Hosszú hétvége - Velencei-tó, Velence

2015. április 3-5.

1. nap. péntek

A Déli pályaudvarról indultuk, a 10 órási vonattal. Egyébként óránként indulnak vonatok Budapestről a Velencei tó felé, úgyhogy igazán nem nagy dolog lejutni oda. Úgy kb. 50 perc az út, Kápolnásnyék után kell leszállni.
Nagyon erős szél fújt, amikor megérkeztünk, szó szerint majdhogynem levitt a peronról.
A Velence Resort Spa-i nem kellett sokat gyalogolni, csak a peron végéig, ott át kellett menni az úton (aluljárón) és már ott is voltunk.

Mivel hideg volt, bementünk a szállóba, és ott várakoztunk. Korán volt még ahhoz, hogy elfoglaljuk a szobát, letelepedtünk a kényelmes fotelokba, és vártunk. "Műsor" is volt,  figyeltünk egy balhés vendéget, akinek nem igazán értettük, mi a baja. Végig arra hivatkozott , hogy ő kisgyerekkel van, meg hogy ennyit utazott, meg hogy pici gyerekkel milyen nehéz... stb. A hotelből 3-an is foglalkoztak velük, higgadtan, szépen, igazából nem tudtam, mi volt a probléma, de annyi lejött, hogy valamiért későn szóltak nekik, de megoldják, nem probléma, meg minden, de apuka csak mondta a magáét. Az egészből az volt a legérdekesebb, hogy mindeközben anyuka ölében a pici baba, és mellette egy kicsit nagyobbacska szépen, nyugodtan, türelmesen, egy hang nélkül várakoztak, gondolom várták, míg apuka kitombolja magát, és lenyugszik.... szóval én apuka idegbaját azóta sem értem... de mindegy. Elmentek. Most vagy a szobájukba, vagy máshová.... ezt nem tudom.

A "műsor" után odamentem a portához, és megkérdeztem, hogy esetleg a papírokat leadhatjuk-e, tudom, hogy a szobára még várni kell, mert korán érkeztünk, de legalább ezzel nem kellene később foglalkozni.
Természetesen bejelentkezhettünk, és legnagyobb meglepetésemre, a szobába is beengedtek jó másfél órával hamarabb, mint hivatalosan kellett volna, pedig nem vártam el, de jólesett a gesztus, és sokkal jobb volt fent a szobában rendezkedni, mint a hallban várakozni.

A szobánkban várt egy jól kinéző welcome- gyümölcstál, banán, alma, narancs és szőlő. Ilyen finom édes narancsot régen ettem már, mint amilyen ezen a tálon volt. Ez benne volt a csomagban, amire befizettünk.

Aznap délután a fürdőben töltöttük el az időt. Felfedeztük, mi hol található, milyen lehetőségek vannak.

Este a svédasztalos vacsora igazán finom volt, választék is volt bőven.

2. nap. szombat

A reggeli miatt időben fel kellett kelni, de ez nem is baj, nem azért jöttünk, hogy átaludjuk a fél napot. A reggeli bőséges, finom. A szállodában két étterem van,mindig oda irányítottak, ahol kevesebben voltak, így nem kellett várakozni, mindig volt szabad asztal.

Mivel már elállt a szél, kicsit kellemesebbre fordult az idő, elmentünk sétálni egyet a tó partján, megnéztük az új, homokos strandot, és fényképeztünk. Lehetett volna itt pl. kerékpárt bérelni, nagyon jó minőségű bringaút vezetett a tó körül, de ahhoz sajnos még kicsit hűvösnek találtam az időt. Sétahajók sem jártak még, így szezon előtt, tehát maradt a séta. És persze a welness.
Nagyon kiépült Velence, mióta utoljára erre jártam.

Dél körül visszaértünk a szobába, mert menni kellett a masszázsra, ami szintén benne volt a csomagban, és nem mellesleg kitűnő volt az a 25 perc. Ezután fürdés, ázás, szauna, gőz, felváltva.... és mivel viszonylag kellemes idő volt, a kinti medencében is ücsörögtünk egy darabig. Hiába volt teltház, valahogy elvesztek az emberek, egyáltalán nem éreztem, hogy tömeg lenne, és a pezsgő elemekhez is simán hozzá tudtunk férni.
Délután volt tömeges vízitorna, többféle s, ezt is kipróbáltuk. Jó volt.
Olyan 6 óra körül felmentünk vacsorázni, majd vissza a fürdőbe, egészen zárásig. Volt még 8-kor és 9-kor szaunaszeánsz, és 10-kor zárt a fürdő. Este már igazán hangulatos volt, kivilágítva, és ekkor már nagyon kevesen voltak.

3. nap. vasárnap
Sajnos, ezen a napon véget ért a pihenésünk, reggeli, pakolás, és el kellett hagynunk a szobát. Csomagokat hurcolva nem volt igazán csábító program, így az állomás felé vettük az irányt, és visszatértünk Budapestre. Csomagokat lerakva délután elmentünk a Várba, ahol húsvéti program volt, itt lehetett nézelődni. Bejártuk a Budapesti Történeti Múzeumot is, és a Várbazárt.

Összefoglalva: Maga a szálloda színvonalas, tiszta és rendezett, teljesen megfelelt az elvárásoknak. A szoba szintén. A pótágy összecsukható volt, de elég vastag matraccal rendelkezett, úgyhogy végül is, célnak megfelelt.Az alkalmazottak nagyon kedvesek, mosolygósak, összességében egy nagyon jó légkör fogadott, és igazán semmire nem volt panaszunk. Pihenésre tökéletes hely.
A Velencei tónál főszezonban sokkal több a szórakozási, kirándulási lehetőség, az április még nagyon szezon előtti időszak, de ez nem hátrány, mert a szálloda gondoskodik a szórakozásról. Volt pl. teakóstoló, és kézműves kirakodóvásár is. Gyerekeknek mini diszkó, a hallban, aminek a zaja egyáltalán nem hallatszott fel a szobába. Érkezéskor kaptunk egy lapot, amelyen fel voltak tüntetve a hétvégi programok.

Még egy nap pihi jó lett volna, de mindent összevetve szerintem megéri erre a helyre menni.

Előzmények - Velencei-tó

Hogy miért éppen Velence?

Az úgy kezdődött, hogy Egerszalókon igazán jól éreztük magunkat. De valami új helyre szerettünk volna menni, így valami hasonló welness-helyet kerestünk.
-ahol a szálláson teljes ellátást kapunk
-ahol köntösben lemehetünk az élményfürdőbe
-ahol a szálláson kívül is van mit nézni
és
-azért ne legyen túl messze tőlünk

Néhány hely számításba jött, de végül Velence mellett döntöttünk. Elsőre ez tűnt a legjobbnak.

Utána jöttek a nem túl pozitív dolgok:
1. A szállás.hu oldalon szoktam foglalni. Itt beírtam az adatokat, és megkaptam a legkedvezőbb ajánlatot, amit le is foglaltam. Másnap jött a visszaigazolás, hogy a Velence Resort az adott feltételekkel nem tud fogadni, de küldött egy másik ajánlatot, amit megnézve, meglepődve tapasztaltam, hogy tökre ugyanaz, mint az első, csak éppen pár ezer forinttal drágábban. ......ügyes húzás. (ennek ellenére lefoglaltam, mivel a szálloda saját oldalán is annyiért hirdette a csomagot)
Megkaptam a visszaigazolást a foglalásról. Igen ám, de ebben nem voltak feltüntetve azok a plussz dolgok, amit a szálloda kínált, ha a welness-csomagot választom.

2. Felhívtam őket, hogy erre rákérdezzek, hogy akkor hogy is van ez pontosan. A telefont egy határozatlan, félénk, szerintem valami tanuló féleség hölgy vette fel aki egyáltalán nem volt képben, sem a helyzet magaslatán - kérdezte ugyan, hogy miben segíthet, de a válasza az volt, hogy hát ő ezt nem tudja. Kértem, hogy akkor talán adjon valakit, aki tudja, erre adott egy telefonszámot. Szóval, első találkozásom a szálloda képviseletével abszolút negatív volt.
Felhívtam az adott számot is, itt szerencsére egy gyakorlott alkalmazottal beszéltem, aki megnyugtató választ adott a kérdéseimre. Legalábbis szóban. Azt mondta, mindent tartalmaz a lefoglalt csomagom, amit hirdettek. Az árkülönbséget a szallas.hu oldal hibás működésével magyarázta, most vagy így van, vagy nem, tökmindegy.

3. 50 % előleget kellett elutalnom. Elég húzós árat kérnek, hogy elhiggyék, komolyan gondoltam. (eddig bárhová mentünk, bőven elég volt 10-15 %, de olyan is volt, hogy nem kértek előleget) Na, mindegy, úgyis ki kell fizetni a végén a teljes vételárat.

4. Nem tetszik, hogy egy ilyen színvonalú szállodában nincs egy rendes, három ágyas szoba, vagy egy normális pótágy. Valami kempingágyat emlegettek a visszaigazolásban, igaz, nem kérnek érte teljes árat, de akkor is...

5. Az sem tetszik, hogy egy ilyen színvonalú szálloda képes egy elég jelentős összeget kérni azért, hogy az autók az udvarban, de szabad ég alatt parkoljanak. (ismét csak Egerszalókot hozom fel példának, ott is kértek pénzt, kevesebbet, és cserébe fedett, bekamerázott garázsban állt az autó)
Ezt a részt végül is figyelmen kívül hagyjuk, mert úgy döntöttünk, hogy (mivel Budapesten is eltöltünk egy kis időt) onnan vonattal megyünk Velencére.

A fenti negatívumok ellenére adtunk a helynek egy esélyt, mivel nagyon mellette szólt a Velencei-tó közelsége, maga az élményfürdő, és az, hogy vonattal is könnyen el lehet érni.

A többit meg majd meglátjuk.

Rodosz -8

8. nap

2014. aug. 21. csütörtök

Még maradt egy fél napunk, ugyanis 13 órára jött a transzfer, és 15.20-kor indult a repülőnk. Ez a délelőtt bőven elég volt arra, hogy kényelmesen megreggelizzünk, összepakoljunk, és elsétáljunk a supermarketbe megvásárolni az otthonra szánt dolgokat. Pl. Metaxa, ouzó. Vagy akár belefét volna egy délelőtti strandolás is. A házirend szerint szobát 12-kor kellett elhagyni, de nem vették ezt itt annyira szigorúan. De ha valaki hamarabb leadta a kulcsot, akkor a csomagját lerakhatta a földszinti irodában.
Kb. fél 1-kor a bár teraszán helyet foglaltunk, és vártuk a buszt. Pontosan érkezett. Ugyanúgy, mint idefele, végigjárta a szállásokat, és összeszedte az utasokat. (Annyi különbséggel, hogy most teljesen képben voltam, hogy merre járunk, nem olyan tudatlanságban, mint érkezéskor)
A repülőtéren rögtön lehetett sorba állni a becsekkoláshoz. Az idegenvezetőnk mindvégig ott volt, mindenkitől külön elbúcsúzott, és megvárta, míg az utolsó utas is elindult a biztonsági ellenőrzés felé. (érdekes, de ez itt valahogy gyorsabban ment, mint Budapesten, nem is volt olyan sor, és a kapu sem sípolt be nálam, mint szokott...) A tranzitban még nézelődtünk egy kicsit az üzletben később az üvegfalon át reptér felé, majd meg lehetett kezdeni a beszállást. Egy kisbusz vitt a repülőhöz, erre kint várni kellett, néhány percet.
A felszállás simán ment, bár kiguruláskor kicsit nyikorgott a repülő, ami nem volt épp bizalomgerjesztő. Ehhez jött útközben egy kis turbulencia, ami kissé ijesztő volt, főleg úgy, hogy a szárny mögött ültünk, és szépen látni is lehetett, ahogy rázkódik a gép, nem csak érezni. Én most először repültem úgy, hogy útközben mindenkinek le kellett ülni, és az öveket becsatolni. Persze, ez nem tartott sokáig. Útközben kaptunk szóbeli tájékoztatást is, hogy merre járunk, és mikor kezdünk süllyedni. Hamar megérkeztünk, és a pilóta olyan szépen  simán letette a gépet, hogy alig lehetett észrevenni.

Képek a hazafelé útról:

beszállás

Rodoszi reptér - gurulunk a felszállópályára

egy kis görög sziget

repülő belseje, teltház

Odafent verőfényes napsütés... vakított is, rendesen

Valahol Szerbia felett, kicsit rossz volt az időjárás

közeledünk

Már majdnem földet érünk

Itthon, a Ferihegyi repülőtéren

Budapesten már remek idő fogadott

Délután fél 6-kor pedig már a szalagnál álltunk és vártuk a poggyászunkat.

vége

Rodosz -7

7. nap

2014. aug. 20. szerda

Mai nap bebuszoztunk Rodosz városába. Ezt a kirándulást egyénileg vállaltuk be, egyrészt mert nagyon jó buszjárat van Faliraki és Rodosz között, másrészt szerettük volna saját igényünknek megfelelően megnézni a látnivalókat, anélkül, hogy időhöz lettünk volna kötve, mint egy közös kiránduláson. Nem utolsósorban jóval olcsóban jött így ki, mint idegenvezetővel, busszal. A buszjegy fejenként 2,20 Eu volt, és egy modern, kényelmes busz vitt minket a végállomásig.

Az új piac bejárata. Mögötte van a buszállomás

Itt először is kisétáltunk a mandraki kikötőbe, ami más ismerős volt egy kicsit, de most el tudtunk menni egészen a szarvasos oszlop közelébe. Állítólag valaha itt állt a híres Rodoszi kolosszus, és két lába közt jöttek-mentek a hajók. Majd jó nagy kört téve átsétáltunk a szarvaspár másik oszlopához is. Az oda vezető út már a kereskedelmi kikötővel határos. A móló végén van egy régi erőd, amit még a johannita lovagok építettek oda. Ez nyitva volt,és  belépődíj nélkül be lehetett menni, meg lehetett nézni belülről, valamint egy filmet is vetítettek az erőd történetéről. Megnéztük a kereskedelmi kikötőt is, hatalmas, több emeletes tengerjáró hajók is várakoztak itt.

A három szélmalom az erődhöz vezető út mentén. Ettől jobbra a kereskedelmi kikötő, balra a Mandraki kikötő található

A johannita erőd egyik ódon fala

A kikötői séta után megkerestük az óváros bejáratát. Elsőre nem sikerült, mert valahogy a várfal tövéhez keveredtünk, de mentünk a többi ember után (egyébként ez egy többször is bevált, jó taktika :-)) és körbesétálva a fal mellett végül megtaláltuk az egyik bejáratot. Hogy melyiket, az csak kicsit később derült ki, amikor elkezdtük a térképet tanulmányozni, hogy hol is vagyunk. 

Ezen a kapun jutottunk be

Nagymesterek palotája - oldalról

Nagyon zegzugos, hangulatos utcákból áll az óváros, ha nem lenne ennyi mai üzlet, akkor teljesen a középkorban érezhetnénk magunkat. Sok üzlet előtt kint áll a tulajdonos, és próbálja beinvitálni a vásárlókat. Mindezt nem éreztem erőszakosnak, csak ha megálltunk a kirakat előtt, nézelődni, akkor szólítottak meg. Sokszor szívesen váltottunk pár szót, anélkül hogy bementünk volna vásárolni. Kérdezték honnan jöttünk, stb. legtöbbször oroszoknak néztek minket J, és itt először fordult elő, hogy svédeknek látszottunk. Persze, végül elárultuk, hogy a valódi hazánk Hungary, Budapest.

utcatábla

A török-negyed

egyik kirakat a sok közül

Teljesen körbejártuk az óvárost, nagyon tetszett. Több helyre is beinvitáltak volna ebédelni. Az egyik helyen, -mikor megtudta az ajtónálló hogy magyarok vagyunk-  kaptunk egy magyar nyelvű térképet. Ezel már kissé könnyebben tájékozódtunk. A másik helyen pedig a bácsika türelmesen végigmagyarázta az étlapot, hogy mi miből készült, milyen alapanyag van benne, és hogy milyen finom :-) Pedig mindkét helyen azzal indítottunk, hogy köszönjük, nem vagyunk éhesek, nem ülünk le.

Egy kiadós séta után azért beültünk egy helyre, ahol az egyik pincér már járt Budapesten, és tudott néhány szót magyarul. Érdekesen volt megoldva, mert két ház között, az udvaron voltak kirakva a székek, asztalok, és felé pedig árnyékoló háló volt kifeszítve.Teljesen olyan volt, mint egy óriási terasz. Nagyon hangulatos hely volt, és a kaja is ízletes. Itt 10-12 Eu.ba került egy adag főétel, kissé drágább, mint pl. Falirakiban, de hát a hely hangulatát is bele kellett számolni :-)) Egyébként az adagok is rendben voltak,  így utólag jól választottunk a sok taverna közül.

Tovább folytattuk a sétánkat a Lovagok utcája és a Nagymesterek palotája felé. Ez utóbbi belépődíjas volt, de érdemes volt bemenni, érdekes kiállítást nézhettünk végig, valamint hatalmas padlómozaikokat, amelyeket Kos szigetéről hozattak az olaszok, amikor felújították a valaha lerombolt épületet. Még azt nem említettem, hogy 14 év alatti gyereknek majdnem mindenhol ingyenes volt a belépő. Többek közt itt is, a Nagymesterek palotájában. Felnőttnek 6 Eu-ba került.

Lovagok utcája

Lovagok utcája, a háttérben a kereskedelmi kikötőben várakozó sokemeletes luxushajóval

Nagymesterek palotája

Nagymesterek palotája - bejárat

Kos szigetéről hozatott padlómozaik  a Nagymesterek palotájának az oszlopos termében

udvar - Nagymesterek palotája

Mivel ekkor már igencsak benne voltunk a délutánban, megkerestük a buszállomást, és azon belül a buszunkat. Állt ott egy olyanféle, amilyennel jöttünk, ki volt írva az elejére, hogy Faliraki, ott várakoztunk.Mondta a mellette álló sofőr, hogy kb. 10 perc múlva indul. Egyszer csak beállt mögé egy ócska busz, egy fiatal srác elkiabálta magát hogy „Faliraki” Erre a mi sofőrünk elkezdett vitázni vele valamit, majd mutatta a busz mellett várakozóknak, hogy az ócska busz indul Faliraki felé. Mit tehettünk, felszálltuink arra. Megvettük a jegyet, érdekes módon, visszafelé 10 centtel drágább, 2,30 Eu-ba került a jegy fejenként. A sofőr elég hülyén vezetett, hajtott, mint egy bolond,és a busz sem volt annyira kényelmes, rázott rendesen. De a hab a tortán, hogy a figyelmetlen egyszerűen elfelejtett megállni abban a megállóban, ahol mi leszálltunk volna. Hiába jeleztünk neki. Valaki előreszólt, hogy hé, stop, majd kis idő után megállt végre, egészen a központban, az út szélén, ahol egyébként nem is volt buszmegálló. Gyalogolhattunk vissza, egy jó fél órát sétáltunk. Ez csak azért esett rosszul, mert egyrészt eleget gyalogoltunk már a mai nap, és ez pont nem hiányzott, másrészt pedig az esti strandidőnkből vett el egy fél órát.

folyt. köv...

Rodosz -6

6. nap

2014. aug. 19. kedd

Mai napra a Symi szigeti hajókirándulás volt tervezve. Reggel 7-kor már kint álltunk a múltkori helyen, az Orion étteremmel szemben, és vártuk a buszunkat. Meg is jött, időben, és elfuvarozta a társaságot Rodosz városba, a Mandraki kikötőbe. Itt már bent állt a komp, helyet lehetett foglalni, bár az indulásig még volt bő másfél óra. Közben szép, lassan szállíngóztak az emberek, legtöbben szervezett busszal érkeztek, mint mi. Volt mindenféle népség, nem csak turisták, helyiek is. A komp 3 emeletes volt, lent zárt, légkondis helyiség, középen levegős, de árnyékolt, fent pedig szabad, napsütéses helyekkel.

Az út kb. 1,5 óráig tartott. Az úton egyébként nem volt túl sok érdekes látnivaló, végig a sziklás török part mellett mentünk, a tengervíz színe viszont valami valószínűtlenül kékséges kék volt. Hamarosan kikötöttünk az első állomáson, a Panormitis kolostornál. Ez egy zarándokhely, rengeteg helyi lakó fel szokta keresni időnként. Amikor leszálltunk a hajóról, a matrózok folyamatosak kiabálták angolul, hogy mikor indulunk tovább, emellett egy táblát is tartottak a kezükben rajta az indulási időponttal.

 A kolostor udvarán található egy kis templom, és két múzeum. Ide belépőt kellett fizetni, (3 Eu) de mindkét múzeumot meg tudtuk vele tekinteni. Az első kiállítás az inkább a történelmi emlékek körül forogtak, a második pedig a hajdani mindennapokról szólt. Érdekes volt mind kettő. 

A templomban rengetegen voltak, én ennyi embert  templomban még nem láttam, már a bejutáshoz is ki kellett várni a sort, kifelé pedig egy hátsó ajtón lehetett menni. Egyébként gyönyörűszép ikonokkal teli kis templom volt. A kolostor udvara pedig fekete és fehér kavicsokkal volt kirakva, nagyon egyedi  az egész. Itt egyébként nagyon sok helyen jellemző ez a fajta kavicsmozaik, egész különleges mintákat is láttunk kirakva.

Nemsokára indult a hajónk tovább..kb. fél óra út után feltűntek Symi városka  hegyoldalban épült kis színes házikói.

Kikötéskor ugyanúgy felhívták mindenki figyelmét a hajó indulási idejére. A mi csoportunk először egy tengeriszivacs üzlet köré csoportosult, ahol végighallgattunk egy érdekes előadást a szivacshalászatról és a szivacsok fajtáiról, valamint feldolgozásukról. Kézbe is foghattunk többféle szivacsot. Utána vásárolhatott is, aki akart, sőt, a tulajdonos azt mondta, hogy aki a másik boltjában engedményt szeretne, az moindja meg a jelszót, és 10 %-ot enged az árból. A jelszó pedig nem volt más, mint „Puskás, Détári” Ebből is látszik, hogy valódi focirajongó volt a tulaj.

Ezután a csoport elindult a házak között, felfelé a domboldalon, egy kis kápolna felé. Nagyon meleg volt, így többször is pihenőt tartottunk egy árnyékos területen, ahol az idegenvezetőnk több érdekességet mesélt a szigetről és lakóiról.

Az utolsó, meredek szakaszt már nem sokan járták végig, ameddig a csoport feljutott, és megpihent, onnan is gyönyörű kilátás nyílott a kikötőre és a tengerre.

Symi lakói régebben szivacshalászatból éltek, manapság pedig a turizmus a fő megélhetés a szigeten. Itt nincs természetes édesvíz, tartályhajó hozza hetenként a vizet,ami  a lefektetett csöveken keresztül jut el a házakba.

Volt egy kis szabadprogram is, ezalatt az idő alatt beültünk egy tavernába, és megebédeltünk. Ebéd végeztével feltűnt, hogy a legtöbb tavernatulajdonos elkezdett összepakolni. Mondta az idegenvezetőnk, hogy miután elmennek a turisták a hajóval, már nincs kinek nyitva tartani, mert a helyiek nem itt a kikötő körüli éttermekben szoktak ücsörögni.

A helyiek itt ücsörögtek fent, ahol már kevesebb volt a turista

Kényelmesen sétálva elértük a hajót, majd várt ránk egy kb. 2 órás út, Rodoszig.

Közeledünk Rodosz városhoz

A Johannita erőd a kikötőben

 A három szélmalom 

A Mandraki kikötő "bejárata" a két szarvasos oszlop között

folyt. köv...

Rodosz -5

5. nap

2014. aug. 18. hétfő

Ismét strandnap, ezúttal a tengerparton töltöttük az időt. Késői ebédre ismét beültünk az Orion étterembe, ezúttal souvlaki + görögsaláta volt a menü. Ismét nem csalódtunk, finom volt.

Kaja után visszamentünk a tengerpartra. Tetszett ez a délutáni fürdőzés, egyrészt már nem égetett úgy a nap, nem kellett kenegetni magunkat, másrészt meg az emberek nagy része ekkor már szállíngózott hazafelé, és alig voltak már a parton, de főleg a vízben. A víz hőmérséklete pedig kellemesen lanygos volt, alig akarózott kijönni. Majdnem sötétedésig maradtunk. A strandon mindig összefutottunk az itt megismert magyarokkal, és rengeteget beszélgettünk, tapasztalatot cseréltünk.

Alkonyatkor már alig fürdött valaki

Este elsétáltunk a központba, megnéztük a híres, nyüzsgő Falirakit. Itt tényleg zajlik az élet, rengeteg az üzlet mind elé kipakolva, hangos a zene, és nem utolsósorban rengeteg ember az utcán. Nem csodálom, hogy aki ezen a környéken foglal szállást, nem tud pihenni éjszaka. Mi azért jól jártunk a mi szállásunkkal, mert  inkább sétálunk egy kicsit, ha nyüzsgésre vágyunk, de éjszaka azért lehet aludni.

Éjszakai hőmérséklet (itt kicsit lehűlt a levegő, volt ez korábban 30 fok is)

egy kis ízelítő a hűtőmágnes kínálatból

Egyik helyen, a főutcán megkóstoltuk a gyrost pitában, (2,50 Eu) de nem nagyon ízlett. A kiszolgálás is kissé akadozott. Később láttuk, hogy van a sarkon egy valódi nagyüzem gyrosos, na, ott volt választék, fogyott az áru, és nem utolsósorban jól is nézett ki.  Ott kellett volna enni inkább, de hát majd legközelebb.

sül a gyroshús (birka, csirke, sertés)

folyt. köv...