajnáltam, mert szívesen nézelődtem volna, de a szombati nap erre nem alkalmas. Talán hétköznap, vagy vasárnap kevesebben vannak.)

Keresztülsétáltunk a Városházával szemben fekvő Volksgarten-en, végigmentünk egy kis utcán, és kilyukadtunk egy térre, ahonnan a konflisok indultak. Ezen a téren áll a Hofburg, a Sissi múzeum és kicsit arrébb a könyvtár..

A tér közepén körbe volt kerítve egy ásatási terület, amiről érdekes, de egyik útikönyvem sem tett említést, pedig érdekes látvány volt.

Később továbbsétáltunk az Albertina felé, itt egy érdekes, színesre festett lépcső ragadta meg a figyelmünket. Ezután elhaladtunk a szökőkút szobor (Ferenc József) előtt, és kilyukadtunk az Opernring-en. (Ha egyedül lettem volna, benéztem volna a pálmaházba is, de a társaság többi tagját nem érdekelte, én meg nem akartam cserben hagyni őket)

Ismét meneteltünk egyet a Mariajhilferstr.-n, a beszámoló elején ismertetett okok miatt, (WC, evés, WC) majd visszatértünk a Mária Terézia térre. Végigmentünk a vásár másik részén is, (ami délelőtt kimaradt) vásároltunk néhány apróságot, és mivel már csak fél óra volt a megbeszélt találkozóig, nem mentünk sehova, hanem pihentünk a természettudományi múzeum lépcsőjén, és vártuk, hogy teljen az idő. Jól is esett ez a kis pihenés ennyi gyaloglás után.

A busz persze, a megbeszélt időpont után egy fél óra késéssel jött. Már kicsit elege volt mindenkinek a várakozásból, és az idő is lehűlt. De végre begurult a buszunk, és felszállhattunk. Ekkor már este fél 8 körül járt az idő. A buszról még megcsodálhattuk a gyönyörűen kivilágított, karácsonyi díszbe öltözött várost, majd hazafelé vettük az irányt, mert előttünk állt még csaknem 500 km. A busz még Bécs mellett megállt egy pihenőre, ami megintcsak majd’ egy órásra nyúlt, (a várakozás, ugye…) viszont utána mindenki nyugodtan pihenhetett, mert csak Hatvan után álltunk meg legközelebb.

Amikor Budapesten áthaladtunk, megállapítottuk, hogy Budapest is gyönyörűen ki van világítva, kicsit más, mint Bécs, de semmivel nem rosszabb.

Éjszaka fél 2-re értünk haza.

Sajnálom, hogy nem sikerült eljutni a Stephandom-hoz, pedig elméletileg belefért volna az időbe, és ha újra indulnék, akkor kimennék a Schönbrunnba, és visszametróznék a belvárosba, valamint több időt töltenék a Városháza előtti téren, és sokkal kevesebbet a Mariahilferstrasse-n.